Herberstein: Minden együtt, természetesen

Herberstein nevét valószínűleg minden osztrák ismeri, a települést azonban hiába keressük a térképen. Ez nem falunév, hanem annak családnak a neve, akiknek 21. generációja ma is ott lakik a birtokon. A Graztól nem messze levő helyszín megközelítése a legolcsóbb és legegyszerűbb, ha az A2 autópálya helyett valahol rátérünk a Graz-Bécs közt kanyargó 54-es számú főútra, s ott egy Himsdorf nevű - szintén sok térképről hiányzó települést – keresünk, Gleisdorf és Hartberg között. Itt tábla jelzi az innen 4-5 kilométerre levő bejáratot. Mi legalábbis így tettünk.

A pénztárnál kisebb meglepetés éri kis csapatunkat, mert azt hallottuk ugyan, hogy népszerű odaát a hely, de hogy ennyire, az még a hétvégi napsütésben is váratlan: a pénztárnál vagy százméteres tömött sor álldogál, de szerencsére gyorsan fogy, bent meg eloszlik a tömeg.

A parkolóért nem kell fizetni, viszont a belépők a magyar pénztárcákhoz mérve borsosak. Felnőtteknek 15 euró (télen 11), gyerekeknek életkortól függően 4-13 euró (télen 2-10). Családi jegy is van, de nem fix árakon, azt ott helyben hozzák össze, de mivel egész komoly engedményeket adnak, mindenképpen érdemes a részletek felől érdeklődni. A németül nem beszélőknek a térkép mellé hasznos egy közös angol-magyar szórólapot bespájzolni, mivel 99 százalékban csak német nyelvű feliratokat találunk, ami némileg bosszantó ugyan, de ez van.

A bejárat után néhány háziállatba ütközünk. A malacok, nyulak, kecskék ugyan el vannak kerítve, de a tyúkok, kakasok pávák teljesen szabadon jönnek-mennek, kapirgálnak a szemétdombon illetve büszkén fényképeztetik magukat. Ekkor még fel sem tűnik, micsoda hatalmas területről van szó.

Herberstein egyik fő attrakciója a Történelmi kertnek nevezett rész. A kastély körül már a 16. században impozáns parkokat hoztak létre, fénykoruk a 18. és 19. századra esett. Később a gazdasági nehézségek miatt 1997-ig elhanyagolták őket. Szerencsére a látogatók számának megugrása a család számára lehetővé tette a helyreállítást, s ma szebbek, mint valaha. A Siegmund-kert teraszain például a kertművészet fejlődése tekinthető meg a középkortól kezdve a biedermeieren át napjaink ökokertjeikig.

A birtok védjegye a család által máig lakott várkastély, amely furcsa mód egyszerre van völgyben és egy jókora sziklaormon. A mai formáját sok száz év építése és átépítése után nyerte el, megtekintése sajnos csak az óránként induló vezetéssel lehetséges. Az épület önmaga nem egy nagy szám, ami érdekes, az az eredeti berendezési tárgyak, melyeket nem idehordtak a turisták kedvéért, hanem az ősök használták itt a múltban: Van itt korabeli konyha korabeli edényekkel, megterített hatalmas étkező, hálószoba hitvesi ággyal, gyerekszoba játékokkal, meg sok minden. Mivel a belépő árában a kastély alapból benne van, a szűk egyórás bolyongás ellen nem szól semmi. A vezetés németül van, csoportoknak állítólag a magyar is megoldható.

A várkastély lábánál egy gyorsfolyású hegyi folyó kanyarog. Partjainál egy modern szoborpark és tágas piknik-tisztások találhatók. A többség csak sétál vagy ücsörög a padokon, de vannak itt echnte osztrák piknikezők, ők leginkább Szinyei Merse Pál Majális című képét idézik. Legfőbb attribútumok: baráti társaságok, elegáns ruhák, kiterített hatalmas pokrócok, kosarak, ételek és számtalan borospalack, erőteljes lazulás. A folyó és az erdő közötti méretes területre egy komplett falu kiülhetne, úgyhogy minden társaságnak jut egy saját birtok a napba- fákra- várba- és vízbenézésre. Mi is így tettünk.

Bár Herberstein kínálatában van még művészház, Afrika-múzeum, gyerekprogramokat kínáló terület, kerthelységek, videószoba és a jóisten tudja micsoda, a többség az állat- és természetvédelmi park miatt érkezik ide, amely saccra a terület 90 százalékát foglalja el.

A 17. században indult vadaspark első lakója egy dámvad volt, melyet újabb betelepítések követtek az elkövetkezendő évszázadokban. Ehhez képest csak meglehetősen későn, az 1960-as években kerültek ide az egzotikus állatok. (Herbersteint is ekkor nyitották meg a nagyközönségnek).

Tíz éve kezdődött az állatkert teljes átalakítása és rekonstrukciója, melynek következtében a legújabb korszellemnek megfelelőn igyekeztek átalakítani a területet. Ennek lényege, hogy az állatokat nem kiállítási tárgyként, hanem élőlényként kezelik, s igyekeznek a lehető legjobban visszaadni a természetes élőhelyeik jellegét.

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ahol lehetséges, nincsenek kerítések. Nemcsak a fent említett tyúkok, pávák és egyéb szárnyasok vannak szabadon, de például – legnagyobb meglepetésünkre - a prérikutyák is. Ezek a kis fickók egy, a gyalogutak által közrezárt szigeten ásnak keményen, és szabadon.

Mivel a természetes élőhelyek lényege a minél nagyobb terület, készüljünk fel, hogy állatok jóval kevésbé láthatók, mint egy hagyományos állatketben. Ott jártunkkor a két hiúz egyike éppen a távoli fűben lapult, a másik egy tízméteres fa tetején sütkérezett. A farkasok mintegy 80-100 méter távolságban lehettek, a puma meg végképp kihagyta a megjelenést. Érdekes, hogy az egymásra veszélytelen állatokat összeköltöztetik, így a mosómedvék vidáman barátkoznak a tapírokkal, a már említett prérikutyák pedig beásták magukat a kecskékhez.

A bejáratnál fel vannak tüntetve a különböző állatok etetési idei is, viszont az állatok privát kosztoltatásának itt nem örülnek.

Szimpatikus az is, hogy nagyon kordában van tartva a kereskedelmi és vendéglátó-ipari tevékenység. A kastély boltjában főként kézművestermékek és házi készítésű ételek és italok vannak a polcokon, a pergolás sörözők visszafogott választékkukkal pedig inkább pihenő, semmint szórakozóhelyek.

Nézze meg képgalériánkat is!

Az aktuális nyitva tartási időpontokért és a jegyárakért a legkézenfekvőbb a honlap meglátogatása:

Herberstein" target="_blank