„Sorsdöntők” Ferdinand von Schirach: Terror

2019.03.02. 09:42

Színházban jártak a szombathelyi premontreisek. Tanári beszámoló.

Száznegyven másik embertársammal együtt esküdtként álltunk a Weöres Sándor Színház kamaradarabjának fülledt bírósági termében. Odapottyantunk egy bűnügyi per kellős közepébe. A Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium színház-látogatási programja nem is lehetett volna aktuálisabb.

A színház gondolkodtat, a jó színház tettre sarkall. Ferdinand von Schirach darabja, a Terror az utóbbira példa. Az alapszituáció könnyen leírható: Egy 164 utast szállító repülőgép, – amit terroristák térítettek el –egy 70 ezer fős stadion felé száguld. Hogy Németország elkerülje a „nagyobb” katasztrófát, egy vadászpilóta úgy dönt, önhatalmúlag kilövi az utasszállítót. Egy ilyen hír után az ember általában elhallgat, ír egy sms-t valamelyik szerettének és intézi tovább dolgait. Az előadás azonban itt kezdődik, mondhatni megterít a lelkiismeretnek. Az ügy előttünk zajlik, az elejétől tudjuk, rajtunk múlik az ítélet.

A nézőkre zuhogó kérdések szinte hozzá nyomják az embert a székhez. Nincs cselekmény, csak őrli bennünk a humánumot a szövegmalom. Erkölcsi, etikai és gondolati határaink széléig visz el a darab. El lehet-e cserélni életet, életért? Számadattá redukálható-e az ember, ha szükségállapot áll elő? Dönthet-e egyetlen ember más emberek sorsa felett? Egyszer régen egy kőtáblára a következő parancsot írták: Ne ölj! Nincs folytatás, nincs kivétel, nincs csak ha... Ugyanakkor látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy az élet produkálja a különleges helyzeteket, megszüli az anomáliákat, azokat a rendkívüli szituációkat, melyek újra felteszik az alapvető kérdéseinket. Meddig tartok én, hol kezdődik a másik? Lehet beszélni akkor, mikor a fegyverek elnyomják az emberi hangot? Kiket védenek a törvényeink?A keserű csavar az egészben, hogy amíg mi gondolkodunk, a terror gépezete kattog, bedarál maga körül mindent. Semmisé teszi azokat a válaszokat, amikre mi rákérdeztünk.

Az iskola diákjai az ügy végighallgatása után, felmentették a vádlottat. Rendkívül érdekes, hogy a világ összes eddigi Terror előadásán hasonló végkimenetelű döntés született. Ezeket az adatokat a terror.theater weboldalon lehet nyomon követni.

Az égető kérdést József Attila is feltette nekünk a múlt században: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” Bizony, döntéseiben lakozik az ember.

Pintér Viktória tanár

Galéria

.