Tavaszi és őszi kirándulások ideális célpontja. Képgaléria.
Tavaszi és őszi kirándulások ideális célpontja. Képgaléria.
Egy furcsa nevű kis falu, Szentbékálla mellett található Magyarország egyik legérdekesebb természeti képződménye. Nagy drámaiságra nem kell számítani, de a helynek komoly kisugárzása van. Tavaszi és őszi kirándulások ideális célpontja.
A Kőtengerrel először vagy 15 évvel ezelőtt találkoztam mint a tantestületi kirándulás egyik állomásával, hogy azonnal helyet követeljen a kedvenc magyarországi helyszíneim személyes toplistáján.
Azóta úgy nagyjából ötévente visszatérek ide, hogy valamiért otthon érezzem magam ezen a különös helyen.
Nehéz megmondani, mi okozza a varázslatot. Valószínűleg a szokatlan természeti képződmény, a környező táj és a mediterrán hangulatú Káli-medencének a hangulata keveredik össze valami nagyon egyedi masszává.
A Kőtenger nemcsak nevében, de megjelenésében is kellemesen bizarr. A geológia részletekbe nem mennénk bele, akit érdekel, a részleteket elolvashatja a helyszíni ismeretterjesztő táblákon vagy az interneten.
Lényeg, hogy a kövek az egykori vulkáni tevékenység, a hévizek és a későbbi erózió közös eredményei.
A kőtengeres jelenség a Káli-medencében többfelé megtalálható, legismertebb része valószínűleg a Szentbékálla mellett erdős, ligetes területen található.
Mivel sem a helyszínen, sem az interneten nem találtunk egyértelmű útbaigazítást, így leírjuk, hogyan lehet autóval (vagy kerékpárral) odakeveredni.
Menjünk el Szentbékállára, ott kövessük a „Kőtenger” nevű nyilat, de ne az autósat, hanem a simát. Menjünk végig a településen, amíg meg nem látjuk ezt a kálváriát.
Nem sokkal ezután egy elágazás lesz, ahol letehetjük az autót. Ha jobbra, a dombnak indulunk el, nekiütközünk a köveknek. Autóval tovább is mehetünk, néhány száz méter után egy másik kisparkoló, ami a Kőtenger másik végéhez van közel.
A szóban forgó néhány száz méter hosszú területen különböző furcsa alakú, kisebb-nagyobb kövek találhatók. Van szakasz, amely tényleg egy kővé változott tengerre emlékeztet, de leginkább olyan az egész, mintha csintalan óriások játszottak volna a réten, szeszélyesen hajigálva a sziklákat, melyeken most kedvünkre megmászhatunk, szökkenhetünk, vagy rájuk telepedhetünk a szendviccsel és egy üveg borral.
Minden korosztály talál magának valamit: a gyerekek számára olyan, mint egy óriási játszótér, a felnőttekből szökdécselő ifjak lesznek, az idősek pedig jólesően tapasztalhatják, hogy még mindig tud számukra újat nyújtani a világ.
A kövek között a legnagyobb sztár az úgynevezett Ingókő (utolsó kép). Egyrészt talán mert ez a legnagyobb, másrészt mert tényleg inog. Ehhez 2-3 embernek fel kell kapaszkodnia a hétvégi ház nagyságú sziklára, és ritmikus mozgással megbillegtetni az egyik felső vízszintes felületet. Amikor néhány centit elmozdul a több tonnás mostrum, olyan, mintha kicseleztük volna a fizikát.
Mint ahogy az egész Kőtenger olyan, mintha kicsit kicseleztük volna a sivár valóságot, és egy kicsit a mesék birodalmába nyernénk bebocsátást.
A Kőtenger egész évben szóba jöhet mint kirándulási célpont, de a legjobb a tavasz és az ősz. Nemcsak azért, mert ekkor nincs extrém hideg vagy meleg, melyet a kövek felerősítenek, de azért is, mert a fák lombozata nem zavarja a kilátást, a kövek és a környező táj tompítatlan formában türemkedik a szemünk elé.
Nem fogjuk elfelejteni.
Előzmény: Leteszteltünk az új Tapolcai-tavasbarlangot
Következik: Tűhegyes