Rút fenyők, ha összejönnek

Nem, kedves illetékes urak és hölgyek, kedves városlakók, akkor sem megyünk el szótlanul a ziccer mellett. És ne tessenek egymásra, az üres pénztárcára, a jóistenre vagy a tátrai tornádóra mutogatni, mert ez egyszerű igénytelenség. Igénytelenség, mint annyiszor korábban, no meg rálegyintés, hogy így is jó, kopottan, kiégetten, szegényesen, kelletlenül, slendriánul, fantáziátlanul, érzelemmentesen, lehetetlenül.

Az alábbi karácsonyfák szimbólumok, gondolkodjunk el rajtuk, ha kedvünk van.

A sarokfenyő

Túránkat a városházánál kezdjük, ahol is minden december végén megbízhatóan előkerül az egyik takarítószertárból a műfenyő. Valószínűleg ugyanott tárolhatják, mint a lámpavasakra fellógatott ezeréves díszeket. Elképzeljük, ahogy a gondnok vagy a takarító néni a hónap elején megtalálja a sarokba döntött, összecsukott műanyagcsodát. Esernyőként kinyitja, lefújja róla a port, majd kiviszi a városháza sarkához. Bedugja a konnektorba, és megnyugodva veszi tudomásul, hogy majdnem mind a húsz darab negyven wattos égő funkcionál, csakúgy, mint az alatta levő, a hetvenes évek technikai szintjét és ízlésvilágát megidéző égősor.

Minden rendben van tehát, ez a karácsony is simán lemegy, januárban össze lehet csukni az objektumot, és vissza lehet állítani a szertár sarkába. Egy ilyen műfa még unokáinkat is kiszolgálja.

A szimbólum

A kedvencünk persze nem ez, hanem a Fő téri fenyő. Szép tradíció, hogy mi minden évben megírjuk, hogy milyen ocsmány és gázos a szombathelyi Fő téren feldíszített fa, az illetékesekben dolgozó Ady-féle mégis-dac következményeként a város évről-évre előrukkol ezzel az esztétikai csodával. Mert mi más oka lehet e makacs kitartásnak? Mert élő ember nincs, aki e foghíjas mezei égősorra és a cipősdobozokból, színes papírból és celluxból eszkábált díszekre azt mondaná, hogy ízléses munka.

Azt sem respektálható kifogás, hogy nincs pénze a városnak. A három és félmilliárdos sportcsarnok mellett talán ki lehetne gazdálkodni pár ezer forintot erre a szerencsétlen fára, ha valaki nagyon akarná. No de hát nem akarja senki. A lehangoló fenyőt a falusi búcsúkat időző árusok és egy vicces betlehem egészíti ki. A háttérben pocsék zene szól.

A szimplán igénytelen

A Március 15. téren, a Sportház előtt található fenyőfa annyiban jobb a Fő térinél, hogy jóval kevesebben látják. A tér távolabbi sarkáról még csak az látszik, hogy ebből is ki van spórolva az anyag és az ízlés. Közelről az apró nüánszok is kirajzolódnak. A földbeásott vascsőbe való rögzítés karók által történt, díszek nincsenek, csak egyszínű égők, azok is oly ritkán, hogy sírfa fakad, aki látja. Külön figyelmet érdemel, hogy az égők számára szükséges ampert egy vastag, háromeres kábel szolgáltatja, amely a fenyőfa csúcsától a Sportházig van kifeszítve a légben.

Ha a Fő téri fenyő esztétikájához művészi pluszt ad a környezet, akkor a március 15. tér karácsonyfája esetében ez hatványozottan igaz. A háttérben meghúzódó két szocreál épületet pikánsan egészíti ki a Jobbik funértalapzaton álló politikai fakeresztje.

A skalpfenyő

És amikor már azt gondoljuk, semmi meglepetés nem érhet, s tapasztalatainkat nagy lelkesen meséljük egy ismerősnek, új tippet kapunk. Menjünk el az Antall József térre, s a megyei könyvtár előtt olyant látunk, hogy nem kapunk levegőt. Így hát elmegyünk a megjelölt helyre, és tényleg nem kapunk levegőt két percig.

A könyvtár előtti öreg, beteg fenyőt ugyanis gondos kezek ünnepi díszbe öltöztették. Először nem is tűnnek fel a szabadstílusban ráhajigált égők, mert hát túldíszítettségről azért itt sincs szó. Az igazi karácsonyi hangulatot azonban az adja meg, hogy szerencsétlen fának nincs meg a teteje. Levitte egy vihar, lelopta valaki, vagy akármi is történt vele, a lényeg, hogy valaki alkalmas köztéri karácsonyfának való alapanyagot látott benne. Mondjuk van mit nézni rajta, maradandó vizuális élményt kapunk.

Tesco-karácsonyfa

És a lejtőn már nincs megállás. Adódik a gondolat, hogyha a „közszolgálati karácsonyfák” így néznek ki, vajon milyen lehet egy echte „kereskedelmi karácsonyfa”. Utunk így a Tesco parkolójába vezet, ahol meg is leljük a keresett objektumot.

Nos, a Tesco fája is ízléstelen a spanyol futballválogatott színvilágát idéző sárga és piros dekorációkkal, meg érdekes a tengerparti kempingekből ismerős masszív kipányvázás is, nyilván felkészültek egy lehetséges szélviharra, de legalább nem nagyítóval kell keresgélni a díszeket, mint a közszolgálatiaknál. (Három díszt rejtettünk el a fán, a megtalálók között kiégett égőket sorsolunk ki.)

A karácsonyi hangulat persze egy Tesco-fenyőnél sem százszázalékos. Egyrészt megközelítéséhez, és főképp a fényképezéshez, testi épségünket kockára téve az autók között kell ugrálnunk, másrészt félpercenként hatalmas csörömpöléssel elgurít valaki egy méretes bevásárlókocsit, amely hang még a legnagyobb jóindulattal sem idézi fel bennünk az angyalok énekét, ami nem jelenti azt, hogy nem bennünk van hiba.

A Lidl előtt egyébként nincs fa, megnéztük. Megspóroltak egy ezrest, de az is lehet, egy pénztáros hölgyet díszítenek majd fel, ha eljő az ideje.