Kevesen képviselték a közt a szombathelyi közmeghallgatáson

Mintha a tegnapi, sokszor vicces beszólásokkal tűzdelt közgyűlés folytatódott volna a mai közmeghallgatással – jut eszébe a tudósítónak kedden délután a városháza nagytermében ülve.

A városvezetés majdnem teljes létszámban jelen van, kiegészülve jobboldali ellenzéki képviselőkkel (ahogy Puskás Tivadar fogalmaz, megvan a határozatképesség), de ezúttal szinte csak a polgármester viszi a szót, és az alig egy órás aktus során több poént is elsüt, amelyeket nevetés fogad. Mintha karácsony előtt egy héttel felütötte volna a fejét valamiféle szeretet-kórság, a képviselők a közgyűlésen se nagyon mártogatták egymás hátába a kést, és többen most is kedélyesen elbeszélgetnek a polgármester háta mögött ülve.

Puskás pedig ma is formában van, energikus, katonásan vezényli a közmeghallgatást, kerülve a felesleges üresjáratokat. Igaz, ennek talán az is az oka, hogy a teremben a városháza munkatársaival együtt is nagyon kevesen vagyunk, ha mindenkit egymás mellé ültetnénk, körülbelül két sort töltenénk meg, ezért valószínűleg arra következtetnek, hogy gyorsan túl leszünk az egészen.

Igaz, a kezdés paprikás hangulatúra sikerül. Miután Puskás Tivadar elmondja, hogy a közmeghallgatáson felvetett problémákra azok jellegéből adódóan vagy helyben vagy a lehető legrövidebb idő alatt írásban válaszolnak, valamint arra kéri a felszólalókat, hogy igyekezzenek legfeljebb három percben összefoglalni a mondandójukat, hogy minél többekre sor kerüljön, egy úr lép a mikrofon mögé, aki sokkal több, mint három percben úgy kiosztja a városvezetőket, amilyet az elmúlt években közmeghallgatáson (úgy emlékszünk) nem tapasztaltak.

Azzal indít, hogy a városvezetés súlyosan megsértette a jelen lévőket, mivel a kezdés késett (a teremben lévő óra szerint öt percet).

Gyorsan el is magyarázza, hogy a 16 óra az ropi, törött perec, cipó, cipó, ezeket keressék, ha rápillanatanak az órájukra.

Majd folytatja: Puskás Tivadar életében eddig ez az ötödik közmeghallgatás, amelyet vezet, de „még mindig nem tanulta meg a közmeghallgatásról szóló törtvényt”, amelynek értelmében a választók közügyekben szólalhatnak meg. A korábbi években előfordult, hogy valaki verset mondott ("igaz, jó verset"), és sokan magánügyeket szerettek volna itt elintézni.

Elmesél egy vele megesett procedúrát is, amivel kapcsolatban képzetlennek, udvariatlannak és nyeglének minősítette a hivatal ügyintézőit.

Szól arról, hogy évek óta nagyon kevés a járda, valamint a parkoló a városban.

És még az ellenzéket is kritizálja, mégpedig azért, mert olyan ügyekkel (például a droggyanúba keveredett fideszesekkel) töltötte az időt, amelyekben mindenki tisztán látott, ahelyett, hogy azt firtatta volna, hogy egy 4-5 millió forintból kihozható információs iroda hogy kerülhetett 46 millióba, vagy hogy a zeneiskola mögötti parkoló térkövezése az általa kalkulált 2 millió helyett 22 millió forintba.

Puskás Tivadar szűkszavúan reagál. Elnézést kér a késésért, írásbeli választ ígér a felvetésekre, majd elmondja, hogy

ha most szót ad Lakézy Gábor városüzemeltetési osztályvezetőnek, akkor abból hosszú válasz kerekedik, ezért csak annyit felel, hogy időnként ő is csodálkozik egy-egy beruházás árán, de mást nem tud mondani, mint hogy drágult az élet.

Egy férfi azért kéri az önkormányzat segítségét, mert kilakoltatják, legkésőbb február elsején költöznie kell.

Egy nő elkötözne a Paragvári útról, mert állandó a konfliktus a család és a házbeliek között, félnek ott lakni.

