Mit tud az Úrfi névre hallgató komondor, hogy még az osztrák Alpokban is elvonta a turisták figyelmét a mesés hegyvidéki tájról? Nézegessen szép kutyákat!
Mit tud az Úrfi névre hallgató komondor, hogy még az osztrák Alpokban is elvonta a turisták figyelmét a mesés hegyvidéki tájról? Nézegessen szép kutyákat!Mit tud az Úrfi névre hallgató komondor, hogy még az osztrák Alpokban is elvonta a turisták figyelmét a mesés hegyvidéki tájról? Milyen egy kutyák számára készült születésnapi torta? Miért kell egy tenyésztőnek egyenesen Csehországig mennie, hogy megfelelő kant találjon? A válaszok a cikkben – és egy megható jelenet. Nézegessen szép kutyákat!
Az idei már a 13. alkalom, hogy Szombathelyen, az Oladi Általános és Művelődési Központban (OÁMK) két napig a négylábúaké a főszerep. A megmérettetésre ezúttal sem csak hazánkból, hanem külföldről is szép számmal érkeztek kutyák és gazdik.
Amikor szombaton délelőtt az OÁMK udvarára lépünk, az tele van autókkal, sátrakkal – no meg természetesen ebekkel.
Pár méter megtétele után össze is találkozunk Úrfival, a fajtája szerint bácskaszéli bundás „busó” komondorral, aki egyszerűen vonzza a tekintetet. Mi sem tudunk ellenállni a hatalmas, de annál jámborabb állatnak, lefotózzuk, megsimogatjuk, közben pedig megtudjuk a gazdáitól, hogy Úrfi öt és fél éves, Ausztriából származik, és szerény, de annál feltűnőbb jelenség. Olyannyira, hogy amikor az osztrák Alpokban járt, a turisták nem a mesés hegyvidéki tájban gyönyörködtek, hanem őt simogatták, pedig nem produkálta magát, egyszerűen csak ott volt.
Néhány perccel később kezdetét veszi a röpke megnyitó. A szervezők, úgy tűnik, tisztában vannak vele, hogy egy ilyen rendezvényen kár bő lére ereszteni a protokollt, így csak néhány mondatos köszöntő hangzik el.
A városvezetés részéről Rettegi Attila, az Oktatási Bizottság elnöke beszél: elmondja, idén több, mint kétszáz fajta, vagyis hozzávetőlegesen ezer darab kutya indul a különféle kategóriákban, hogy kiderüljön, melyikük a legszebb, legtökéletesebb testfelépítésű, ki hajtja végre a legpontosabban a feladatokat. A kutyakiállításnak azért örül a város, mert annak nem csupán a megyében, illetve országszerte, hanem külföldön is rangja van. Rettegi végül az ebtenyésztőknek jó tapasztalatcserét, a családoknak pedig felhőtlen kikapcsolódást kíván.
Mi pedig folytatjuk a terepszemlénket. A nevezési felhívás szerint ezen a napon többek között a juhászkutyák, a rotweilerek, a dogok, a kínai meztelenkutyák, a pekingi palotakutyák és az uszkárok mutatkoznak be a szigorú bírók előtt nyolc kategóriában. Ezek: bébi, kölyök, fiatal, növendék, nyílt, munka, győztes, érett.
A bírók valószínűleg igazságosak, de valóban „könyörtelenek”, egy németjuhász ott jártunkkor meg is kapja a nem túl pozitív értékelést: jó fejforma, szép mellkas, de rossz kiállás és mozgás. Hiába, mégiscsak fontos versenyről van szó.
Néhány méterrel arrébb egy tenyésztő éppen azt ecseteli valakinek, hogy milyen nehezen talál megfelelő kant a kutyájának. Elmondása szerint az ő ebe a tökéletesség határát súrolja, a szeme különösen szép, igaz, a teste lehetne valamivel rövidebb is. Végül arra jut, hogy a következő héten valószínűleg megnéz egy cseh kant. Azt nem tudjuk, hogy a kutyája végül bejutott-e a legjobbak közé.
A sátrak alatt felállított asztalokon egyes fajtákra kutyakozmetika vár, amit úgy tűnik, jól viselnek az ebek. A fésű, a zselé, a hajlakk és a különféle ékszerek sok helyen ott vannak. Van olyan állat, amely bundáján még a sokadik körünk után is dolgoznak, de nem látszik rajta, hogy mielőbb szabadulna; pedig ekkorra úgy átalakították a külsejét, hogy az anyja sem ismerne rá.
Fél füllel elcsípjük valakinek a mondatát: „Az enyémnek nem kell a jutalomfalat. Csak ránéz, és amit csinálnia kell, azt megcsinálja.”
Más valaki éppen telefonál: „Gyertek ki, akár fél órára is. Annyi itt a kutya, hogy az már önmagában is élmény.” Nem tudunk nem egyet érteni.
Egy aprócska, mindössze másfél kilót nyomó tappancsost körülvevő csoport mellett haladunk el. Fiatal gazdája éppen azt mondja, az állat két kilogrammnál nem lesz nehezebb. A táplálásába nem megy tönkre a család, mert egy félkilós kutyaeledel húsz napig elég neki.
Majd egy születésnapi „partiba” csöppenünk: két pireneusi hegyi kutya, akik nem csak az előbbi csivava után tűnnek óriásiaknak, hanem tényleg azok, e napon ünneplik a második születésnapjukat. Gazdájuk éppen egy „tortát” rak eléjük; úgy saccoljuk, van vagy kétkilós az ajándék. Megtudjuk, hogy jutalomfalatból, szárazeledelből és konzervtápból áll. Viszont a látszat csal, mert ezek a nagytermetű állatok naponta mindössze fél kilogrammnyi ennivalóra tartanak igényt.
És ekkor következik a kiállítás számunkra legmeghatóbb, kissé szívszorító, de inkább szívmelengető jelenete: az egyik állat egy hét után most eszik először. A körülményekhez képest bőségesen lakmározik, úgy fél kiló fogy a „tortából”. A koplalás okát is megtudjuk: „egy hete pusztult el az öreg kutya”.
Aztán odalép a férfi felesége, aki felháborodva mondja a férjének: most kapta az üzenetet, miszerint a szolnoki pireneusi hegyi kutya tenyésztők úgy hirdetik az állatukat, hogy ő az idei világgyőztes. „Valahogy el kell adni a rossz kutyákat is” – kommentál a férj, majd megtudom, hogy az idei világgyőztes pireneusi hegyi kutya bizony egy tolnai négylábú.
Sétánk végefelé még három csivavával barátkozunk, akik gazdájától arról értesülünk, hogy a tökmagoknak is ma van a születésnapjuk, ők éppen fél évvel ezelőtt látták meg a napvilágot.
Annak már itthon nézünk utána, hogy ma és holnap milyen kutyák ünneplik a névnapjukat. Nos, az idei CACIB kutyakiállítás ideje alatt, július 13-án az Anticiklon, az Indra és a Morgó, 14-én pedig a Bruce Lee, a Herkules, a Napoleon és a Szupi névre hallgató ebeknek van okuk ünnepelni.
Képgaléria a kutyakiállításról