Lévai Balázs irodalomról, írói hóbortokról, médiáról

2004.08.24. 08:12

Lévai Balázs az M1-en havonta jelentkező, világhíres szerzőket felvonultató beszélgetéseinek teljes változataiból és az úti beszámolókból könyv született. Ugyancsak Bestseller – A világ nyitott könyv címmel. A szerző múlt héten, az ünnepek előtt járt a szombathelyi . Az irodalmárt az ALON is jól faggatóra fogta.

Lévai Balázs az M1-en havonta jelentkező, világhíres szerzőket felvonultató beszélgetéseinek teljes változataiból és az úti beszámolókból könyv született. Ugyancsak Bestseller – A világ nyitott könyv címmel. A szerző múlt héten, az ünnepek előtt járt a szombathelyi . Az irodalmárt az ALON is jól faggatóra fogta.

Lévai Balázs az M1-en havonta jelentkező, világhíres szerzőket felvonultató beszélgetéseinek teljes változataiból és az úti beszámolókból könyv született. Ugyancsak Bestseller – A világ nyitott könyv címmel. A szerző múlt héten, az ünnepek előtt járt a szombathelyi . Az irodalmárt az ALON is jól faggatóra fogta.

A körülmények szorításában

Lévai Balázs

Negyedórával a hivatalos négyórás dedikálás előtt érkezem a ko-ba. Kapom is hamar a kérdést a nálam lévő és majdan a betoppanók keze ügyében lévő könyveket illetően. Tetszett - válaszolom, bár a tévéműsorhoz hasonlóan inkább az adott szerzők köztudatba juttatását tűzte ki célul, és ezt tisztességgel teljesíti is. Ami pedig a közönség létszámát illeti, ekkor még van bizodalmam a mozgókép hatásában, mondván, az ajánlás és a szignó biztos számos könyvbe fog bekerülni. Zárván a szentenciáimat, egy pillantás a földszinti könyvesbolt közepébe állított asztal, rajta könyvek + három szék kompozícióra, és elvonulok a versek részlegéhez.

Négy óra tájt hallom, hogy valaki hangaláfestésnek Leonard Cohent ajánl. Kisvártatva így is lesz, de az idén hetvenéves dalköltő több mint vállalható dalcsokra se tudja feledtetni a diszkrét pangást, amit egy-egy eladó vonulása tör csak meg. A be-betévedők pedig más célból jönnek. Megérkeznek aztán az est főszereplői: Lévai Balázs és beszélgetőpartnere, M. Nagy Miklós. A dicséretet hozó kínálatszemle után Lévai tévéinterjút ad. A Bestseller című műsort csak ritkán, inkább általánosságokat érintő kérdések sorjáznak. Az azonban már említést érdemel, hogy előzetes szerevezésen alapulva előkerül Lévai három kedvenc könyve, kamera előtti méltatás céljával.

A New York-trilógia Paul Austertől érthető választás, a legjobb tőle. J. D. Salinger négy nem túl testes kötetre rúgó életművéből Franny és Zooey természetesen kihagyhatatlan. (Salingerről, akitől én mégis inkább a Kilenc történetet javallom, lentebb még lesz szó.) Esterházy Péter Egy nőjét az elmondása szerint azért választja, hogy az Esterházy-művek komplikáltságán és vaskosságán elrettenők se maradjanak ki az Esterházy-élményből. Kekeckedve ezzel a véleménnyel és csatlakozva másokhoz, a mű egyik témájához híven puszta ujjgyakorlatnak vélem.

A tévések az interjú és az eszközpark elpakolása után még nyugalomra intenek. Szépen ki is várom a félórát, amit értő, és idővel kissé bosszankodó arcvonásokkal kísérek végig. M. Nagy Miklós, az Európa kiadó főszerkesztője és nem mellékesen remek könyvek fordítója eközben borítóstírölésre van fogva. Remek ízléssel válogatják ki a nekik tetsző fedlapú műveket. Ekkor bekövetkezik: a ko és a Szombathelyi TV érintettjei összesen három Bestseller- és egy vendégkönyvet tolnak Lévai elé dedikálási célzattal. Végül a nemcsak az elmaradt beszélgetés miatt kissé kedvetlen, de attól még készséges szerző-műsorvezető és -szerkesztő nekem is a rendelkezésemre áll. Íme az eredmény:

Lévai Balázs az ALON-nak:

Alon: A beharangozóban a 12-es lista még tartalmazott olyan neveket is, mint Philip Roth, Umberto Eco. Ezzel szemben a talán illusztrisabb névsor több, kevésbé ismert, de számomra érdekesebb névvel bővült, így például Orhan Pamukkal, Ljudmila Ulickajával. Miért e változás? Netán ezek már a következő sorozatba fognak bekerülni?

