Hitler, János Pál és a hárommellű nő: Neu aus USA

Pár éve mesélte az egyik multinacionális cég személyzeti vezetője, hogy az első körben nem sokat szoktak tökölni az álláspályázatok elbírálásánál: amelyben középsúlyos helyesírási hibát találnak, azt kapásból kiszelektálják.

Nos, az adott cégnél valószínűleg nem jutottak volna munkához azok, akik segítettek tető alá hozni az utazó panoptikum plakátját. Egybeírás-különírás, dátum és stílusproblémák egyaránt felbukkannak a művön, amely sokat sejtetően, ám teljesen értelmezhetetlenül adja tudtul, hogy Szombathelyen „Két világhírű kiállítás egyben” lesz. Körben a Neu aus USA mottó fut, középen a szép emlékű Bill Clinton integet olyan mosollyal arcán, mintha Monica Lewinsky csak előbb távozott volna az ovális szobából, mellette János Pál bóbiskol. Ilyen ziccert nem hagyhatunk ki.

A bejáratnál közlik, hogy nincs sajtóbelépő, amikor az internetet emlegetjük, még inkább elkomorul a tekintet, de ehhez is hozzá lehet szokni. Leperkáljuk hát a hatszázas beugrót, ami jelen esetben nem egy első osztályú befektetés, viszont később legalább tiszta a lelkiismeretünk, hogy a lelkesedésnek apró szikrája sem lobban bennünk.

Az első emeleti nagyteremben áll szűk félszáz viaszbáb, többé-kevésbé logikusan csoportosítva, ami azt jelenti, hogy Bill Gates például a diktátortársakkal – Hitler, Napóleon, Fidel Castro - egy sorba kapott helyet, Platón meg a szörnyszülött csodabogaraknál: konkrétan egy hárommellű nő és az óriás kínai között ücsörög.

Mivel élőben nem találkoztunk egyik hírességgel sem, mi több, képernyőn sem hajtjuk társaságukat, nehéz megmondani, mennyire élethűek a figurák: az mindenesetre némi gyanúra ad okot, hogy a szegény János Pál erősen hajazik George Bush-ra, Freddy Mercury pedig egy kiköpött mentőorvos. Gyaníthatóan izgalmas és hosszantartó játékot lehetne szervezni a látogatók között, ha össze kellene kötni bizonyos neveket bizonyos viaszfigurákkal. (Lehet, csak mi vagyunk genetikailag defektesek, de ugyanez a hülye érzés fogott el anno, amikor hirtelen felindulásból, amolyan fiatalkori botlásként betévedtünk a londoni Madame Tussaud-ba.)

A hírességek mellett rövid életrajzi összefoglalót találunk, de a csodabogarak esetében már nem kötik az illetékesek kezét holmi történelmi szálak, így bátran elrugaszkodnak a valóságtól, hogy közös tudatalattink sötétjéből merítve formázzák meg a szájhagyomány által közismert, gyerekként rettegett figurákat, az óriást, a törpét, a kéz nélküli indiánt, az összenőtt sziámi ikreket, a hordóba zárt iszákos férjet.

Akinek ilyesmi kell, nézze meg, nagy baja nem lesz tőle, a gyerekek meg amúgy is edzésben vannak a tévéhíradók iraki képeivel, melyekhez képest a véres fejű Freddy az Elm utcából maga a béke és harmónia diadala.

A „kiállítás” szeptember 26-ig látható az MMIK-ban. Az persze más kérdés, vajon mi a figyfenét keres ott?

Értékelés: 2/10