Négy településen fordultunk meg. Képek.
Négy településen fordultunk meg. Képek.
Mindszenty-emlékhely, kísértetkastély, egy őskori katasztrófa helyszíne és a tulipános tájház, avagy borúsabb napokon is teljesíthető, több állomásos kirándulási tipp Vas megyében. Ezúttal négy településen fordultunk meg.
Képgaléria
Csehimindszent, a bíboros szülőfaluja
A 350 lakosú falu Szombathelytől 35 kilométerre található, dél-keletre. Ezt a kirándulást itt kezdjük, Mindszenty szülőfalujában. Pehm József, a későbbi Mindszenty bíboros 1892. március 29-én született Csehimindszenten. A Fő utca 34. számú, egyébként teljesen átlagos kinézetű házon hamar megtaláljuk 1991-ben állított emléktábláját is.
A Mindszenty-ház
A csöndes kis falu közepén, a barokk Mindenszentek temploma előtt áll a bíboros-hercegprímás születésének 100. évfordulóján felavatott mellszobor, Czinder Antal alkotása. Az út túloldalán van a plébánia, ahol zarándokházat, szálláshelyet is üzemeltetnek.
Kísértetkastély Mikosdpusztán
Csak két kilométert kell megtenni, és máris Mikosszéplakon vagyunk. Amit keresünk, a mikosdpusztai kastély azonban a falun kívül van. A Rákóczi utcára kanyarodunk előbb, majd délnek, Zalabér felé. Egy gesztenyesornál térünk le az útról.
Az erdő széléhez érve egy elhagyatott épület mellett különlegesen szép, omladozó, díszes oszlopnál állunk meg, majd a sűrűbe alig beljebb haladva meg is kell válnunk a kocsitól. A hídon lezárás és felirat: életveszély, ráhajtani tilos.
Innét már látszik a fák között a szebb napokat látott, XIX. században épült Mikos-Zierer-kastély. A báró Mikos Ede építtette romantikus kastély ma magánkézben van, és erősen felújításra szorul. Néhány évvel ezelőtt arról lehetett hallani, hogy hatvan szobás wellness szállóvá alakítják, de a tervek mind a mai napig csak tervek maradtak. A főleg neogót elemeket hordozó épület így romosan, a fejünk felett egyre gyülekező viharfelhők körítésével kísértetkastély benyomását kelti.
Az építkezés 1857-66-ig zajlott, később megtoldották még egy pálmaházzal és egy kápolnával. A kastély abban a korban igencsak nagyszabású beruházás volt: az alapterülete 2700 négyzetméter, és saját áramfejlesztő-teleppel, valamint angol technológiával készült vízvezetékekkel és központi fűtéssel látták el.
A kastély 1891-ben egy bécsi bankár, Zierer Vilmos tulajdonába került, aki a birtokon mintagazdaságot alakított ki. A Zierer-családot a II. világháború alatt deportálták. A 63 szobás kastélyt a környékbeliek kifosztották, aztán bejöttek az oroszok, akik egy év alatt lelakták, ami még lelakható volt belőle, majd az államé lett.
Bár Mikosdpuszta hivatalosan nem látogatható, amíg ott vagyunk, a rossz idő ellenére is újabb kirándulók érkeznek. Az egyik zalaegerszegi fiatalember elmondja, gyerekként nyaralni volt az akkor SZOT-gyereküdülőként üzemelő kastélyban, és kíváncsi volt, mi lett a sorsa.
Bérbaltavár, egy sok millió évvel ezelőtti katasztrófa helyszíne
A kastélyvizit után visszamegyünk Mikosszéplak központjába, balkanyar, majd irány a három kilométerre fekvő Bélbaltavár.
A falu közepén kardfogú tigris posztol. A szobor mellett találunk egy infótáblát, amelyről megtudjuk, hogy a mögöttük levő mögötti dombon 1856-ban, a Budapest-Grác közötti országút építésekor találtak rá a 6,4 – 5 millió évvel ezelőtt élt ősállatok csonttelepére, amelyet az ősfolyó, az ős-Zala vízesése által keletkezett 3,2 méteres mélyedés és a környező ártér iszapja rejtett magába. A sztyeppetűz elől fejvesztve menekülő állatok a magaspartról belezuhantak a sebes folyóba, megégve, összetört csontokkal sodródtak a vízesésig. A baltavári ősemlős fauna 30 állatfajának csontjai kerültek elő: mammut, őselefánt, ősló, medve, orrszarvú, hiúz, gazella, stb., valamint 17 csigafajt is találtak. A baltavári őslénytani ásatások történetét dr. Bendefy László polihisztor írta meg.
Hegyhátszentpéter
A túra utolsó állomásának Hegyhátszentpétert terveztük be, így most egy kicsit több, mint 20 kilométeres út következik. Be lehet persze iktatni megállókat: útba esik Oszkó (szőlőhegy) és Győrvár is (pálinkafőzde, ahol vezetést és kóstolót is tartanak).
Hegyhátszentpéter túlvégén, a Béke utca 86-88. alatt találjuk az 1891-ben épült tájházat. Ez a részben vályog-, részben téglaház az egyetlen fennmaradt azok közül a festett-faragott faoromzatú lakóházak közül, amelyek egykor elterjedtek voltak a Vasi-Hegyháton.
A szomszédból siet át egy néni, amikor látja, hogy kívülről méregetjük a tulipános-szíves tájházat. Kinyitja, beenged, mesél pár dolgot a régi paraszti életről, használati tárgyakról és a porta épületeiről. Belépőt nem szed, adjunk, amennyit gondolunk, és ne feledjük a vendégkönyvet. Rendben.