Megfigyelték, hogy kommunikálnak az anyaállatok a kicsinyükkel, ha ragadozók közeleg.
Ragadozók közelében úgy védelmezik kicsinyeiket az északi simabálnák nőstényei, hogy "suttogva beszélnek" hozzájuk - állapította meg egy amerikai tanulmány.
Sok bálnafaj felnőtt egyedeire nem lesnek ragadozók a vízben, mert a testméretük elrettenti őket, kicsinyeikre azonban sokkal gyakrabban vadásznak - idézte a phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál a Biology Letters című tudományos folyóiratban közölt kutatást.
Az amerikai Syracuse-i Egyetem tudósai vezette kutatócsoport tapadókoronggal mikrofonokat erősített északi simabálnákra (Eubalaena glacialis), hogy hangadásaikat rögzítsék.
A fajt a Természetvédelmi világszövetség (IUCN) a súlyosan veszélyeztetettek közé sorolja, nagyjából 500 példány maradt fenn belőlük.
A kutatók azt találták, hogy az anya-borja párosok csökkentették az erős, messze hangzó kiáltásaik számát a fiatal egyedekhez és a vemhes nőstényekhez képest.
Ugyanekkor az anya-borja párosok a többiekhez képest gyakrabban kommunikáltak nagyon halk hangokon.
A simabálnák kiáltása általában körülbelül egy kilométerről hallható, a "suttogás" csak mintegy száz méteres körzetben.
"Ezek az alacsonyabb amplitúdójú hangrezgések csökkentik a kockázatot, hogy ragadozók hallgassák ki őket, de lehetővé teszik az anyaállat és kicsinye közötti kommunikációt" - olvasható a tanulmányban.
A bálnákra vadászó ragadozókról úgy vélik, a zsákmány által kiadott hangok alapján találnak az áldozataikra, mivel a vízben gyakran rosszak a látási viszonyok.