Ajándékozási kalauz tanácstalanoknak

2014.12.16. 14:25

Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek Gondolkodtam, mit is adhatnék neked. (Piramis: Ajándék)

Már négy évtizede családi történeteink szerves tartozéka, amikor én és a kisöcsém az ünnepi készülődésben arra a következtetésre jutottunk, hogy nagyapa karácsonykor bizonyára örülne egy kőműves serpenyőnek. Hiszen akárki láthatja, hogy a régit, amit a pincelejáratnál tároltunk, már alaposan megette a rozsda. Meg is vettük az új fánglit a vasboltban, a fanyelű, fémesen csillogó munkaeszközt becsomagoltuk csinosan, majd szenteste a fenyőfa alá helyeztük. Nagypapa érdeklődéssel bontotta ki a rejtélyes alakú tárgyat, amit aztán őszinte meglepetéssel forgatott a kezében a csillagszórók árnyékában, miközben a bakelitről diszkréten szólt a Stille Nacht.

Néhány év múlva már gyanítottuk, hogy a serpenyő nem harmonizált minden szempontból az ünnep szellemével, később viszont némi megnyugvással konstatáltam, hogy talán nem mi voltunk a legrosszabb karácsonyi ajándékozók.

Ajándékozási kalauz tanácstalanoknak

Egyik negyedik ikszhez közelítő nőismerősöm például szenteste ránctalanító krémet kapott férjétől, egy másik apuka pedig úgy gondolta, azzal tud a legnagyobb örömet szerezni a szerető asszonykájának és a két csillogó szemű kiskamasz fiának, ha ígéretes magyar részvényeket tesz a fa alá, így mutatva kigondoskodását, optimizmusát és a szeretteiért érzett családfenntartói felelősségérzetet.

Hasonló történetei valószínűleg mindenkinek vannak. A tanulság mindegyikből az, hogy sokkal könnyebb rossz ajándékot venni, mint jót. Az ajándékozás problémáját az jelenti, hogy az személyiségek között zajlik, márpedig alapból mindannyian mások vagyunk. Ha ehhez még hozzávesszük az egymás közötti bonyolult viszonyainkat, akkor már sejtéseink lehetnek, hogy miért is adja fel oly nagyon a karácsonyi ajándékozás a leckét. Szóval univerzális meg-oldásokra ne számítson senki, de talán érdemes végiggondolni az alábbi lehetőségeket, hátha segítenek.

Vannak köztünk profik is

A profi ajándékozó nem decemberben, még csak nem is novemberben járja körül a karácsonyi ajándék kérdését. Titka a figyelmesség. Csápjai egész évben rá vannak hangolódva az ügyre, elég egy elejtett szó az elkopott aktatáskáról, egy műszaki bolt kirakata előtti halk sóhajtás vagy egy ruhásbolti vágyódó tekintet, és a profi már tudja, mi a dolga. Képes akár márciusban beszerezni az ajándékot, aminek nem annyira az értéke okoz majd örömet, hanem 10-es találata az ajándékozás céltábláján. Néhány hét alatt persze már nem leszünk profik, de a kifinomult munkamódszer használható. És hát jövőre is lesz karácsony.

Elemi ösztön

Ha úgy gondoljuk, ismerjük eléggé a megajándékozottat, játszhatunk olyat, hogy elmegyünk azokba az üzletekbe, ahol esélyt érzünk arra, hogy megtaláljuk azt, amit keresünk. A siker titka a türelem és az ösztönös ráismerés. Lassan, figyelmesen sétáljunk a polcok között, vegyünk mindent egyesével szemügyre, és engedjük, hogy az ajándék találjon meg minket. Kicsit segítünk: a legjobb ajándékok azok, amelyeket az illető nem venne meg magának valamiért. A módszer kétségkívül érzékeny személyiséget és sok szabadidőt kíván. Ráadásul benne van a pakliban, hogy saját vágyainkat vetítjük bele a megvásárolandó tárgyba, ami alapból is az egyik leggyakoribb hiba a választásnál.

