Hirdetés

Rómeó és Júlia az Iseumban: Változatok a szerelemre (képsorozattal)

2014.08.09. 12:34

Silló Sándor kardot rántott a hagyományos színház ellen. És milyen jól tette. Czika László fotóival.

Hirdetés

Az Iseumi Szabadtéri Játékok az egyik legnagyobb kulturális presztízsesemény a városban. Menő dolog lett Isis szentélyébe járni operát vagy musicalt hallgatni, korosztálytól vagy anyagi helyzettől függetlenül.

A Traviata után péntek este Shakespeare klasszikusa, a Rómeó és Júlia debütált.

A premier előtti fél órában mindenki a kapunyitásra várt: többen tescós nagyszatyorban hozták magukkal a takarójukat, nyári kabátjukat. Itt jutott eszembe először, lehet, hogy tizenegy óra felé már nem lesz elég a blézer. Aztán arrébb városi vezetők és más közszereplők indultak a hosszan kígyózó sor felé az Iseummal szemközti étterem teraszáról. Mindenki csinos és elegáns volt: a nők magassarkúban és koktélruhában feszítettek párjuk mellett.

Beljebb, a szürkeszékes lelátón nagy a zsúfoltság volt. Míg az egy héttel ezelőtti Traviata csak egy szűkebb réteget vonzott, a mostani Rómeó és Júlia több kultúra kedvelőt megmozgatott.

A tavalyi Jézus Krisztus Szupersztár rendezője, Silló Sándor idén is lírai hevülettel, teátrális fantáziával vértezte fel a darabot. Ez egy mai történet, vérbő 21. századi sztori, bátor vállalkozás. Itt majdnem három órában, két felvonásban tényleg színház volt az egész világ.

Több olyan mű is készült Shakespeare előtt és után, amiknek hasonlóan a tragikus szerelem az alapja. A West Side Story egy Rómeó és Júlia adaptáció, így ebből több részlet is felcsendült. Tulajdonképpen egy többkomponensű romantikus show bomlott ki a nagy kortárs kuszaságból: rappelő pappal, balettel, komolyzenével, rockkal és erős gesztikulációval.

A halhatatlan szerelmi mítosz olyan finoman kúszott a bőr alá, hogy észre sem lehetett venni. Az első felvonás impozáns jelenetei még ezen a kicsi színpadon is elementáris erővel hatottak. Esztétikailag akár a Juhász Katalin féle jelmezeteket, akár a Krámer György koreográfiát néztem, egytől egyig minőségileg és pontosan illeszkedtek a darabhoz. Mégis volt, hogy nem a színpadot, hanem csak Szabó Mónika karmestert figyeltem, jobbra, lent a sarokban. Szinte táncolt, énekelt és vezényelt egyszerre. Vagány és briliáns jelenség, aki kellett ahhoz, hogy Prokofjev Rómeó és Júlia részletére odavarázsolt báli jelenet valósággal letaglózzon.

Három Júlia három Rómeóval esett szerelembe péntek este. Kulcsár Viktória és Kocsis Dénes főszereplése mellett Kriszta Kinga és Rab Gyula opera-szereplése bizonyított hangban. De még hogy! Nálam inkább az utóbbi duó kapott csillagot. A harmadik páros a tánc oldaláról közelítette meg a témát: lassan és elegánsan a közönség nagy örömére.

Nem volt maximálisan kiemelkedő előadás, de olyan volt, amit szívesen megnézték még néhányszor. A második felvonás monotonitása és néhol ötlettelensége kicsit agyonütötte az első varázsát. Nálam a sokszor hamis hangok sem fértek bele az elfogadható kategóriába, Schrott Pétertől vagy Kocsis Dénestől meg különösen nem.

Kellett a csúcshoz közben Borbás Gabi vagy Miller Zoltán, akik magasan a vállukon cipelték a darabot. Ugyanúgy jó volt látni a Weöres Sándor Színház társulatának több tagját is, különösen Szabó Tibort Napóleon vagy Don Corleone jelmezben.

Rómeó és Júlia az Iseumban:

Fél tizenkettő felé a közönség vastapssal díjazta a színész-táncosokat, utána pedig a Hírességek sétányán csillagot kapott Kulcsár Viktória és Kocsis Dénes.

Értékelés: 8,5/ 10

Az Alon.hu fotói a pénteki premier előtt, Czika László fotói a csütörtök esti főpróbán készültek.

Galéria