Nádas Péter "hullája", A menekültipar, hazánk politikai gazdaságtana, Örkény-drámák és a Saul fia egyik forrása.
Mintegy hétezer négyzetméteren, dedikálásokkal együtt több mint 400 programmal, mintegy 200 új kötettel és 600 résztvevő szerzővel, tudóssal és művésszel várta az érdeklődőket április 21. és 24. között a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Keresztury Tibor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója úgy fogalmazott, a fesztivál helyszínét adó Millenáris park négy napra Európa legnagyobb könyvesboltjává változott. Az új könyvek közül mutatunk be ötöt.
..."nálam fekszik a hulla", de nem biztos, hogy megkerül a tettes
Nádas Péter: Az élet sója
Az élet sója urbanisztikai regény, az érdekelt, hogy miben áll a városiasodás és a polgári fejlődés folyamata - mondta el a fesztiválon a szerző.
A kötet "főhőse" személyek helyett egy sókereskedelemből élő, közelebbről meg nem nevezett délnémet városka, amelynek polgárai a reformáció időszakában úgy döntöttek, maguk választják meg, kinek a prédikációját hajlandóak fizetni és hallgatni templomukban. "Hogy ez végül is jó dolog-e, nem vagyok benne biztos, de a protestánsok jónak tartják" - jegyezte meg a szerző.
Nádas Péter úgy vélte: a globalizáció beköszöntével a polgárság személyes korszaka véget ért, Az élet sója helyszínéhez hasonló történeti városmagok - mint például Szentendre vagy Bern - pedig halálra vannak ítélve.
Mint fogalmazott, Németországban maradt még néhány kisváros, például Goslar, amely viszonylag sértetlenül vészelte át a történelmet. Ezeken a helyeken "vissza lehet látni az időben", mintha "egy urbanizációs tankönyvet tanulmányozna az ember".
Sárközy Bence, a Jelenkor igazgatója úgy vélte, az enciklopédikus jellegű leírásokat is tartalmazó kötetbe "túl nagy tudás szorult", ezért nem lehet a szerző "huncutságának" érzékelése nélkül olvasni.
Erre reagálva Nádas Péter elmondta: a gondolkodásnak van egy szabott rendje, de ez nem azonos az irodalom rendjével, mivel utóbbi lineáris helyett körkörös mozgást végez.
"Huncutság ez olyan értelemben, hogy becsábítok valakit valamibe, de nem oda vezetem, ahová vágyik" - fogalmazott a szerző. Hozzáfűzte: szemben egy Agatha Christie-regénnyel, ahol végül mindig fény derül a gyilkosra, "nálam fekszik a hulla", de nem biztos, hogy megkerül a tettes.
"A menekültáradathoz vezető konfliktusokat nem egyszer azért provokálják ki, hogy gyengítsék Európát"
Udo Ulfkotte: A menekültipar
A menekültáradat nem véletlen, gazdasági és politikai csoportok érdekeit szolgálja, a nyilvánosság érdeke viszont az, hogy belássanak a kulisszák mögé - mondta el Udo Ulfkotte A menekültipar című új könyve bemutatóján a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
A szerző előadásában hangsúlyozta: a menekültáradat nem véletlen, a táborok lakóit évtizedek óta arra biztatják, hogy induljanak Európába.
Mint mondta, a média úgy állítja be, mintha mindenki a háború elől menekülne, pedig sok esetben nem erről van szó. A menekültipar cégszerű szervezet, amelyben sokan, sokat keresnek. Nem az a kérdés, hogy a menekültek jók vagy rosszak, hanem hogy kik keresnek rajtuk olyan sokat az embercsempészeken kívül - fűzte hozzá Udo Ulfkotte.