Gondolkodjunk

Időt, energiát és félreértéseket spórolhatunk meg, ha nem ösztönünk után bolyongunk a belvárosban aranyvasárnap, hanem még időben leülünk egy kicsit, és átgondoljuk a helyzetet. Az olyan racionális alapoktól kezdve, hogy mennyi pénzt is szánunk erre, mik azok, amik biztosan nem jöhetnek szóba, és mik azok, amik esetleg. Aztán igyekezzük szűkíteni a kört egyre jobban, míg végül megérkezünk valamihez. Ha tudjuk valakiről, hogy szereti az elektromos kütyüket, és erre 10 ezer forintot gondoltunk fordítani, akkor - akár kicsit csalva, egy webáruház kategóriáit is figyelembe véve - például alkategóriákon át eljuthatunk mondjuk a szórakoztató elektronikához, onnan meg egy vezeték nélküli fejhallgatóhoz. És bingó.

Legyünk gyakorlatiasak

A magyar családokra jellemző,hogy karácsonyra olyan ajándékokat vesznek, amelyek amúgy is kellenének a mindennapokban, az ünnep csak afféle koncentrált időzítést jelent. „Rendben, majd megkapod karácsonyra” – mondja az igényeket hallva szülő a gyereknek, férj a feleségnek, már olyan szeptember magasságában. Egy meleg pizsama, egy új mikrohullámú sütő valóban nem túl lírai, de az anyagi korlátok esetén nem biztos, hogy ez annyira elvetendő megoldás. Gyerekek esetén kerülendő, mivel nehezen tudunk őszinte örömet elképzelni ar-ukon egy fenyőfa alatt talált iskolatáska kapcsán, de még mindig sokkal jobb a „Mire is van szükségünk?” kérdés őszinte megválaszolása, mint hirtelen felindulásból hülyeségeket venni. (Lássuk be, ez utóbbinak jelentős kultusza van hazánkban.) A gyakorlatiasság továbbgondolása, ha az ajándékozó egyszerűen megkérdezi, hogy az ajándékozott minek is örülne. Nem túl romantikus, nem túl elegáns, de a legtöbb esetben sokkal jobb a fogadtatása, mintsem gondoljuk.

Ajándékozási kalauz tanácstalanoknak

Anyagtalanság

Nagyon sok esetben azért nem tudunk ajándékot választani, mert bármennyit gondolkodunk, bármennyire hallgatjuk az ösztönünk súgását, mindig arra a következtetésre jutunk, hogy bármit vennénk - vagy akár magunk állnánk neki barkácsolni -, az felesleges, ugyanis az illetőnek mindene megvan. A fogyasztói társadalom már csak olyan, hogy karácsony nélkül is vásá-rolunk, ráadásul pont olyan tárgyakat, amelyek kellenek vagy amelyek tetszenek. Lépjünk túl a korlátokon, és gondolkodjunk el: lehetséges-e olyan ajándékot adnunk, amely nem tárgy, hanem élmény. Fesztiválhetijegy a nagylánynak, közös színházbérlet a párunkkal, fürdőbelépő a nagyszülőknek, közös családi hétvége Prágában. A lehetőségek száma végtelen.

Semmi

Nézzünk szembe a tényekkel. Ezért vagy azért, de számos embernek egyszerűen értelmetlen nyűg ez az egész ajándékozósdi. Öröm már rég nincs benne, de egyszerűbbnek tűnik gyorsan megvenni valami haszontalan kacatot, mintsem megszakítani a hagyományt. Pedig lehet, a szíve mélyen mindkét fél ezt szeretné. Szóval így néhány héttel a karácsony előtt talán még nem kínos csendesen feltenni a kérdést: „Mi lenne, ha az idén nem ajándékoznánk meg egymást?” Még az is lehet, ez a kérdés lenne az eddigi legsikeresebb ajándékunk.

És végül

És hogy tovább bonyolítsuk: egészen biztosan vannak, akik őszintén örülnek a kőműves serpenyőknek, a ránctalanító krémeknek és részvényeknek.

A cikk eredetileg az Alon Café 2014. decemberi számában jelent meg.

.