A szombati fáklyást ugyan elmosta az eső, de vasárnap délelőtt kilestük a kulisszatitkokat… Képek.
A szombati fáklyást ugyan elmosta az eső, de vasárnap délelőtt kilestük a kulisszatitkokat… Képek.
Mindig érdekelt, hogy ki és hogyan állítja össze az ötven-hatvan vagy akár még több csoportból és több mint ezer emberből álló felvonulási menetet. A szombati fáklyást ugyan elmosta az eső, de vasárnap délelőtt kilestük a kulisszatitkokat…
Vasárnap reggel fél tízkor még ébredezik a Ferences-kert, lassan szállingóznak a jelmezekbe bújt felvonulók. Feiszt György a levéltár igazgatóhelyettese a szokásos tunikában, kezében a fascessel (vesszők közé kötött bárddal) érkezik nagyon pontosan. A 2004-es karneválon kívül (amikor nem volt a városban, meg a felvonulást is elmosta az eső) mindegyiken részt vett a liktor. Hogy miért, azt nem tudja; tradíció – mondja a Savaria Legió Egyesület alapító tagja. Rendszeres felvonuló Kassai Lili Sára is, az ifjú savariai hölgy. Nagymamája kérdezi, ki állítja be a menetet? Szabadfi Zoltán, aki épp ekkor meg is érkezik a Ferences-kert technikai bejáratához, és rögtön el is igazítja a Haladás ökölvívó szakosztályának barna, vörös tunikába öltözött fiatalembereit, akárcsak a római hölgyeket.
A kertben közben lassan összeáll a kép, a barbárok lenyelik utolsó falat zsemlyéjüket és gyümölcs joghurtukat, a táborhelyről a kapuig menetel a Legio XV. Apollinaris Cohors (Savaria Legió Egyesület). A latin parancsok után végre valamit mi is megértünk: „Helyben nihil, rá lehet gyújtani.” Egy korty pálinkát is kapnak a légiósok… Hűvös a reggel. Az instrukciók több nyelven hangzanak el a kék pólós szervezőktől. Háromnegyed tízkor elállnak a kamionok a diadalív mellől – jöhet a menet…
Légiót légió követ a sorban, amely a már az Aréna utcában kanyarodik. Jordán Tamás is befut, tógája alá nyúl, és előveszi a mobilját. Bigája már előállt, a Claudius császár felkapaszkodik rá – már a Thököly utca sarkán. Itt a Hunyadi út felől várakozik a menet másik része – a kelták, germánok, egyéb barbár szerzetek teljes harci felszerelésben. Előttük sorakoznak a szenátorok, azaz a közgyűlés tagjai, élükön Puskás Tivadar polgármesterrel, természetesen mindannyian tógában. Mérei Tamás, a karneváli kuratórium elnöke is köztük.
Aztán elindul menet a Thökölyn, elsőként a római szekció kanyarodik ki az Arénából, Thökölyből indulnak a savariai polgárok, és barbárok Szabadfi Zoli papírral a kezében gondoskodik róla, hogy ne keresztezzék egymás útját az ellenfelek, jobb a békesség. Rutinosan inti-tereli a népeket. Csercsics Ritától kérem el az ő listáját, megkapom, neki már nem kell, ő a rómaiakat állította be. Ádám szervezi a magyarokat, mindenkinek megvan a maga kora. A kert kapujához most épp a lovasíjászok érkeztek, ők ott várják a sorukat, utánuk a Zörej zenekar apróságai – nagyon fegyelmezetten, rutinosan és hangszerrel a kezükben. Megy minden, mint a karikacsapás, látszik.
Közben az Aréna utcában is egy sor: egymás mögött a középkori páncélos lovagok és hasonlók. (Unokáimat látom meg mellettük a járdán, felvértezve, fakarddal a kezükben, ajjaj, holnap én vigyázok rájuk…) A fekete sereg előtt gólyalábas vág át, mi lenne, ha meggyújtanánk a nadrágját – legénykednek az ágyú mellett álldogáló vitézek… Megtudjuk, a nadrág éghetetlen anyagból van, kár a puskaporért…
A sor végén előkelő szombathelyi polgárok, köztük Szommer Ildikó a megyei múzeum igazgatóhelyettese, karneváligazgató. Ez a csapat Gombás Ritáé, akitől megtudom, úgy komponálják meg a menetet, hogy ne keveredjenek a történelmi korok, hogy időről időre legyenek benne a tömeg fölé magasodó látványelemek, hogy azok is lássanak valamit, akik a hátsó sorokban állnak, és hogy egymást váltsák a csendesebb és a hangosabb csoportok. A utóbbiakból jut egy a menet végére, az Ataru Taiko dobosai zárják a menetet. Ütős lesz a vége.
Utánuk a már csak a Szova különítménye battyog.