A következő felszólaló szerint Gaál Róbert korábbi jegyzőnél az verhette ki a biztosítékot, hogy az önkormányzat telefonjairól „Ausztráliába” is telefonáltak, ezért irreálisan magasak voltak a számlák.

Kifogásolja a bizottságok külsős tagjainak számát, és megkérdezi, mennyi pénzt kapnak a munkájukért a bizottsági tagok, akik közül páran több testületben is ott ülnek.

A szombathelyi parkolási rendszerről hosszabban beszél: öntapadós parkolójegyek bevezetését javasolja, amelyeken a rendszám is szerepelne, és ha valaki kevesebb ideig parkolt, mint amennyi időre megvette a jegyet, kapja vissza a túlfizetést. A türelmi időt öt helyett tizenöt percre növelné, és bevezetné a méltányosság lehetőségét, mert ő maga is többször járt már úgy, hogy azért büntették meg a parkolóőrök, mert a szél lefújta a szélvédőjéről a parkolójegyet. Kritikát kapott a szombathelyi közlekedési morál is: a körforgalomtól a jobbkezes utcákig sok mindent "nem ismernek" a helyiek.

Puskás Tivadar a híváslista-ügyről azt mondja, büntetőfeljelentést tett az ügyben, ezért a labda most a rendőrségnél pattog. A bizottságok tagjainak száma közgyűlési döntés, díjazásukat jogszabály határozza meg, és egy ember legfeljebb két bizottsági helyért kap pénzt – folytatja.

Majd ezúttal a mikrofonhoz hívja Lakézi Gábort. Az osztályvezető, reagál: „olyan parkolójegy nincs a világon”, mint amilyenről a férfi beszélt, de a türelmi idővel kapcsolatban jó hírei vannak, ugyanis ha valaki egy óránál hosszabb ideig parkol, akkor 15 perccel kalkulálhat.

Egy öt gyereket nevelő asszony következik. Összesen heten élnek egy kis lakásban, ezért nagyobb, felújított lakásra tart igényt, pénz hiányában pályázni nem tudnak. A lakásosztály lépjen – adja ki a feladatot a polgármester a teremben jelen lévő munkatársaknak, és hozzáteszi: az önkormányzat első körben 35 millió forintot szán a felújításra szoruló, ezért jelenleg üresen álló bérlakások rendbe tételére.

Egy férfi a kiskertesek nevében panaszkodik: korábban azt ígérték nekik, hogy továbbra is bérelhetik a kertjeiket, de erről semmilyen új információt nem kaptak.

Puskás megnyugtatja, hogy a parlament éppen ma fogadta el azt a törvényt, amely lehetővé teszi, hogy minden bérlő maradhat a kiskertjében.

A férfi erre azt mondja, hogy miért kellett ennyi ideig játszani a kisertesek idegeivel, a győri polgármester sokkal talpraesettebb, mint Puskás, mert ott az önkormányzat már rég megkötötte kiskert-bérlőkkel a szerződéseket.

Borkai Zsolt még olimpiai bajnok is, de mentőorvosnak én vagyok a jobb – felel mosolyogva Puskás.

Újabb általános derültség.

Az utolsó felszólaló azt mondja, a Szent Flórián körúton két olyan mozgássérülteknek szánt parkolóhelyről tud, amelyeket jó ideje nem használ senki.

Újra Lakézi Gábor válaszol, kifejti, hogy a mozgássérültek részére az önkormányzat kérelemre jelöl ki parkolókat, de ha időközben elköltözik vagy meghal az illető, arról a városüzemeltetési osztály nem szerez tudomást, csak ha valaki bejelenti, ami azért sem jó,mert máshol szinte harcolnak a helyekért.

Puskás erre megbízza Lakézit: mivel "bokros teendőibe úgyis belefér", dolgozza ki a rendszert, amelynek segítségével ez a probléma orvosolható. Majd jön az utolsó humorbomba:

„Osztályvezető úr, köszönöm a segítségét, most pedig visszamegy a helyére”.

Végül boldog ünnepeket kíván mindenkinek és bezárja a boltot.

(Fotó: Kánya Dóra)