Forrong a BDF: Miszlivetz Ferenc nyilatkozata

Továbbra is kaotikusnak, és egy kívülálló számára áttekinthetetlennek tűnik a Berzsenyi Főiskola küszöbön álló rektorválasztása. Az esélyeket latolgatva egy bennfentestől az ALON néhány héttel ezelőtt azt az információt kapta, hogy 80 százalékban valószínűsíthető a mostani rektor, Gadányi Károly győzelme.

Ugyanakkor az idő előrehaladtéval érezhetően nő azok száma, akik változást szeretnének, mivel sokak véleménye szerint Gadányi neve jobb esetben a stagnálással, rosszabb esetben a főiskola beáldozásával egyenlő. Ezek az emberek – köztük számos politikus és mértékadó szellemi ember - Tallár Ferencben látják a jövő esélyét

Ugyanakkor az is igaz, programjával és elképzeléseivel csak Tallár állt ki a közvélemény elé, Gadányi valószínűleg az intézmény belüli frontvonalakat erősíti, így meglehetősen bajos, sőt lehetetlen tisztán látni az ügyben.

Információink szerint a BDF egyetemi tanárainak többsége Tallár Ferenc pályázata mellett kampányol.

A legutóbbi fejlemény közé tartozik Miszlivetz Ferencnek, az Európa Tanulmányok Tanszék vezetőjének nyilatkozata, amelyben az ismert professzor szintén Tallár Ferenc mellett teszi le a voksát, mivel szerinte a BDF válságos helyzetből csak egy markáns vonalváltás, a bezárkózás helyett az európai uniós csatlakozás kínálta lehetőségekre építő program, a régió érdekeit is szem előtt tartó fejlesztési koncepció jelenthet kiutat.

A nyilatkozat szerint a közelmúltban két hallgatót is megfenyegettek a választással kapcsolatban.

Kapcsolódó cikk: Fórum a főiskoláért: Két út áll előttem

A nyilatkozat teljes szövege:

