Égig érő Acélmagnóliák – Hét színjátékos diadala a szombathelyi Weöres Sándor Színházban  

teremtuccse.blogspot.hu

Szenkovits Péter

A magnólia gondozása egyszerű, viszont ha nem a megfelelő helyre, illetve talajba ülteted el, a növényed halálra van ítélve.
(Molnár Klaudia, Út a kerthez, 2017. október 4.)

 

Úgy illett, hogy a szerdai főpróbát lemondjam, mert a pokolba kívántak volna – jogosan – színészek és nézőtársak egyaránt a sorozatos orrfújásaimért. Csütörtök délutánra normalizálódott a helyzet(em), beugrottam a Weöres Sándor Színház szombathelyi jegyirodájába, hátha valaki sztorníroztatja a pénteki premiert prüszkölése miatt. Mázlim volt. Visszahoztak bilétát. A bemutatón alig győztem a zsebkendőzést, ám (remélem) nem voltam zavaró: csaknem egyvégtében a könnyeimet törölgettem, miközben egyszer s másszor kuncorogtam. Az életemen. Az életünkön.

 

Nyomban az első felvonás második képének „indulása” után elénk penderedett Nagy Cili azzal, hogy „rendezői hatalmamnál fogva…”. Azaz: újra kellett startoltatnia - bocsánatkéréssel spékelve - a jelenetet. Nyilván nyomós oka volt rá. 

Premieren!

Nem voltam rest a tőlünk úgy öt székkel arrébb ülő Jordán Tamás direktor felé fordulni. Rezzenéstelen maradt; arccal a színpad (nem a vasút!) felé.

Hát, kérem, óriási botrány! – csapkodnám kárörvendve a térdemet meg a laptopom billentyűzetét, ha bulvár-bamba volnék. Ám e malőr nem kizökkentett, hanem a bennem már addigra „megágyazott” produkció szerves: tiszta, őszinte, nyitott velejárójaként hatott rám.

 

Robert Harling (1951) amerikai író személyes életanyagából hívta életre az Acélmagnóliák című színdarabját 1987-ben. Két évre rá a történet világhírűvé vált mozifilmként kért és kapott helyet nézők millióinak testében, szívében, lelkében.

Hat hölgy szoros, kikezdhetetlen barátsága áll a középpontban. Nem számít sem kor(osztály), sem világnézet, sem vagyoni helyzet. Kiöntik egymásnak a szívüket - történetesen a fodrászüzletben, rendszerint szombatonként. Évődnek, cukkolják, froclizzák egymást, miközben kíváncsiak a másikra, egymásra. Nyíltszívűek. Befogadók.

Szolidárisak. Szeretnek. Irgalmasok.

S ha csípnek-szúrnak is olykor-olykor, az nekik éppúgy fáj, mint a másiknak. Fölül tudnak emelkedni önmagukon, ki tudják, ki merik engesztelni egymást.

Hit. Báj. Humor. Életkedv.

Acélosan húzzák az igát.

És tragédiák, hát, persze… De együtt csak-csak könnyebb az elviselhetetlent elviselni!

Nagy Cili nem először bizonyítja, hogy neki már nem kell bizonyítani. A Jóisten rendezőként is kiszemelte. 

Az együtt-teremtő fogat brillíroz. Az amerikai kisvárosban/színpadon s az itthoni, közép-európai, még inkább: az egyetemes hús-vér valóságu(n)kban.

Léteznek.

Németh Judit, Bálint Éva, Alberti Zsófi (Shelby-ért kapott Golden Globe-ot és Oscar-jelölést Julia Roberts), Vlahovics Edit, Szalai Kriszta, Dunai Júlia s a „rendezői hatalmával” szintúgy szolgáló Nagy Cilivel együtt: varázslatos hét színjátékos!

A zseniális Németh Judit édesanyaként az önfeláldozást elemi erővel sugározza felénk/belénk. Az anya-lánya kapcsolatuk a csodás Alberti Zsófival megrengető. Szédítő Bálint Éva, a hajstúdió tulajdonosa. Csupa szív katalizátor. Magával ragadó Vlahovics Edit. Szomszédként morog, mint a kutyája, de bajban a leghűségesebb barát, tele-tele színnel meg könnyfakasztó „gránáttal”. Bámulatos Szalai Kriszta. A polgármester özvegyeként olyan, mintha ezer éve a Weöres Sándor Színház oszlopos tagja lenne; lubickolunk az ő „élet-medencéjében” is. Dunai Júlia („friss hús”; fodrászkisasszony, épp csak az imént érkezett az amerikai délre) alakítása annyira kidolgozott, pontos, precíz, hogy végtére mégsem érvényes rá egyik jelző sem. Merthogy minden porcikájában eredeti, autentikus. Sors-fordulatainál szintúgy.

Az egy mindenkiért, mindenki egyért üzenete szívszaggató. Elszoktunk tőle. 

Ugye, ilyesmi nem csak a (nép)mesékben, színpadon létezhet?

Hiszen ezért vagyunk itt, e fránya sárgolyón.

 

A magnólia (liliomfa) a tavasz legfeltűnőbb növénye, hatalmas, makulátlan virágai vannak, ámulatba ejtő látvány - jellemzi a már említett specialista. A kopár téli hónapok után érdemes legalább egy magnólia fácskát nevelgetned a kertedben, a rövid ideig tartó virágzása ellenére is.

Szereplők:
Emily (Shelby anyja)/Németh Judit
Truvy (a fodrászüzlet tulaja)/Bálint Éva
Shelby (a város legszebb lánya)/Alberti Zsófi
Valery (a szomszéd, kutyás nő)/Vlahovics Edit 
Clairee (a polgármester özvegye)/Szalai Kriszta
Annelle (az új fodrászkisasszony)/Dunai Júlia

Díszlettervező: Kiss Borbála
Jelmeztevező: Nagy Cili, Varga Alexandra
Kellékes: Viszlay Zoltán Fülöp
Ügyelő: Móri Csaba
Súgó: Jenei Ági
Rendezőasszisztens: Balogh Lívia
Rendező: Nagy Cili