A gyógyító tévésztár: Egy dedikálós Csernus Imre-interjú

Dedikálás: A férfias, kissé bulvár Csernus a menő

Másfél óra alatt három fokkal mutat többet a digitális hőmérő. A szombathelyi Fő téren komótos történések, sétálók, padokról nézgelődés, ilyesmi. Át a kapu alatt, még negyed óra a 14 órás hivatalos kezdésig. Bent a tett színhelyén, a ko-ban már gyűlnek a doktorra várakozók. Ahogy halad előre az idő, a számuk exponenciálisan nő. Főképp a nőrajongók döngik körül az épp Sopronból jövő Csernust. Ennyi rajongó tekintettől már ő is oldottan, láthatólag derűs kedéllyel dedikálja a köteteit. A klasszikus asztalos-székes megoldást köszöni, de inkább állva fogadná a szignókérelmeket és az ajánlásokat.

Többeknél mindhárom könyvét látni, van, aki még csak most szerzi be az „útlevelet” a néhány csak neki szánandó perchez. A szemmértékre hagyatkozva a harmadik, az életrajzi kötet a favorit, a „Bevállalom!” Ami arra enged következetni, hogy a vasakarattal vezénylő férfiember Csernust preferálja a többség, némi bulváros ízekkel. Akad olyan is, aki a Csernus-paródia könyvre veti rá magát, azt persze nem tudni, hogy a kifigurázott elé mer járulni-e vele.

Másvalaki egy neki már meglévő Tankcsapda-könyvet vesz csak az újabb kiadás extra képei miatt. A Csernus általi dedikálásában azonban a kézi szkenneres hölgy nem hisz. Az meg külön vicces, amikor többen a bolt előtt elhaladva fürkésznek befelé, van, aki oda-vissza is megteszi az utat, ahelyett, hogy bejönnének.

Az ALON Csernus Imre-interjúja

Másfél óra, és mindenki elégedettséggel a szívében távozik. A fotóalbumba még készül néhány fénykép a ko-sokkal, és máris enyém a doktor egy interjú erejéig. Dohányzási késztetésére azt felelem, hogy oké, akkor üljünk ki a tavaszba. Így is lesz, egy szomszédos oszlop tövében szívja el a cigijét. Alig tart hosszabb ideig maga a beszélgetés is. Na, ez már a hivatalos Csernus, méla hangon válaszolgat, mélyebb regiszterben, mint odabenn. Mindenesetre készségesen, bár mint mondja, némi bizonytalanságot vél felfedezni bennem. És ebben igaza is van.

(ALON) Önről nekem mindig egy olyan bűvész jut eszembe, aki elárulja, sőt ki is elemzi a trükkjeit. Nem gondolja, hogy egy idő után kiismerik, hogy egy srác, aki bemegy önhöz, így szól az ön szavaira: „Áhá, ezt a trükköt már ismerem!”?

(Csernus Imre) Nem valószínű. Azért nem, mert nem mindegy, hogy valamit mikor és hogyan használunk. Mert az adott időzítés szerint reagálni, azt nagyon sok ember nem tud. Lehet, hogy tud sok mindent, de ezeket a dolgokat csak úgy lehet meglátni a másik emberben, ha az illető ember is meglátja azt önmagában. És megszokja. Addig hiába tudja, de nem tudja hitelesen átadni. És ha nem megy hitelesen, akkor kiröhögik! Szóval egyáltalán nem félek ettől.

A tévés műsorából valaki visszatért később a praxisába?

Vissza. Körülbelül 5 százalékuk. Mert a legtöbb ember azt hiszi, hogy önmagát megváltoztatni elég egy alkalommal. De ez nem elég, messze nem, mert a megváltoztatás valójában halálig tart. Tehát nem elég akkor, ha az ember a gyakorlatába azt nap mint nap nem csinálja végig. Az már sokkal nehezebb meló. Mert általában nem elérni nehéz valamit, mert elérni sokszor elég könnyű, hanem megtartani. Bizony, megtartani.

A szakítás a tévécsatornával, mint a könyvében is olvasható, főként az ő oldalukról történt. Nem volt önben mégis valami belső, kimondatlan késztetés, hogy amúgy is befejezze, mondván, „úgy nagyjából végigvettem már a függőségek és az önbecsapások lehetséges egész spektrumát.”?

Nem, nem volt, mert egy dolgot soha nem felejtek el. Hogyha egy ember megkeres engem, akkor lehetséges, hogy én meglátom azokat a sablonokat, amiket ő elkövetett a saját életében. Meg különben is: az illető ember számára az ő nyomora önmaga számára a legnagyobb, és én megtisztelve érzem magam, hogy megbízik bennem annyira, hogy hozzám forduljon. Annak ellenére, hogy bizonyos dolgokat már sokszor hallhattam. De azt az embert akkor látom először, és akit először látok és megtisztel a bizalmával, én is megtisztelem őt azzal, hogy elmondom neki azt, amit tudok.

Most, hogy a harmadik, az életrajzi könyve is megjelent és a műsora véget ért, merre tovább? Vissza a praxisába?

Azt csinálom megállás nélkül azóta is. Orvoskodom, pszichiáterkedem, az országban nagyon sok helyre hívnak, ahol valójában, akármerre is menjek, annak ellenére, hogy a drogoknak a következményeiről beszélek, a felhívás arra megy ki, hogy az illető ember, ha úgy dönt, ne csak a fizikális küllemével, külsejével foglalkozzon, hanem a lelkével is. Tehát az önismeret fontosságát hangsúlyozom, amerre járok.

És ilyen alkalmakkor, mit gondol, többnyire a doktor Csernust hívják meg vagy a médiabeli Csernust, aki mellesleg doktor is?

Van ilyen is, meg olyan is, sokfélék az emberek. Egyeseket az érdekli, akit a tévében láttak, másokat meg az, hogy mit fogok mondani.

Ott, ahol dolgozik, az orvos kollegák miként reagálják le, hogy ön híres?

Nagyon sok orvostól nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, akik azt mondják, hogy bizonyos dolgokat helyettük is elmondok.

Volt már felkérés arra, hogy tartson valamelyik egyetemen, főiskolán szemináriumot?

Orvosok nem kerestek még, de pszichológusok a pesti pszichológiai rendezvények során már igen.

Részünkről ennyi lett volna, köszönjük az interjút.

Én köszönöm.