Vasárnap reggeli zsibijáró

Kétezerért komplett Pentium gépet vettem a zsibin, és még működik is! – Hallom egyik ismerősömtől a minap. No, gondoltam, ezt nekem is látnom kell. Utoljára, vagy tizenöt évvel ezelőtt jártunk ki barátaimmal vasárnaponként, eladogatni ezt-azt, a hangulat is jó volt, meg pénzt is kerestünk. Elfogott a nosztalgia rendesen.

Vasárnap reggel fél nyolckor érkezünk, tömve minden parkoló. Ez már ilyenkor a nagyüzem. Először a szabadtéri területet célozzuk meg, itt azonban nem túl nagy a felhozatal, néhol kupacokban vasalók, mellette kiszuperált nyomtatók, szerszámok, egyéb műszaki apróságok. Odébb régebbi újságokat kínálnak fillérekért.

A Vásárcsarnok hátsó fedett részében már az igazi régi zsibvásári hangulat fogad, lépni alig lehet, nem gondolná az ember, hogy ez egy álmos nyárvégi vasárnap reggel.

Egyik árusnál hegyekben állnak a különböző számítástechnikai kellékek, még egy egészen hercig laptop is ott figyel a pulton: 95 ezerért PII. 400 Mhz Celeron, DVD-vel, állítólag hibátlan. Kipróbálni, persze nem tudjuk, éppen az előbb merült le, egész eddig működött – halljuk.

Tovább nézegetve, néhány laptop-alkatrészt találunk, melyekről kiderül, hogy hibás mindegyik. Kérdésemre, mely szerint így ugyan ki veszi meg, azt a választ kapom, hogy cégektől jönnek, viszik, mint a cukrot, hiszen a működő laptopokba beszerelve, azt javításra leadva lehet kis külön pénzhez jutni a multitól. Hiába, no élelmes a magyar, nem hagyja magát olyan könnyen lenyomni. A szocializáció teszi. Annak idején hazavitte a szocialista nagyüzem felét, majd pont egy nyavalyás multi fog ki rajta.

Odébb kiszolgált videokártyák, alaplapok, kábelek, csatlakozók, monitorok, winchesterek sorakoznak vevőre várva. Komoly kalandvágy munkáljon azért abban, aki ezekből akar összerakni egy működőképes konfigurációt. Garancia nincs semmire, főként arra nem, hogy az alkatrészek közül bármelyik is működik. Igaz vettem én már boltban is olyan processzort, ami csak nyulat dobni volt jó.

Aztán ahogy kezd reménytelen fordulatot venni a pentiumvásár, úgy kezd érdekelni az egyéb felhozatal. Rengetegen árulnak például ruhaneműt. Kérdésemre az egyik hölgy elmondja, hogy rendszeresen kijár ide, már hajnali 5-kor elfoglalja a pultot, a régi családi ruhadarabokból így mindig megvan a kis mellékes.

Kínálnak aztán játékokat, műszaki cikkeket, szerszámokat, használt és új, dobozos termékeket mindenfelé. Talán könyvekből van a legnagyobb választék, néha igazi ritkaságokat is ki lehet fogni, ahogyan egy régi zsibijáró ismerősömtől megtudom. Alkudni lehet, sőt kötelező, különösen a vásár vége felé engedékenyek az árusok.

10 óra felé hazaindulunk, bár nem vettünk semmit, de a lehetőség meg volt, hogy mi is rábukkanjunk valami értékes kacatra. Talán jövő héten, sőt akkor már korábban felkelek, ki tudja, talán veszek egy jó számítógépet én is kétezerért.