Szabó Tibor és Peltzer Géza közreműködésével indult a kávézó aktuális tárlata.
Barátok, ismerősök, érdeklődők és jellegzetes kávéillat övezte S. Horváth Ildikó kiállításának hétfő esti megnyitóját.
Peltzer Géza és harmonikája után Szabó Tibor színművész jelent meg a szombathelyi Cafe Frei színpadán, hogy egy, a női titokzatosságról, megfoghatatlanságról szóló női verssel (Gergely Ágnes: Visszhang, melynek versszakait a megnyitó képek közé helyeztük el) nyitotta meg a kiállítást, amelyet április 5-ig tekinthetnek meg az érdeklődők a kávézó falán.
(S. Horváth Ildikó művészetéről itt olvashatók részletek.)
GERGELY ÁGNES: VISSZHANG
Voltál-e megbűvölt bogár?
Függtél-e férfi mondatán?
Éltél-e páfrány-életet
az aljnövényzet oldalán?
Vertél-e képzelt gyökeret
egy képzelt patakpart felett?
Nem volt gyökér, csak léggyökér,
azt hitted-e, a földig ér?
A föld mélyén, kuszán, vadul,
a lélek-dzsungelt szelve át,
mikor kidől a képzelet,
érezted-e a szél fogát?
Hallottál hamis híreket,
hogy a szántóvető rokon?
És nemcsak az, ki itt rekedt,
s akinek háza tiszta rom?
És tudsz-e még statisztikát,
hogy merre jártak őseid,
kit és mit fogsz követni hát,
népszámlálást vagy Kölcseyt?
Ki lesz és hány lesz a legény?
Mondják: „jelöld”, mondják-e: „öld”?
Tudják-e, Istentől való
lábad alatt a honni föld?
Tudod te is? És merre jársz?
Azt hitted, megvált a halál?
Holt mondataid ágain
függök, mint megbűvölt bogár.
És október és március,
és álmok és országhatár.
„Ha lőnek, én rád zuhanok.”
És ha a fegyver nem talál?
Mert nem talált, az nem talált.
Golyóként égnek a szavak.
De köszönöm a zuhanást.
Seb nélkül is megáldalak.