Utolsó karneváli feljegyzésünk, amelyből többet között megtudhatják, hogy mit tesz a Kalandvár a népesedéspolitikáért, hogy egy szombati kiadós eső képében alaposan beütött a krach, meg hogy Boban Markovics új fújta szét a Fő teret, hogy nem is volt ott. Annus Adrián aranya és a Ghymes zárta az idei karnevált, amelybe sikerült alaposan belefáradnia a tudósítónak.
Szombat délelőtti tekergés
Nos, sajnos vagy hál’ istennek, semmi egetverőt nem vélünk felfedezni, a dolgok mennek a maguk kitaposott útján. Kezdetnek a Savaria tér színpadán néhány percig belekukkantunk a szombathelyi Waldorf Iskola műsorába. Nem is annyira a produkció érdemel figyelmet, hanem a marketingfogás. A suli – többfelé felbukkanó molinójával - a karnevál néhány napja alatt annyi publicitást kap, amelyet csak súlyos százezrek árán lehetne megvenni, az image-építést meg annyiért sem. Iskolák, cégek, figyelem, el lehet gondolkodni a példán.
Közben a Ferences-kertet zsúfolásig megtölti a gladiátorjátékokra kíváncsi tömeg. Kár, hogy emlékszem a tavalyi forgatókönyvre, sokat levon az élvezetből, ha előre tudja az ember, hogy a következő viadalt a makedón veterán nyeri. Pár mondatot váltok a szomszéddal, aki elmondja, Ausztriából jött a karneválra, két napig marad, nagyon tetszik minden, a felesége pedig éppen vécén van.
A Romkertet e tájban – finoman szólva - nem szedik szét az érdeklődők a „játékos ókori családi vetélkedő” kapcsán. Annyira nem is bánjuk, így legalább közelről és sokáig lehet bámulni egy németajkú csapatot, amint kezdetleges eszközökkel bemutatják, hogy is ment annak idején az őrlés és a kovácsmunka. Hát nem volt egyszerű.
Ide kívánkozik az a korábban született elhatározás, hogy az idén juszt sem nézünk rabszolgavásárt, és ehhez később is tartjuk magunkat.
Szombat esti frász
A korai sötétség és a határozott zuhé ellenére azért jó pár esernyős ember álldogál a kordonoknál este nyolckor, s azt találgatják, hogyan lesz ebből felvonulás, és egyáltalán, mi van ilyenkor? Az aprólékos gonddal kidolgozott karnevál-forgatókönyv ilyen verziót egyszerűen nem tartalmaz, vagy legalábbis kimaradt a programfüzetből, mint eleve lehetetlen variáció, mintha Szombathely sivatagi város lenne. Egy rendőrautó végigmegy a felvonulás útvonalán, és beszél valamit, csak azt nem érteni, mit. A Fő téri információs pavilonban aztán megtudjuk a felvonulás-sztornót, meg hogy az új időpont vasárnap reggeli kilenc, amúgy minden program a terv szerint megtartatik.
A hidegre való tekintettel betárazunk fagyállóból a Borok utcájában, és a házigazda riadalmára bevetjük magunkat egy belvárosi lakásba, várva a fejleményeket. Az eső kilenc tájban eláll, s mire a titokzatos nevű Mahasti és a Holdfény lányai hastánccsoport kezd, jelentős a csoportosulás a nagyszínpad előtt. Isten tudja, mi értelme van ennek az új divatnak, főleg ilyen nagyszínpados kiszerelésben. Közelről csak átjön valami erotikára emlékeztető fíling, de 80-100 méterről a nemet is csak a ruha szabása árulja el. Az az üzenet viszont pozitívum, hogy nem feltétlen a homorú has egyenlő a nőiességgel.
A pesszimista árusok zöme ezt már nem várta meg, a Romkert szintén zárva, így már csak a hétfői Vas Népéből fogjuk megtudni, ha egyáltalán, hogy volt-e római lakoma. A Belsikátor utcaszínházában viszont több százan nézik az Atlantis társulat előadását. Általános a jókedv.
A Boban Markovics-divatról nem értekeznénk most, maradjunk annyiban, hogy szimpatikusak, de nem azért, mintha annyira unikális lenne ez a balkáni mulatós. Több élet van ebben a pár szerb romában, mint az egész vasi megyeszékhelyben. Éjjel egyig nyomják.
Pótmenet
A felvonulás így persze csak afféle pótfelvonulás, halvány lenyomata az előző estére tervezett ceremóniának. Arra viszont jó, hogy megmutassa, mi van, ha történetesen esik az eső, ami egyáltalán nem lehetetlen a jövőben sem. Nos, úgy néz ki, a karnevál rosszidőben is működőképes egy szinten, de az üzembiztonsághoz azért át kell gondolni több mindent.
Vasárnap este: Bezár a bazár
Ám este be kell látnia, ezt a telítettség érzést korántsem osztják mások. A Thököly utcában ugyan már fogyóban a vásározók, viszont a Fő téren még javában zajlik az élet, és a Savaria téri színpadon is sokan várnak a Kaláka koncertjére, akik közel háromnegyedórát késnek.
Még be sem melegednek a muzsikába, mikor le kell venniük a hangerőt, mert a szomszédos Ferences-templomban elkezdődik a Braca Teofilovici-koncert. A fehér ingbe és szürke szövetnadrágba bújt szerb ikerpár, Ratko és Radisa átszellemült, már-már nem evilági éneklése és a templomi környezet és a néma hallgatóság azt sugallja, bunkóság lenne belevakuzni a két énekes szemei közé. Ezért nincs kép róluk a galériában. Amúgy érdekes kontrasztjai a tegnap esti Markovics-életörömnek.
A Borok utcájában, amíg a színpad előtt romák és nem romák együtt ropják az Ando Drom kissé szomorkás zenéjére, Kovács Zoltán villányi borász arról tájékoztat elégedettséggel hangjában, hogy mind egy szálig eladta az üveges oportóját is. Ha emlékeznek az olvasók, az ő bora lett a karnevál legjobb bora - amelyet szintén elkapkodtak -, így biztos, hogy a derék borásznak nem csak erkölcsi elismerést jelent az oklevél, de anyagilag is kamatozik belőle. Mi meg veszünk kékfrankost, ezernyolcért.
A Ghymes a népi vonal egyik kultzenekara, s mivel az egész karnevál alatt nagyon erős a tradicionális, népi kultúra jelenléte a frissebb művészeti kezdeményezésekkel szemben, így ittlétük abszolút beleillik a képbe, még akkor is, ha újjá kéne születnem ahhoz, hogy tiszta szívből lelkesedni tudjak értük. Mindegy, nem miattam hívták őket, lényeg, hogy a rendezvény szempontjából szerencsés választás, ráadásul a nézőknek is tetszik. Miután közel egy órát nézem a zenekart és a táncoló fiatalokat, úgy 11 óra magasságában úgy döntök, nekem az idén ennyi volt a 2004-es Savaria Karnevál.
Nézze meg karneváli képgalériánkat is!