Szerinte ilyen például a gyógyszeripar, melynek egyes számítások szerint a 2015-ben Európába érkezett egymillió migráns 13 milliárd eurós profitot hoz. De nemcsak gazdasági érdek a migránsáradat, milliárdosok, mint például Soros György, nagyhatalmak, mint például az Egyesült Államok és egyes politikai erők érdeke is. Ez az elit a saját érdekeit követi, nem az emberekét - fejtegette a német újságíró. A menekültáradathoz vezető konfliktusokat nem egyszer azért provokálják ki, hogy gyengítsék Európát - tette hozzá.
A nyilvánosság érdeke éppen az, hogy betekintsen ezekbe a tabutémákba - hangsúlyozta Udo Ulfkotte, akinek tavaly is napvilágot látott magyarul egy kötete, a Megvásárolt újságírók, amely a nyugati média működéséről szól. Udo Ulfkotte kötetei Magyarországon a Patmos Records kiadó gondozásában jelentek meg.
Magyarország számára az elmúlt évtizedekben uralkodó angolszász típusú neoliberális helyett jóval kedvezőbb választást jelentett volna a skandináv kapitalizmusmodell
Pogátsa Zoltán: Magyarország politikai gazdaságtana
Gyurgyák János, a kötetet kiadó Osiris vezetője az MTI-nek elmondta: rendkívül fontos munka Pogátsa Zoltán legújabb kötete, amely várhatóan komoly vitákat fog szülni. A szerző az elmúlt 20-30 év magyar gazdaságtörténetének elemzésén és összefoglalásán túl amellett érvel, hogy Magyarország számára az elmúlt évtizedekben uralkodó angolszász típusú neoliberális helyett jóval kedvezőbb választást jelentett volna a skandináv kapitalizmusmodell.
A kötet szakmonográfia-jellege mellett egyben vitairat is, hiszen Pogátsa Zoltán arról értekezik, hogy még most is van lehetőség átállni az északi modellre - fűzte hozzá Gyurgyák János, aki kiemelte azt is: a szerző a politikai gazdaságtan érvényességéhez visszatérve túllép a neoliberális elképzelésen, amely a gazdaságot minden mástól, így a politikától is független szféraként határozza meg.
A kiadóvezető beszélt arról is, hogy a közeljövőben szeretnének vitát rendezni a kötetről, a nyilvános eseményre a magyar politikai oldalak legfontosabb gazdaságpolitikusait hívnák meg.
Az Örkény mellett Bacsó Péter és Makk Károly közreműködésével készült Babik-forgatókönyv nyomán született meg Bacsó Péter híres filmje, A tanú
Örkény-drámák
Örkény István életműsorozatát 2008-ban az Ünnepi Könyvhéten az Egypercesekkel indította a Palatinus Kiadó, és a szériát eredetileg az író centenáriumán, 2012-ben akarták lezárni.
"Az élet felülírta a terveket, hiszen éppen 2012-ben jelent meg egy addig ismeretlen Örkény-kisregény, az Április, amely egy bőrönd mélyéről került elő. Az elhúzódásnak anyagi természetű okai is voltak, hiszen egy minőségi kiadás önköltsége igen magas, emellett pályáztatni is kell. Végül a most megjelent három drámakötettel együtt 13 plusz 1 darabos lett a sorozat, a hozzáadás Szirák Péter új Örkény-monográfiája" - mondta Reményi József Tamás, a kötetek felelős szerkesztője az MTI-nek.
Az életműsorozatot az Örkény-hagyatékot gondozó Radnóti Zsuzsa állította össze és szerkesztette. A kötetek egységes külsővel, Jeli András borítóival jelentek meg.
"Rendkívül színes képet mutat Örkény drámai életműve is, vannak egymástól jelentősen eltérő változatok. A Pisti a vérzivatarban, valamint a Kulcskeresők mindkét verziója megtalálható a Drámák második kötetében. Egy olyan korban született meg a drámai korpusz, amikor az életmű szerves épülésének akadályai voltak. Számos színházi bemutató éveket késett, vagy egyáltalán nem is valósult meg, a politika folyamatosan beleszólt" - fejtette ki Reményi József Tamás. Hozzátette: a kötetek jegyzetanyagából, a most szintén olvasható interjúkból, levelezésekből is kibontakozik az izgalmas korkép.