VÁLASZTÁS A szombathelyi főiskolán hétfőn rektorválasztás lesz. A választás eredménye hosszú távon meghatározhatja a város, a megye, sőt a nyugat-dunántúli régió versenyképességét a felsőoktatás és a szellemi tőkefelhalmozás, az európai hálózatokba való bekapcsolódás terén. A főiskola tízéves stagnálás, az egyetemmé válás unalomig ismételt hiteltelen ígérete, a vezetés együttműködésre való képtelensége és elzárkózó politikája következtében a hazai felsőoktatás peremére szorult. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az egyetemmé válás céljaira biztosított évi 40 millió forintos támogatást Szombathely városa megvonta a főiskolától. Életét egyik szűk érdekcsoport szalonképtelen túlélési manőverei, múltba nyúló és kiterjedt, ám láthatatlan kapcsolatrendszere és a főiskola falán kívül és belül uralgó közöny, a kötelező magyar szkepszis és a részrehajló nyilvánosság levegőtlen világában tengeti. Ebből a válságos helyzetből csak egy markáns vonalváltás, a bezárkózás helyett az európai uniós csatlakozás kínálta lehetőségekre építő program, a régió érdekeit is szem előtt tartó fejlesztési koncepció jelenthet kiutat. Szerencsénkre van ilyen program, létezik ilyen koncepció. Tallár Ferenc filozófiaprofesszor, a főiskola sorrendben negyedik egyetemi szakjának gazdája ilyen markáns irányváltásra tesz javaslatot. Rektori pályázata bátor szembenézés az elmérgesedő válsághelyzettel, a megmutatkozó alternatívák mérlegelése alapján a minőség melletti döntés felvállalása, annak minden következményével. A „Szombathely non coronat” terméketlen gondolatával szemben Tallár a Pannon Egyetem vízióját vetíti elénk. Ez a vízió azonban az új felsőoktatási törvény alapján valósággá válhat: az ugyanis rendelkezik a többközpontú egyetemek létrehozásának lehetőségéről. A bolognai folyamat, amely az európai felsőoktatás megteremtésének programja, elérte Magyarországot és kikerülhetetlen realitássá vált. Ez a folyamat nemcsak lehetségessé, de kikerülhetetlenné is teszi professzorok és diákok hálózati elv alapján történő körforgását. Ezeket az egyetemi hálózatokat azonban először létre kell hozni, s azután működtetni is kell. (Nem elég deklarálni és aláírni őket!) Tallár javaslata a Pannon Egyetem láncolatának kiépítéséről az európai egyetemi hálózatokba történő bekapcsolódás sikerével kecsegtet. Szombathelynek úgy lehet önálló egyetemi léte, hogy közben egy tágasabb szerveződésnek, egy alkupozíciót és regionális identitástudatot erősítő szakmai szövetségnek a szerves része lesz. Ez a vezérmotívum új a magyar felsőoktatás történetében. Nem véletlenül nem jelenik meg a másik rektorjelöltnek a megkezdett utat folytatni kívánó, az eddigi eredményeket sikernek elkönyvelő programjában: ahol hemzsegnek a szóvirágok, de hiányoznak a konkrétumok és még inkább a hitelesség. Dicséretes, ha valaki egy kudarcsorozat végén talpra áll és új küzdelemre készül. Azonban ha nem egyéni játékról, hanem csapatmunkáról van szó, illik elmondani a csapattársaknak, hogy a siker reményében mit is kívánunk gyökeresen változtatni. Vagy legalább kitérni a kudarc okaira. Még kevésbé hihető az új utak keresésének szándéka, ha a szavak mögötti tettek ellenkező irányba mutatnak. Miközben az Európa Tanács az európai demokrácia jövőjéről szóló zöld könyve 28 javaslatot tesz a demokratikus vélemény- és akaratnyilvánítás kiszélesítése és reformja érdekében, miközben a határokat átszelő civil kezdeményezések több millió főt számláló globális mozgalmakká szélesednek az e-demokrácia segítségével, a szombathelyi főiskolán a két rektorjelölt programjához való hozzáférés csak egy belépési jelszóval rendelkező, belső internethálózat-használó kör számára lehetséges. Az információkorlátozásnak, az információhoz való hozzáférés korlátozásának eme rossz emlékeket idéző gyakorlatával elégedetlen diákok nyílt fórum szervezésébe kezdtek, hogy személyesen is meghallgathassák a jelölteket és kérdéseket tehessenek fel nekik. Volt, aki addig merészkedett, hogy a helyi lapnak küldött SMS-ben nyilvánított véleményt. A fórumszervező és véleménynyilvánító diákokat – két nemzetközi tanulmányok szakos egyetemi hallgatót – a régi rend stábja, a választást előkészítő ad hoc bizottság vezetője, a főiskola főtitkára és egy média-felelős belső munkatárs megfenyegették. Nem is akárhogyan és nem is egyszer. Először félelemkeltően mosolyogva, majd amikor a szép szó nem használt, üvöltve. A percekig tartó üvöltözésnek a mindenhova beszemtelenkedő technika jóvoltából számos fültanúja volt, amiről a telefonon kiabáló nem tudhatott. A sérelmét panaszoló diák ügyét a rektor először kézlegyintéssel intézte el, és maga is a mozgolódás várható következményeire tett homályos utalásokat. „Ez még visszaüt!” – tudta meg tőle a diák. Néhány nappal később a mégis megrendezésre került diákfórumon a két jelölt egyikeként már nyílt színen kért bocsánatot, megígérve, hogy kivizsgálja az ügyet. Ez az ígéret azonban, a többi sorsára jutva, elúszott. Az a helyzet tehát, hogy 2005 márciusában, közel egy évvel az EU-hoz történt csatlakozást követően a nemzetközi- és Európa-tanulmányok szakos hallgatók félnek Szombathelyen, miközben végzős társaik közül néhányan már az Európai Parlamentnél vagy a Bizottságnál dolgoznak szakértőkként és gyakornokként. A választás tehát nem két alig-alig hozzáférhető, a belső nyilvánosság berkeiben bujkáló néhány oldalas program között, hanem múlt és jövő között kell történjen. A múlttal szembe kell nézni, a jövőt viszont vállalni és felépíteni kell. Bármilyen szívósnak mutatkozzék is a múltban gyökerező old boys network, már az idegesség és a kifáradás jelei mutatkoznak rajta. A város, a megye, a régió és az ország érdekei túlmutatnak a szűk és eddig rejtegetett személyi és csoportérdekeken. A hallgatás és elhallgattatás kultúrájának befellegzett. Még Szombathelyen is. Szombathely, 2005. március 3. Prof. Miszlivetz Ferenc