Féltékeny férjek, feleségek, figyelem! Elég párjuk mobilját megszerezni egy pillanatra, máris kiderül, merre kódorgott a „gyanúsított” a közelmúltban.
A Google – amennyiben használjuk a szolgáltatásait, márpedig többségünk használja - ugyanis szorgalmasan jegyzi, hol jártunk telefonunkkal és erre a linkre kattintva egyből meg is mutatja nekünk.
Alapból az aznapi adatokat kapjuk meg, de a menüből akár az elmúlt hónap adatait is kiolvashatjuk. Az ember sokszor még a saját programjára sem emlékszik vissza ilyen időtávlatból, úgyhogy néha igen nagy segítség is lehet a szolgáltatás, különösen, akik például benzinelszámolással tartoznak cégük felé.
Ugyanakkor rémisztő is, hiszen egy elcsent mobillal bárki könnyedén ellenőrizheti a másikat, és tényleg elgondolkodtató, hogy mennyire sokat tudnak rólunk ezek az internetes világcégek.
Azért megjegyeznénk, hogy az adatok pontossága néha hagy némi kívánni valót maga után. Nekem például fogalmam sincs, mi a fenét kerestem Vasszécsenyben háromszor a múlt hónapban.
Kamerák mindenütt
„Ebben a szezonban a tengerparton megjelent valami, ami még a cápánál is veszélyesebb. Az amatőr fotós” – írta egy újság 1890-ben, „Kodak-ördögök”-nek titulálva azokat, akik a kis kézifényképezőkkel járták a strandokat és megörökítették az ott napozókat.
Nos, több mint egy évszázad múlva úgy tűnik, ismét az amatőr fotósok okoznak fejfájást a magánéletért aggódók számára.
Mert nem elég, hogy köztereken, bankokban, közlekedési eszközökben folyamatosan figyelnek bennünket az állami és magáncégek, egyre több magánszemély is kamerát használ.
Az amerikai rendőrök gallérra szerelt minikamerákkal járják a város utcáit, az orvosok kamerákat szerelnek a betegekre, a macskatulajdonosok a macskákra. Oroszországban körülbelül egymillió autós használ folyamatosan műszerfal-kamerát (dashcam), a lesifotósok drónokkal kémlelik a sztárok magánéletét.
Vannak, akik évek óra kamerákkal a testükön örökítik meg életük (és a környezetük) minden egyes percét, és akkor még nem is beszéltünk a Google mindent látó szemüvegéről.
Mindez – írja az Economist újságírója - nemcsak azt jelenti, hogy hatalmas előrelépés várható a közbiztonság, a gyógyítás, az idősgondozás területén, de azt is, hogy nincs messze a nap, amikor az egyre olcsóbb és kisebb kamerák, a közösségi portálokon található információk, az arcfelismerő szoftverek és az egyre kifinomultabb algoritmusok segítségével be tudjuk azonosítani majd a velünk szembe jövő embertársainkat. És ő is minket.
Egészen biztos, hogy a kérdést valamilyen módon szabályozni fogják majd a nemzetek - Ausztriában például már betiltották az autós kamerákat, 10 ezer eurós (!) büntetést kapnak a vétkesek -, és az is biztos, hogy nem lesz egyszerű sem igazságot tenni, sem érvényt szerezni a törvényeknek, bármilyenek is legyenek azok majd.
Az Economist nyomán
