Közhely, de igaz: minden ilyen többnapos, vaskos bulifűzérről könyveket lehetne írni. Mi nem is próbálkoznánk ilyesmivel, de azért megvillantunk ezt-azt Sopron egyik legismertebb büszkeségéről képben és írásban. Képek.
Közhely, de igaz: minden ilyen többnapos, vaskos bulifűzérről könyveket lehetne írni. Mi nem is próbálkoznánk ilyesmivel, de azért megvillantunk ezt-azt Sopron egyik legismertebb büszkeségéről képben és írásban. Képek.
Közhely, de igaz: minden ilyen többnapos, vaskos bulifűzérről könyveket lehetne írni. Mi nem is próbálkoznánk ilyesmivel, de azért megvillantunk ezt-azt Sopron egyik legismertebb büszkeségéről képben és írásban.
Járulékos veszteség
Személyeskedjünk. Érzékeny búcsút kellett vennünk a sátrunktól. A nagy melegben a főként műanyagból lévő feszítőrudak nemtelen, de érthető egyszerűséggel félbetörtek. Ott is kellett hagynunk soproninak a „Fesztivál Legcsúnyább Sátra” díjat elnyert extranagy hálózsákot.
Fesztiválesőzés
Az időjárás előrejelzésekhez igazodva, a korábbi években menetrendszerű eső nem adta áldását a fesztivál egyik napjára sem. Pedig egy kora délutáni vagy hajnali frissítő zuhé úgy meg tudja dobni a feltörekvő zenekarok népszerűségét, hogy az első teltházas bulijukat gyakran ilyenkor adják.
Fesztiválelsőzés
Kenedi néven új zenekarral mutatkozott be az idei január első napjaiban feloszlott Kaukázus énekese, Kardos-Horváth János. Sőt rögtön kettővel is, lévén a főként a gyerekeket és a fiatal anyukákat meggyőzni kívánó Földlakóval is bemutatkozott az egyik ebédidőben. Mi csak az előbbin lehettünk jelen és rá is bólintottunk, hogy ha nincs is az új daloknak olyan elementáris erejük, mint a korábbi csapaténak, a lényeg azonban változatlan. Akik eddig sem szimpatizáltak KHJ szociálisan érzékeny dolgaival, azok ezután sem fognak, akik meg eddig is szerették, azok örülhetnek, hiszen még talán idén lesz albuma valamelyik felállásnak. Vagy már van is?
Kihagyott ziccer
A méltán márványtalapzatra kívánkozó, minden happy hardcore előadónál túlélőbb happy hardcore trió, a Scooter sajnos csak a néhány két múlva esedékes, a Szegedi Ifjúsági Napokon lép fel. Pedig Billy Idollal igazán előadhatták volna közösen a Rebell Yellt. Az első sorban szögeltünk volna.
Fesztiválzuhany
Meg kell rónunk a szervezőket. Akárhogy is próbáltuk frissítőn hidegre állítani a hőfokát, az maradt ugyanolyan langyos, mint korábban. Nemhiába kellett vagy negyed órát várni a sorra kerülésre. Amit korábban megoldottunk maximum két perc alatt, azt ezúttal vagy tízig is élveztük. Pedig a fesztiválzuhanyzás nem erről szól. A függöny nélküli bokszban levetkőzöl, megnyitod a csapot, beugrasz a folyékony fagyba, felüvöltesz, majd kiugrasz alóla, jó agresszíven vicsorogva bekened magad tusfürdővel tetőtől talpig és nagy levegőt véve visszaugrasz oda, ahol újra a katonaságnál érzed magad. A keményebb arcok repetáznak is.
Fesztiválbemondások
1. „Aki fesztiválon zuhanyozik, az buzi vagy diszkós.” Mi az egyik nap kétszer is voltunk. Nem kell mondani, tudjuk. Mindenkibe azt, ami oda nem való és fáj, de legalább közmondásos.
2. Pataky Attila (a na vajon, melyik idén 30 éves zenekar énekese) úgy mutatta be magukat, hogy ők szerelemszakértők. Gyorsan föl is hívtak maguk mellé a színpadra a következő dal illusztrációjául vagy harminc húszon inneni csajt.
3. „Fejembe szállt a leves”, magyarázta egy srác, hogy forró a levese.
4. „Ilyenkor a töpörtyű a legjobb chips.” Ismeretlen szerző műve, sorban állás közben hallottuk. Kipróbáltuk, működik.
5. A Kenedi énekese, KHJ (nem talált, nem Tamás Gáspár Miklósra gondoltunk) megkérte a közönséget az MR2-ös színpadon, hogy menjen ki a fedett rész alól, merthogy ez két dolog miatt is jó. Egyrészt onnan jobban hallani a megfejtésigényesebb szöveget, másrészt meg hadd legyen meg a „gonosz” újságíróknak is az az öröme, hogy fotóval illusztrálva/bizonyítva mondhassa el, hogy senki se volt kíváncsi a Kaukázus egykori énekesének új zenekarára. Hogy van-e már vagy lesz-e néhány napon belül ilyen „leleplező” írás vagy kép, nem tudjuk, a lehetősége viszont megvolt, ugyanis a nagyérdemű hallgatott a nagycsaládos fiatalemberre. Ja, és nem bírjuk megállni, hogy ne írjuk le azt, ami cikkcím volna, ha csak róluk írnánk: Az elnök(ök) emberei.