Kitért arra, hogy ha időrendre törekedtek volna, akkor a harmadik kötet első drámája, a Babik indította volna az első kötetet, amely 1954-ben született és egy többször félbehagyott filmnovella. Kisregényt is írt Örkény belőle. "Kevesen tudják, de az Örkény mellett Bacsó Péter és Makk Károly közreműködésével készült Babik-forgatókönyv nyomán született meg Bacsó Péter híres filmje, A tanú".
Örkény legismertebb darabjainak, a Tótéknak és a Macskajátéknak egyaránt kisregényi előzménye van. A felelős szerkesztő megjegyezte, hogy Örkény kísérletező művész volt, az 1956-os szilencium után kifejezetten kereste azokat a műfajokat, amiket korábban nem próbált, és ez rendkívül gyümölcsöző volt számára.
"Drámaiban is ott vannak az egypercesek, gondoljunk csak a Pisti...-re. Viszont nem tekintette magát drámaírónak, egy interjúban arról is beszélt, hogy úgy fél a drámáktól, mint a tűztől. Menet közben lelt rá a drámák ízére" - mondta a szerkesztő.
Reményi József Tamás külön is szólt az első kötetben szereplő A holtak hallgatása című, Nemeskürty Istvánnal közösen írt drámáról, amely a 2. magyar hadsereg pusztulását mutatja be dokumentumokon alapulva. Az évtizedeken át a szőnyeg alá söpört művet is csak számos hányattatás után mutattak be.
A sonderkommandósok mindegyike halálra volt ítélve, és ezt ők is tudták
Gideon Greif: Könnyek nélkül sírtunk
Gideon Greif könyve a második világháború talán legkülönlegesebb túlélőivel, a Sonderkommandók életben maradt tagjaival foglalkozik. Az Európa Könyvkiadónál megjelent kötet Nemes Jeles László Saul fia című Oscar-díjas filmjének is fontos forrása volt. Az izraeli történész az auschwitz-birkenaui Sonderkommandó életben maradt tagjaival készített interjúiból álló kötetről elmondta, azért jegyezte le a történeteket, mert ha ezek az emberek meghalnak, történetük is velük hal.
A Sonderkommandó nagyrészt zsidókból álló munkacsapat volt, amely elsősorban a haláltáborokban meggyilkolt holttestek elégetését végezte, fogvatartóik parancsára.
A könyvbemutatón Nemes Jeles László filmrendező is részt vett, aki elmondta, hogy nagy öröm számára, hogy filmje hozzájárulhatott e fontos történelmi dokumentum magyar nyelvű megjelenéséhez. Kiemelte: sajnos a Sonderkommando története nagyon kevéssé ismert, a "megsemmisítés szívét" valamiért mindig kihagyták a történetekből.
Gideon Greif elmondta, hogy a sonderkommandósok három felkeléséről lehet tudni, Treblinkában 1943. augusztus 2-án körülbelül 100 fogolynak sikerült kitörnie a táborból, a sobibóri táborban pedig 1943. október 14-én volt hasonló felkelés. A legjelentősebb azonban a Nemes Jeles László filmjében is bemutatott, 1944. október 7-i felkelés volt. Ezeken kívül számtalan, akár több száz felkelés is lehetett a gettókban, de ezekről nem maradtak fenn pontos információk, mert nem maradtak túlélők - jegyezte meg a professzor.
"A sonderkommandósok mindegyike halálra volt ítélve, és ezt ők is tudták. Az egyetlen dolog, amijük maradt, az a remény volt, az tartotta bennük a lelket, hogy elmondhassák a világnak a németek bűneit."
Fotó: Koszticsák Szilárd (MTI)