Lévai Balázs: Nem mindig mi döntjük el, hogy kik kerülnek be a műsorba. Egyértelmű, hogy azokat a szerzőket tudjuk bemutatni, akik igennel válaszolnak a megkeresésünkre. Főleg a kezdeti tervekben szerepelt Umberto Eco, Philip Roth, de Kundera neve is. Nem tettünk le róluk. Kunderáról azonban kiderült, hogy 25 éve nem ad televíziós interjút. Vele egy nagyon kedves levelet váltottunk. Ő válaszolt a megkeresésemre, és tényleg nagyon szimpatikus volt, amit írt. Philip Rothot, meg kell vallanom, elszúrtuk. Ugyanis első alkalommal igent mondott, és lett is volna alkalmunk elmenni hozzá. De pont akkor túl sok amerikai író jött össze. Akkor válaszolt Updike, Auster és Cunningham is. Azt hittük nagyvonalúan, hogy Philip Rothot elhalasztjuk egy kicsit, hozzá majd később megyünk. Azóta nem fogad minket. Nem hiszem, hogy megsértődött volna. Nyilván az írók attól is függővé teszik az ilyesmit, hogy mennyire vannak egy munka közepén. Aki éppen egy könyv közepén van, és nem tud kiszakadni belőle, az nem biztos, hogy ad interjút. Amikor aztán befejezi, akkor kezd el úgymond turnézni vele. Umberto Eco más helyzet, ő egy borzasztóan kemény dió, egy óriási név. Most megcsillant egy reménysugár, hogy minimális esélyekkel megpróbálunk elindulni ezen az úton is. Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, hogy találtunk egy ösvényt, ami talán elvezet hozzá. Ami pedig a műsor jövőjét illeti, annyit tudunk biztosan, hogy még négy részre van szerződésünk a Magyar Televízióval. Tehát szeptembertől decemberig lesz még négy új rész. Az, hogy 2005-ben folytatódik-e, azt még nem tudom, ahhoz még nagyon sok csillag együttállása szükséges.

Nick Hornby és Victor Pelevin? Velük hogyan állnak a dolgok?

Nick Hornby egy fura eset. Róla azt gondoltuk a könyvei alapján, hogy teljesen sima ügy lesz. Ő eddig hatszor mondott nemet, de lehet, hogy nyolcszor. Megkerestük az ügynökét, aki azt mondta, hogy Nick éppen dolgozik, legközelebb 2004 januárjában lehet esetleg újra érdeklődni. Mi jelentkeztünk is akkor. De további elutasítás következett. Lemond minden szereplést. Nem tudni, hogy mi van vele. Van egy olyan elmélet, hogy talán írói váltságba került. Ő meglehetősen termékeny volt az első időszakban, gyorsan, kétévente adott ki könyveket és most megállt velük. Elképzelhető, hogy valóban kiírta magát. Túl gyorsan alkotott, és most gondjai akadtak a következő regénnyel. És ezért nem akar beszélni, merthogy bajban van éppen. Ez egy elég reális feltételezés. Pelevin meg egy mitikus figura. Én például Moszkvában tudtam meg Ulickajától, hogy ő az év egy részét egy távol-keleti buddhista kolostorban tölti. Utálja az újságírókat, a médiát, nem áll szinte senkivel szóba. Rengetegszer előfordult, ezt M. Nagy Miklós mesélte, hogy Moszkvában meg volt hirdetve egy dedikálás vagy beszélgetés, és nem ment el, máskor meg megjelent. Szóval egy hihetetlen szangvinikus ember, akivel szintén nem boldogultunk. Ezt fel is adtuk. Pedig jó lett volna elmenni, mondjuk, Tibetbe hozzá, és el is mentünk volna. Az írók között van jó néhány ilyen, aki elég komoly averzióval viseltetnek a média iránt.

A litera.hu-n lehetett szavazni a következő adások írójára, hogy ki szerepeljen majd a következő műsorban. Egy ilyen szavazás során felbukkant Bret Easton Ellis neve is. Ha már egyszer jelen van az egyik fordítója, M. Nagy Miklós, arra lennék kíváncsi, hogy ez a morálisan több ponton kifogásolható szerző miként kerülne bemutatásra?

Ellisre mostanában mentünk rá, próbáltuk őt becserkészni. Igyekszünk figyelni arra is, hogy el legyenek osztva a nemzetiségek. Ő amúgy azt válaszolta, hogy köszöni, megtisztelő a felkérés, de mindháromszor nemleges volt a válasz. Arra hivatkozott, hogy éppen egy regény közepén tart. Ha sokáig húzódik a dolog és megjelenik a könyv, akkor talán létrejön ez is. Hogy hogyan vezetném fel? Hazudni, azt gondolom, nem kell. Ő egy borzasztóan népszerű író. Nyilván meg kell mutatni, hogy vannak itt morálisan kérdéses pontok, keménységek, durvaságok meg mindenféle aberrációk. Ettől függetlenül, én azt gondolom, hogy irodalom, amit ő ír. Ezen lehet vitatkozni, anyázni, de ez szerintem az irodalomnak a része, ha tetszik, ha nem. Aki szereti, az elolvassa, aki meg nem, az kerülje el.