Fesztiváldumaszínház
Évek óta tervezzük, hogy már mindent alaposan kitapasztalt fesztiváljáróként egyszer csak és kizárólag olyasmiről írunk egy éven, ami nem koncert, vagy ha mégis, akkor maximum babzsákról figyelt vonósnégyes. Különben meg színház, irodalom, a civil sátorok vonzáskörzete ésatöbbi. Az ALON humorrovatába például elég lett volna napi két órát terepmunkával tölteni. Hadházi László, Kőhalmi Zoltán, Lorán Barnabás, Kovács András Péter, Beliczai Balázs, Badár Sándor, Szomszédnéni Produkciós Iroda, Dombóvári István. Nyolc beszámolós cikk megfejelve nyolc (videós) interjúval, oszt csókolom. Este nyolckor már otthon lennénk. Többször jártunk amúgy a stand-up comedy-s fickók felé és mindig minimum 70%-os hatékonysággal működtek a poénok. Próbálnánk idézni belőle, de ebből a malőrből csak az jönne át, hogy nem véletlenül vannak ők a színpadon (egyedül, a backstage-ben meg készséges hölgykoszorútól övezve) és nem mi. Az élet kegyetlen, de valahol igazságos, lássuk be.
Lovasi végre győzni akar
Kilenc éve még, az első szólólemezén a Kispál és a Borz énekese arról énekelt, hogy tudja, hogy hogyan lehet győzni, de úgy nem akar. Most van szándék is a hosszú búcsúzásra. Hónapok óta tudjuk, hogy a Sziget nulladik vagy mínusz egyedik napja egy szintre helyezi őket az Illéssel meg mondjuk az Omegával. Ezt hívják klasszicizálódásnak. A VOLT-os fotókiállítás is rásegít erre. Megérdemelten, tegyük hozzá íziben. Csakhogy Lovasi annyira markáns figurája a honi popzenei életnek, hogy akármit is csinál, minden egyes gesztusa, ironikus mondata, dalbéli fogalmazása az anyazenekart juttatja eszünkbe. A stigmák nyoma örökre megmarad.
Abszurd, ahogy mi szeretjük
Fiala János bevallja, hogy évente egyszer találkoznak Eszenyi Enikő színész-színházigazgatóval, momentán itt, és ő különösebben nem követi nyomon se a személyes szerepeit, se az intézményvezetői ténykedését, felteszi azonban, hogy akárhogy is kérdez, el fogja mondani azt, amit tervezett. A megvalósult gyakorlatban ez azt jelenti, hogy közel negyed óráig beszélgetnek a lámpabeszerzésről. Először mindenki néz kifelé a burájából, majd átjön neki, hogy nem csak azért ültem be ide, mert itt volt egyedül szabad hely és/vagy érdekli Eszenyi Enikő, hanem mert ha Éles István beszélne a szexuális életéről, Fiala azt is átélhetővé tenné.
A programfüzet legjobb mondata (nagyjából értjük csak, de így is mókás)
„A neoviktoriánus díszeket a cyberpunk hipermodern környezetébe emelő streampunk irányzat leghíresebb zenei teoretikusának elektrojazz projektje.”
Hatásvadászat felsőfokon
Soeri és Poolek meg a népes csapatának produkciója olyan volt, mint egy felfújható gumivárban jó hangos és direkt zenére sztriptíz show-t tartanának. Érzéki, mint egy tikkasztó melegben többmilliós díjakért megtartott sivatagátúszás.
Minden tiszteletünk Csollány Szilveszternek
Az utóbbi évek egyik (=10 éve) legszimpatikusabb magyar olimpiai bajnoka. Most nem volt jó passzban. Talán mi voltunk már a 273. olyan társaság, aki felismerte és fotózni kérte. Attól azért még a derékból mért fejhajtás százszor is jár.
Kimaradt nevek persze most is maradtak
The Prodigy (feat. Ezen Nőttünk Fel Érzés), Zuboly (mínusz illegális dalok), Magashegyi Undergorund (feat. Tariska Szabolcs), Ákos (feat. Őkáossága), Massive Attack (feat. Súlyos Mélynyomás), Bin-Jip (aka Harcsa Veronika és zenekara), The Kolin (feat. színpadkellék: homoerotika), Intim Torna Illegál (mínusz régi Kistehén Tánczenekar énekes, Kollár-Klemencz László), Kistehén (plusz Cseh Tamás: Budapest Zúzda Version), Ocho Macho (közreműködő szombathelyi lokálpatriótákkal), Isten Háta Mögött (szívből jövő, egész számmal osztható, férfias kinyilatkoztatás ironikus humorral)…