

Amikor néhány évvel korábban megnyílott a Toscana, ismerőseim közül többen rendszeren kijártak. Egyrészt az újdonság varázsa miatt, másrészt mert akkor még jobban kilógtak az egyenéttermek sorából a nemzeti ételekre specializálódott vendéglők. Azóta eltelt pár év, s sok minden megváltozott. A Toscana épülete nemhogy nem lóg ki a környezetből, mint hajdan, hanem megtalálni is nehéz, mivel a környék beépült a kor divatja szerinti, hatalmas alapterületű, alpesi stílusú házakkal, amelyek tornyai között a magyar parlament épülete sem tűnne fel, nemhogy egy étterem.
A Toscana kívül-belül tartja magát az „olyan mintha, de mégsem” filozófiájához. A meleg, barna-vörös-terrakotta színek rendben vannak, de az épület vonalvezetése csak felületesen emlékeztet a névadó olasz vidék építészetére, s belülről még lehangolóbb a látvány. A bútorok, faanyagok kiválasztásánál az ár fontossága láthatóan magabiztosan beelőzte a minőséget, s a helyzetet tovább rontják a művirágok, nájlonfüggönyök, műanyag asztalterítők. Mindez együtt, hozzáadva az asztalok elrendezését, nem igazán kedvez a belsőséges hangulatnak, inkább a gyorséttermeket idézi. A nemdohányzó rész például egyetlen nagyobb, kicsit kocsmaszerű, kövezett helységből áll - itt sütik a pizzát is -, a teraszon műanyag székek sorakoznak az asztalok mellett. Az étterem mögötti kertben, a terasz alatt játszótér bújik meg, ami jó ötlet, viszont a füvet nyírni kellene, mert így nem túl bizalomgerjesztő.

A Toscana mindezek következtében nagyon különbözik a belvárosban mostanság nyílt, felvágós helyektől. Látogatói nem a röhejes-napszemüveges, vastagbukszás, mindenáron érdekesnek akaró látszani fiatalok közül kerülnek ki, hanem baráti társaságok, családok, környékbeliek látogatják. Kétségtelen előnye, hogy a hangulat felszabadult, nem kell „viselkedni”, nem kell kiöltözni.
Az utóbbi időben kétszer is volt alkalmunk járni az étteremben. A kiszolgálást mindkétszer gyorsnak találtuk, a személyzet közvetlennek és korrektnek, a pincér például önkéntes darázskergetésbe kezd, mikor látja, a beszabadult három állat fenyegetően köröz az asztalunk felett.
Az ételek választékára sem lehet panasz. A vega meg a gyerekszekció ugyan elég lapos, s a levesek közül is csak egy, a minestrone igazából olaszos, de az legalább korrektnek bizonyul 390 forintért. Pizzából 25 féle van az étlapon, kicsi és nagy változatban, az utóbbiak árai 600 és 1000 forint közé esnek. Ha olasz ételek után kutatunk, a tészták között ráakadunk a spagettik, pennék, tortellínik különböző alfajaira. A pulyka-, sertés-, marha-steak felhozatal szintén meggyőző, különösen 1000-2000 közötti áron.

Közel 30 féle frissensültet számolunk össze az étlapon. Nagy különlegességek nincsenek, de az ételek, amit kapunk, gusztusos kiszerelésűek, és nem utolsósorban: ízletesek. Az adagok nagysága ugyan nem lélegzetelállító, ám nem is kicsi, ráadásul – bár az étlapon nincs feltüntetve – a gyerekadag lehetőségét is felkínálják. A frissensültek árai 1000-1500 között mozognak, ami teljesen respektálható, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az árak minden esetben tartalmazzák a köretet.
A desszertek esetében nincs említésre méltó tétel, hacsak az nem, hogy - tekintettel a körülményekre - kicsit eltúlzottnak tűnik a gundelpalacsinta 390 forintos beárazása. Viszont az afféle főételnek szánt saláták - kenyérsaláta, csirkesaláta, olasz parasztsaláta, New York-saláta – izgalmasnak hangzanak. Ezek sem olcsók a maguk 400-1000 forintos áraival, viszont roppant csábítóak. Legközelebb ki is próbáljuk őket.
Toscana Étterem
Szombathely, Ernuszt Kelemen u. 6.
Telefon: 94/510-009