A járműiparról beszélgettünk Szemereyné Pataki Klaudia miniszteri biztossal

2013.01.28. 14:06

Kecskemét alpolgármestere szerint az autógyártás vonata nem ment, éppen ellenkezőleg: itt van az állomáson, most kell rá felugrani.



Ahogy arról lapunk is részletesen beszámolt, január 24-én Szombathelyen konferenciát rendeztek „Nyugat-Pannon Járműipari és Mechatronikai Központ
térségi iparfejlesztési stratégia megvalósítása” címmel.

Az eseményen felszólalt Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét alpolgármestere is, akit a múlt év decemberében Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a járműipari szakképzés miniszteri biztosának nevezett ki, és feladatai közé tartozik az egész járműipar mint kiemelt iparág érdekeinek megjelenítése is.

Szemereyné Pataki Klaudia


Mivel a téma most meglehetősen aktuális, az alpolgármester asszonytól egy külön interjút kértünk a rendezvény után.

Már közel egy évvel ezelőtt elindult a termelés a kecskeméti Mercedes-gyárban. Mennyire változott meg azóta a város élete? Mit vesz észre egy átlagpolgár?

Mindenekelőtt a foglalkoztatás terén érezhető nagy változás. Jelenleg háromezer fő dolgozik a gyárban, több mint 40 százalékuk kecskeméti lakos, ami azt jelenti, a Mercedes nagyon sok helyi embernek nyújtott új munkalehetőséget, stabil hátteret. Úgy látom, hogy a lakosság kezdeti érdeklődése egyfajta bizalmi tőkévé kezd kovácsolódni, és ez az együttműködés egyre több területre terjed ki. A cég az autógyártás mellett már foglalkozik azzal is, hogy az alkalmazott motivált legyen, hogy tudjon pihenni, így odafigyel a kultúrára, sportra és egyéb szabadidős tevékenységre is.

A Mercedes szponzorál ilyen jellegű rendezvényeket?

Egyrészt igen, másrészt új szemléletet hozott. Például nem pénzt ad egy játszótér felújításához, hanem kijönnek a karosszéria üzem munkatársai és felújítják a játékokat.

Az autógyártás ügyében azért akadnak szkeptikus hangok. Európában csökkennek az eladások, így sokak szerint Magyarország egy olyan vonatra akar felszállni, ami valójában már elment.

Ez a vonat nem ment el, hanem itt áll az állomáson, és most kell rá gyorsan felszállni. Ahogy előadásomban is említettem, Kínából kezdik visszatelepíteni a beszállítókat, és ehhez kelet-közép-európai helyszíneket keresnek. Ebből lehet hatalmas előnyöket kovácsolni most, beleértve a magyar cégeket is, akik kis alkalmazkodással, fejlesztéssel be tudnának kerülni a beszállítói körbe. Ahogy a konferencián az egyik német vezető is említette, egyre nagyobb az igény az egyedi termékek iránt, így ami azt jelenti, a rugalmasságuk miatt nagy szerepe lesz a lokális beszállítóknak.

Szemereyné Pataki Klaudia
 

A napi gyakorlatban mit takar az ön miniszteri biztosa címe? Mint tudjuk, egyben Kecskemét alpolgármestere is.

Ami probléma a Mercedesnél, az jellemzően probléma az egész járműiparban. A mai fórumon például szinte másról sem hallottuk, mint a szakmunkáshiányról, de ilyen a kutatás-fejlesztés ügye vagy a magyar beszállítók kérdése, akiknek a problémáját csak országos szinten lehet értelmezni. A megbízatásom arról szól, hogy ezeket a globális ügyeket globálisan is tudjuk kezelni.  Ez a gyakorlatban azt jeleneti, hogy Budapesten a minisztérium épületében van egy irodám, ahol heti 2-3 napot töltök, itt történnek az iparági egyeztetések.  És miközben az iparág ügyét képviselem, úgy gondolom, ezzel Kecskemétnek is segítek.

A mai konferencián legalább százszor elhangzott az „együttműködés” szó, az ön feladata az, hogy Kecskemét mellett képviselje Győr és a szombathelyi régió érdekeit is. Ugyanakkor mi magyarok, nem arról vagyunk híresek, hogy közösen csináljunk valamit; ha lehetőség van rá, inkább egymás ellen dolgozunk.

Azért tudjuk leküzdeni ezt a rossz tulajdonságunkat, mert ebben az iparágban a nemzetközi vállalatok dominánsak, és az a szemlélet, ami az együttműködéshez kell, már benne van a rendszerben. Ha a magyar vállalkozó a gyakorlatban azt látja, hogy jobb eredményt érnek el, ha közösen lépnek fel, akkor ő is átveszi ezt a szemléletet.

Ön Kecskemét kapcsán az „izzadságszagú” jelzőt említette, amikor a gépjárműgyártás kiépítéséről beszélt. Ez nekem a sorok között azt sugallja, hogy nem csak kellemes dolgokba futottak bele az elmúlt években. Milyen tanácsot adna a most formálódó Szombathely-Zalaegerszeg-Szentgotthárd együttműködésnek?

Először is hogy legyenek nyitottak. Magyarországon a cégek jellemzően zártan, a saját problémájukra koncentráltan dolgoznak, és meg sem vizsgálják, hogy esetleg milyen területeken tudnának másokkal közösen erősíteni. A másik tanács a hosszú távon való gondolkodás. Hogy ne máról-holnapra akarjunk élni, hanem 30-50 évre alapozzuk meg a biztonságunkat és a stabilitást.

Előzmény:

Szombathelyi konferencia a nyugat-magyarországi járműipari központról: nagy a tét

 

.