Elindult a ReJoyce 2004: De hol vannak a nézők?

Miután éles sajtópolémiák, politikai kavarások-keverések és legfőképpen erőteljes köldöknézegetés zajlott a ReJoyce 2004 körül, naivan arra lehetett gondolni, az érintett értelmiség majd ellepi rendezvényt: aki egyetért a mostani fesztivál-koncepcióval azért, aki meg nem, az azért, hogy szakavatott kritikákkal leszedje róla a keresztvizet.

Ehhez képest csütörtök este a BDF díszterme elnyelte azt a szűk félszáz érdeklődőt, aki nem csak verbalice kíváncsi a művészetre, hanem de facto is. Ebből a szempontból megelégedéssel jelenthetjük, polgármesterünk is végigülte a rendezvényt, miután az ír nagykövetfeleséggel közösen megnyitotta azt, és alpolgármesterünk is elkönyvelhet egy jó pontot.

A két részre tagolt műsor első felében az ír irodalom krémjének (Jonathan Swift, Tom Moore, Yeats, Seamus Heaney) verseit hallhattunk, míg a második rész Joyce klasszikussá érett - és megírása óra irodalmi viták kereszttüzében álló - regénye, az Ulyssess köré szerveződött.

A műveket tolmácsoló Vallai Péter és Igó Éva színművészek finom és intelligens interpretálásukkal sikeresen nyújtottak kulcsokat a nézők számára az értelmezéshez és befogadáshoz, amely, különös tekintettel az Ulyssess-re, nem könnyű feladat. Köszönet érte.

Az irodalmi művek között - azokhoz valamely mód kapcsolódó - klasszikus és kortárs ír és magyar zeneszerzők műveit mutatta be az Írországból érkezett Callino Quartet.

A színpadon jelen volt Dr. Takács Ferenc egyetemi tanár, a magyarországi James Joyce Társaság Elnöke, aki egyrészt a műsor szerkesztője volt, másrészt rövid, de annál lényegesebb alapinformációkkal szolgált az irodalmi és zenei művekhez.

Tényleg remek estét szerzett a nézőknek a hét ember a színpadon, s reméljük, hogy hasonlóan színvonalas lesz a ReJoyce folytatása is. No meg hogy megjelennek a nézők is.

A ReJoyce 2004 programja