NOVEMBER
Sár és mocsok.
Poklok és temetők között vonaglik az élet.
Autókaravánok hordják az emberi hordát,
Holtakhoz menekülnek a haláltól rettegők,
Lobognak a gyertyák, lángolnak a temetők.
Vonít a szél, árnyak kergetőznek, a Nap szilánkokra hull,
A domb mögül szivárog az éj sötéten, álnokul.
Lázadnék, ha mernék, üvöltő farkasok között
Valpurgis vérszagú, vad éjszakáján,
Mert én is vérengző farkas lettem,
Bár szívemben ott zihál a bárány.
Hova jutunk így, árván, magunkra hagyva,
Tágra nyílt szemekkel várva az iszonyatra,
Krisztus vérét arcunkra kenve jajongunk menedékért,
Rettegve várjuk, hogy a szörny szívünkbe vágja kését.
Istenem, nekem még halottaim sincsenek,
Én nem gyújthatok gyertyákat senkinek,
Megtagadnak engem élők és halottak,
Az idő megérett, hogy mindent tűzbe dobjak.
Kapcsolódó cikk:
Élőhalottak napja
A szerkesztő megjegyzése: Ördög A. Róbert Lelencdalok kötetéről (Hazánk Kiadó, Győr, 2003) a könyv ajánlásában ezt írja Göncz Árpád: „Versei torokszorítóan szépek, átütő erejűek és erőteljesek. Minden során átizzik a tehetsége”