Dzsungel, óceán és szavanna a város szélén.
A legtöbb embernek megvan a kedvenc, jól bevált nyaralóhelye. Valakinek a Balaton a Riviéra, sokan külföldre esküsznek, nekem pedig Eger jelenti a feltöltődést és a béke szigetét egy fárasztó, munkával teli időszak után. Úgy tűnik, arra a városra is rá lehet szokni, mint valami hangulatmódosítóra, ugyanis már nem elég évente egyszer meglátogatni; kétszer is megyünk. Idén nyáron sem bírtuk ki „második otthonunk nélkül”.
Ha valaki már hatszor járt egy helyen, előfordulhat, hogy előbb-utóbb kifogy a látványosságokból és a városon túl is feltérképezi a lehetőségeket. Évek óta szemezgettünk a nyíregyházi állatkerttel, azonban autó híján szinte megvalósíthatatlannak és végtelenül hosszúnak tűnt a kaland.
Idén azonban egy baráti társasággal összefogva mégis lehetőségünk nyílt arra, hogy eljussunk a városba.
Neki vágtunk hát a közel két órás útnak, mely jó barátokkal nem is tűnt olyan hosszúnak. Ha másképp nem, az ember a helyiségnevek olvasgatásával ütheti el az időt, hiszen ha figyelmesen nézegetjük az autópálya melletti táblákat, olyan gyöngyszemekre bukkanhatunk, mint például Hejőpapi és Hejőkürt, mely az út hátralévő részére (sőt, még az után is) garantáltan beszédtémát és jókedvet biztosít.
Kevésbé impozáns helyeken áthaladva és elhagyva a Nyíregyháza táblát (a Sóstó Zoo a városon kívül található), végre leparkolhattunk, hiszen megérkeztünk a célállomáshoz. A belépő ára nem vészes, mindenesetre egyenes arányosságban áll a cserébe kapott élménnyel, szóval nem érdemes garasoskodni, elvégre nyaralni jöttünk!
Az árakról és szolgáltatásokról bővebben itt olvashat.
Az ócenárium volt a legszebb
Az ember belépve csak kapkodja a fejét, hogy hova is menjen először. Mi a sarkvidéki állatokat választottuk, barátainkkal pedig megbeszéltük, hogy a délutáni fókashow-n találkozunk. Miután kipipáltuk a jegesmedvét, a fókát és a pingvineket nekiálltunk megkeresni azt az állatkát, melyet mindennél jobban szerettem volna látni: a nemrég született csöpp kiselefántot.
A park méretét tekintve –pedig a belépőhöz térképet kaptunk – ez nem volt egyszerű mutatvány. Végül fél órás keresgélés után bukkantunk rá: épp a mamájával falatozott. Már az ő látványáért megérte eljönni, hiszen nincs is aranyosabb a bolyhos, szőrös, esetlen és bujcis állatkölyköknél. A kevésbé nagy elefántrajongók is olvadozhattak, hiszen zebrából, vízilóból, zsiráfból, rénszarvasból, tevéből, sőt, szinte minden állatból akadt „mini változat”. Valamit igen jól csinálhatnak a gondozók.
A kiselefánt
Ezt követően teljes lelki nyugalommal járhattunk körbe mindent. A ketrecek oldalán nem csak azt jelezték, hogy milyen állat kifutója előtt áll a látogató, hanem azt is, ha új jövevény érkezett a közelmúltban (kis gólyás táblával), illetve egyéb vicces információkat (például a pingvinek azért rondák, mert épp vedlenek, a jegesmedve pedig azért barna, mert szeret sokat a porban hemperegni).
Számunkra a leggyönyörűbb rész az ócenárium volt. A megnyugtató, szinte andalító zene mellett nézni, ahogy melletted elhalad egy cápa, fölötted elúszik egy rája, alant pedig egy kimondhatatlan nevű, de csodaszép hal, egyszerűen fantasztikus élmény volt. Ide muszáj volt kétszer is visszajönnünk. Ugyanezen a helyen felül pedig őserdő kapott helyet, fából készült függőhíddal, vízeséssel, egzotikus állatokkal és hajat göndörítő páratartalommal.
Egy kis csemegéért mindenre kaphatók voltak
Mivel hosszú órákat (akár egy egész napot is) el lehet tölteni a parkban, ezért elengedhetetlen, hogy közben együnk valamit. Az árakat elnézve nem jártunk rosszul a még otthon elkészített szalámis szendvicseinkkel és a magunkkal hozott másfél liter vízzel sem. Persze ilyen helyen azért számítani lehet a borsosabb árakra, szóval nincs új a nap alatt.
A kissé rövid, de szórakoztató és láthatólag népszerű fókashow után sajnos eljött az ideje a hazajövetelnek. Kijelenthető, hogy az ott töltött 3 és fél óra közel sem volt elég, hiába néztünk meg mindent, nehezményeztem, hogy máris vége a kalandnak.
Összességében elmondható, hogy a nagy és gondozott kifutóknak köszönhetően az állatok tiszták és boldogok, így a látogatók is szép élményekkel megtelve indulhatnak haza. Drága szuvenír helyett mi is inkább ezt hoztuk magunkkal.
Fotók: SostóZoo