A hozzám hasonló maradi műélvezők számára nincsen valamirevaló próza valamirevaló történet nélkül. A Hideghegyre ez ügyben nem lehet panasz, a regény zseniálisan ötvözi a romantikát és a hűvös, véres valóságot. Szem nem marad szárazon.
Charles Frazer könyvét elolvasva teljesen érthető az írónő lelkesedése. A Hideghegy a klasszikus nagyregény legjobb és legszerethetőbb hagyományait folytatja, pontosan behatárolható tér- és idősíkokkal, plasztikus karakterekkel, ihletett nyelvezettel, egyszerű, mégis lebilincselően nagy ívű történettel. Frazier egyik legnagyobb érdeme, hogy nem fél az érzelmektől, nem fél értékítéletet mondani olyan veszélyesen elcsépelt témákról, mint szerelem, barátság, erőszak, művészet. Teszi ezt úgy, hogy magabiztosan elkerüli sallangot és a szirupot, sőt, a regény bővelkedik szikrázóan kemény realista részletekben.
A történet az amerikai polgárháború vége felé játszódik. Inman, a sebesült déli katona megszökik a kórházból, hogy hazatérjen a falujába, a távoli, idillikus Hideghegyre. Útja során kalandokba keveredik, különböző életekkel és élettörténetekkel ismerkedik meg, közülük nem egynek aktív alakítója is lesz. Miközben rettentetlenül nyugatra tart a lassan beálló télben, egyre csak Adára, az elkényeztetett paplányra gondol. Köztük egy esetlen csókon kívül nem történt ugyan semmi, alakja mégis erőt ad, hogy átvágjon a vérbe, háborúba, embertelenségbe zuhant világon.
A szép és kissé különc Ada is vár rá, de közel sem idilli állapotok közepette. Apja halálával millió gondban lesz része, rázúdul a ház, a birtok, no és saját életének fenntartása. Amikor a bajok már kezelhetetlennek tűnnek, mellészegődik Ruby, akinek az életet és világ működését – alkoholista csavargó apjának köszönhetően – sikerült alaposan kitapasztalnia.
Inman végül is hazaér, létrejön a sok száz oldalon előkészített - nemcsak a szereplők, de az olvasók által is várva várt - nagy találkozás, de, és maradjunk ennyiben, nem pont úgy, ahogy arra számítani lehet.
Frazier nem bonyolítja túl a regény szerkezetét. Az események többé-kevésbé kronológiailag követik egymást, és a fejezetek is szigorú rendben sorakoznak. Egyikben Inman kalandjait olvashatjuk, a következőben Ada és Ruby házkörüli küzdelmeit követhetjük nyomon, s így tovább szép sorban, egészen a regény végéig, mikor is a két szál összefut a behavazott Hideghegy erdejében.
Ami a szerelmi szálat illeti, a romantika nem a megszokott módon csíphető fülön. Az író nem dobálódzik nagy szavakkal, sőt, fura módon, talán egyáltalán nincs is szó érzelmekről konkrétan. A főszereplők nagyon is hétköznapian viselkednek egymással, zavarba jönnek, setesuta párbeszédeket folytatnak, ám ez a mindannyiunk számára ismerős esendőség nemhogy gyengíti, inkább hitelessé teszi a lélekmelengetően szép történetet.
A másik főtéma, a háború esetében az üzenet nagyon is egyértelmű: Nincs jó ügyért vagy rossz ügyért folytatott háború, csak a testet-lelket megnyomorító, iszonytató, véres erőszak van, amelynek lényege, hogy a hatalmon levők nemes eszmékre hivatkozva, de nagyon is prózai céljaik elérése érdekében vágóhídra küldik az embertársaikat. Ha lenne értelme egy mondatba sűríteni a regényt, akkor az valahogy úgy hangzana, hogy a szerelem hatalma legyőzi a háborút, de cserébe benyújtják a számlát.
A könyvből 2003-ban Hideghegy (Cold Mountain) címmel film is készült Nicole Kidman, Jude Law és Renée Zellweger főszereplésével, amelyet Magyarországon is bemutattak. A nemcsak nagy nevekben, de nagy anyagi ráfordításokban is bővelkedő produkció azonban a kritikusok zöme szerint messze elmarad a regény színvonalától.
Értékelés: 10/10
Charles Frazier: Hideghegy
A mű eredeti címe: Cold Mountain
Magvető Kiadó, 1999
Fordította: Rakovszky Zsuzsa
425 oldal