„Ha a Mérték tönkrement, senki, semmi meg nem ment.”
Mécs-emléknap a jubiláló Premontrei Gimnáziumban
2015. április 15.
Az újraindulásának 20. évfordulóját ünneplő Premontrei Gimnázium az egész tanévet átfogó jubileumi programsorozatának keretein belül rendhagyó irodalomórával tisztelgett az egykori premontrei szerzetes-költő, Mécs László emléke előtt.
Április 15-én, szerdán több száz premontreis diák hallgatta az emléknap alkalmából meghívott Korzenszky Richárd bencés szerzetes képekkel és a Mécs Lászlóval való személyes kapcsolatát felidéző anekdotákkal illusztrált előadását.
Az eredetileg Martoncsik József néven, 1895-ben született Mécs László Kassán végzett középiskolai tanulmányai után a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem magyar-latin szakos hallgatója lett. 1914-ben lépett a premontrei rendbe, egy évvel később jelentek meg első versei. 1945 után visszavonultan élt Csornán, majd Pannonhalmán, ahol azóta hagyatékát gondozzák.
A Tihanyi Bencés Apátság perjeleként tevékenykedő Korzenszky atya előadásának legizgalmasabb részletei persze a Mécs Lászlóhoz fűződő személyes élményeit felelevenítő történetek voltak. Korzenszky atya egyik kedvenc Mécs-költeményének elszavalásával emlékezett meg arról, amikor a költő jelenlétében mondhatta el annak Bakonyi látomás című A szerzetes-költő Mécs László emlékének szentelt rendhagyó irodalomórát a Premontrei Gimnázium diákjai nyitották meg verses-zenés előadásukkal, és a premontrei rend nyugalmazott apátja, dr. Horváth Lóránt Ödön zárta köszönő szavaival, valamint – a tanulóifjúsághoz fordulva - a Bakonyi látomásban megfogalmazott örök érvényű Mécs - gondolattal:
„Ha a Mérték tönkrement, senki, semmi meg nem ment.”
Szakály Szilvia
tanár
Galéria
