Amit tudhatunk, hogy manapság "nem divat" a tömörített szavak olvasása, mi több elsiklunk a lényeglátás felett. Azaz arról szólnak a dolgok, hogy csak "ésszel" lehet és kell élni...
Vagyis egyre inkább, csak a bal agyféltekénket használjuk, S így nem csoda, hogy figyelmen kívül hagyjuk a szellemiséget, a spiritualitást, vagy ha úgy tetszik a lelkiséget, melynek a Költészet az egyik megjelenítõje.
Adott posztokon ma is "működik" egyfajta cenzúra! Például a könyviparban, vagy éppen a könyvterjesztõknél, boltosoknál.
A következõ tapasztalatokról számolhatok be:
Az egyik legismertebb könyvesbolt hálózat valamelyik vezetõje, nem vett át egy verses kötetet, azzal a felkiáltással: hogy erre nincs igény!
Csak zárójelben jegyzem meg, 40-50 % haszonért forgalmaznak a kereskedõk, vagyis azt is megválogatják kitõl fogadnak el, tulajdonképpen tiszta pénzt.
De van, nem egy olyan kisebb bolt, ahol ugyanez "megy" kicsiben. Csak azzal "megspékelve" hogy ha nem tetszik a boltvezetõnek, mondjuk, mert nem elég nemzeti az õ felfogása szerint, akkor három hónapos pult alatti pihentetés után, visszaadja, hogy nem keresték.
Egy hasonló kisboltban, ami arra specializálódott, hogy "dedikált" könyveket árul - elõre aláírt vinyettákon - az átvétel után, három nappal visszaadott egy könyvet a kiadónak azzal az indokkal, hogy õ, nem erre gondolt!
Mi ez, ha nem cenzúra?!
EU Magyarország 2004-2005.
Folyathatnám még ezeket a tapasztalatokat... Például azzal, hogy az egyik orvosi rendelõben egy szakorvos ezt mondta: nem szeretem a kortársakat....
Persze, most már elárulom, hogy személyes tapasztalatok egy részét írtam le, a tavaly megjelent Ajándék Szerelem c. kötet kapcsán.
Üdvözlet MIndenkinek!
Simán Endre
www.rozsamez.hu
Kapcsolódo cikk:
A költészetnek napja van, olvasói nincsenek