Mit olvassunk a hosszú téli estéken?

2007 és 2013 között Fűzfa Balázs vezetésével „A 12 legszebb magyar vers” címmel komoly sajtóvisszhangot kiváltó rendezvénysorozat zajlott a határokon belül és kívül. Az ismert szombathelyi irodalomtörténészt arra kértük, ajánljon olvasnivalókat a hosszú téli estékre.

Lehet, hogy ez a 12 legjobb magyar regény?

Jókai Mór: Az arany ember (1872) 

Klasszikus történet arról az emberről, aki mindvégig próbál becsületes és segítőkész lenni a társadalmi életben, ám a magánéletében nem találja meg a boldogságot – csak akkor, ha kivonul a létező világból. Timár Mihály éppen olyan, mint mi vagyunk: a modern ember dilemmái határozzák meg hétköznapjait. Ez már nem a romantika, hanem a realizmus világa.  

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma (1885) 

Ha van a Don Quijote-izmusnak igazi magyar változata, akkor ez a regény igazán az. Pong-rácz Istvánt nem muszáj szeretni, de lovagias szenvedélye megbocsáthatóvá teszi kicsinyességét, darabosságát, időben való eltévedéseit. Jókedvű regény a Beszterce ostroma, mert Mikszáth Kálmán jókedvű író. A szórakoztatás és a nyelvi bravúrok nagymestere ebben a regényében is. 

Gárdonyi Géza: Egri csillagok (1901) 

„Nemzeti hősköltemény”-nek nevezhetnénk e művet, ha Gárdonyi versben írja meg regény-eposzát. Dobó István várkapitány, Bornemissza Gergely és Vicuska történetében úgy kapcsolódik össze a magyar történelem egyik dicsőséges mozzanata és egy nagy szerelem szépsége, hogy az minden jövendő nemzedék számára példává vált. 

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (1907) 

Nemecsek Ernő, Boka, Feri és barátaik a szívünkben élnek. Az ő segítségükkel könnyebb eligazodnunk a világban, mert így már meg tudjuk különböztetni egymástól az igazságot és a hazugságot. Bizonyosak lehetünk benne, hogy amit a Pál utcai fiúk elmondanak nekünk, az örökérvényű tudás becsületről, tisztességről, hősiességről, kitartásról, áldozatvállalásról. 

Kosztolányi Dezső: Édes Anna (1926) 

A gazdáit meggyilkoló cselédlány története mindannyiunkat magával ragad. Megrázó Anna elesettsége és kiszolgáltatottsága. Nem tudunk rá haragudni, bűne ellenére is rokonszenvezünk vele, mert tudjuk, minden zsarnokság először a lelket akarja megölni, aztán a testet. Kosztolányi stílusa tárgyilagos, ám minden szaván ott érezhető Anna belső remegése. 

Móricz Zsigmond: Erdély (1922–1935) 

Báthory Gábor olyan tündérkertet teremt, melyben a virágok gyorsan hervadnak el. Bethlen Gábor szilárdabb falakat épít, ám ő a magánéletében boldogtalan. Erdélynek csak a két család egyetlen utódban történő egye-sítése hozhatná el a felvirágzást. Ez azonban lehetetlen. Egekbe törő szenvedély és a történelem kérlelhetetlensége vérzik át a trilógia minden lapján. 

Ottlik Géza: Iskola a határon (1959) 

A modern magyar irodalom kezdetét jelentő alkotás. A kőszegi katonaiskolában játszódó történet egyszerű cselekménye mögött az emberi jellemek mélyrétegeit ismerhetjük meg, azaz minden mondat konkrét és jelképes egyszerre. Bébé, Medve Gábor, Szeredy Dani – mindennapjaink hősei. Ottlik Géza szerint egyébként „a regény nem szól valamiről, hanem maga a valami”. 

Kertész Imre: Sorstalanság (1975) 

A Nobel-díjas (2002) magyar író alkotása emléket állít mindazoknak, akiket a történelem végső értelemvesztése idején gyilkoltak meg. Köves Gyuri „honvágy”-a a haláltábor iránt mindannyiunk örök lelkiismeret-furdalását jelzi. – Auschwitz után nem lehet többé verset írni, mondta Adorno, de Auschwitz után nem is lehet másról beszélni, csak Auschwitzról, mondja Kertész Imre. 

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba (1975) 

A magyar nyelv gyönyörű szépségeit megmutató regényt nem véletlenül szokták Arany János balladáihoz hasonlítani. Az Ágnes asszony történetét idéző sorsok szenvedélyessége, a szöveg magával ragadó emelkedettsége, olykor szinte versszerű lüktetése lebilincseli az olvasó figyelmét – miközben az ábrázolt világ lélektani mélysége is páratlan élményben részesít bennünket. 

Szabó Magda: Régimódi történet (1977) 

E regény sokkal modernebb, mint azt a cím sugallja. Egy ember életének önértelmezését olvashatjuk a szomorúságok szabdalta huszadik században. Ám amint a „régimódi mesé”-ben előrehaladunk, egyszercsak észrevesszük, hogy már nem Jablonczay Lenke, hanem a saját magunk történetét olvassuk. Hisz mint minden nagy regényben, így ebben is megláthatjuk önmagunkat. 

Esterházy Péter: Termelési-regény (kisregény, 1979) 

Szellemessége, játékossága révén robbant be a magyar irodalmi életbe 1979-ben Esterházy Péter. A nyelv újfajta használatára biztatja olvasóját ebben a regényében és arra, hogy az élet lehet szép, derűs és jókedvű is. Paródia és önparódia ez, két mű egyben (két könyvjelzővel), azaz a szöveg értelmezi önmagát, mivel elbeszéli saját keletkezésének történetét is. 

Závada Pál: Jadviga párnája (1997) 

Különlegesen sodró erejű modern magyar prózai alkotás. Főszereplői állandóan reagálnak egy-másra, beleírnak egymás szövegébe, azaz a regénybe. Szenvedélyes szerelem csomózza sorssá Osztatní András – aki a naplót írni kezdi – és csodálatos felesége, Jadviga életét. A házaspár gyermeke, Miso is elbeszélővé válik, miközben a történet egyre váratlanabb fordulatokat vesz.

(A cikk eredetileg az Alon Café 2014. decemberi számában jelent meg.)