Hogy a dolgok gyakorlati oldalára térjünk, a bemutatott szerzők eladásain megmutatkozik, hogy szerepeltek a műsorban? Vissza lehet egyáltalán az ilyet keresni?

A kiadók titkolóznak. Én se tudom, hogy több Ulickaját adtak-e el vagy több Bariccót. De a meggyőződésem az, hogy igen. Ezt persze nem azért mondom, hogy magamat vagy a műsort fényezzem. Egészen egyszerűen olyan kevés író és könyv kerül be a médiába, hogy egy ilyen műsornak is azért mérhető a hatása. Meg persze több nagy könyvesbolt tulajdonosával is szoktam beszélgetni, és ők mondják, hogy így van. És nagyon érdekes, hogy nem közvetlenül az adás után, hanem hónapokkal később is él az emberekben, hogy láttak egy Coelho-interjút, és elmondják egy másiknak. Ez lassú folyamat, nem az az első reakció, hogy a néző elrohan a könyvesboltba, hanem amikor a boltban jár, akkor ugrik be, hogy ezt látta már a tévében. Ezzel volt egy jópofa sikerélményem. Álltam egy könyvesboltban és Cunningham Órák című könyvét nézegették a hátam mögött. Fiatal fú és lány, a fiú pedig mondta, hogy „te, ezt láttuk a tévében”. Én erre megfordultam és mondtam, hogy igen, ezt láttátok a tévében. Ebben én is benne voltam.

A Bestsellerrel párhuzamosan az M1-en futott egy magyar írókat bemutató irodalmi műsor, a Literatúra. Itt sorra került például Parti Nagy Lajos, Háy János, Kukorelly Endre etc. Mi a véleménye erről a műsorról?

A Literatúra című műsort barátaim készítik. Márkus Kata a szerkesztője, akivel együtt dolgozunk-dolgoztunk a Fogadóóra és Záróra műsorokban is. Tehát nagyon jóban vagyunk. A rendezője, Seres Tamás szintén nagyon jó barátom. Azt gondolom, hogy ez tényleg egy roppant fontos műsor. A cél ugyancsak nemes: a kortárs magyar szerzőket megmutassuk a nézőknek. El kell oszlatni egy olyan régi beidegződést, hogy az írók unalmas vagy nem médiaképes emberek. A Bestseller és a Literatúra is arról szól, hogy ezek érdekes emberek, lehet olyan aspektust találni, amivel ki lehet őket ebből a passzív vagy enerváltabb helyzetből rángatni. Bár a Literatúra másfajta profillal, hangulattal rendelkezik, mindenképpen fontosnak tartom. Egy lábjegyzet hozzá: ettől függetlenül én egész biztosan máshogy csinálnám.

Bár nem Önhöz tartozik, de lesz ennek folytatása?

Annyit tudok, hogy szerintem ősszel lesz. És év végéig folytatódik.

Ha tehetné, a világirodalomból a halott szerzők közül kit interjúvolna meg. Hármat, ha mondana. És persze az is érdekelne, hogy miért pont őket?

Mondok egy élő szerzőt, aki hihetetlenül titokzatos életet él: J. D. Salinger. Borzasztón érdekes lenne beszélgetni vele, hogy miért döntött úgy ’66-ban, hogy kilép a világból.

De úgy hírlik, hogy azóta is ír.

Igen, ezt tudni lehet. Ő lenne tehát az egyik. Másodikként mondok egy szerzőt, aki bár nem a kedvenc íróm, de hihetetlen izgalmas figura: Heinrich von Kleist. Az ő élettörténete érdekes a híres közös öngyilkossággal, amit a szerelmével hajtott végre. De ezen túl Kleist drámái roppantul élők ma is. Ha megnézi az ember ugyanabban a korban, az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején született írásokat, drámákat, a többség már avítt, régies. Ezzel szemben Kleist drámái szikráznak, élnek, hihetetlenül sok tehetség és erő van bennük. És a többi írásában is. Zseni volt. Goethe utálta őt. No meg a sztori, hogy Goethe Kleist-kéziratokat vitt magával a WC-re, hogy azzal törölje ki a seggét.

Ezt még nem hallottam.

Pedig ez igaz történet. Szó szerint így volt. A harmadik szerzőnek Bulgakovra gondoltam, de ő olyan evidens. Talán egy nyugatossal. Adyval, Kosztolányival vagy Karinthyval nagyon szívesen elcsevegnék. Azért leginkább, mert az ő korukban sokkal nagyobb súlya volt az irodalomnak. Minden leírt szó, vers, novella esemény volt. Egy Karinthy-paródia megjelenése úgyszintén. Arról beszélt egész Budapest. Egész más lehet megélni azt a fontosságtudatot, hogy amit én megírok, az valóban érték, az része lesz az életnek, a közbeszédnek. Ma már iszonyatosan kell küzdenie egy írónak, hogy bárhova is bekerüljön. Csak negatív vagy pozitív úton eshet ez meg: ügynökbotrány vagy Nobel-díj esetén.
.