Keep smiling!

A 90-es évek hajnalán a HVG címlapjai megejtették a figyelmemet, pontosabb definíció híján viccesnek találtam őket. Belelapozva aztán azonmód elszállt tőle a kedvem a sok engem közvetlenül nem érintő téma és a komoly kifejezésmód láttán. Ámbár a politika mindmáig gyakorta irritál, de kis dózisban, az abszurd oldalát kidomborítva még mindig képes szórakoztatni, így az erre-arra reklámolt HVG fedőlapjai sok esetben megállásra késztetnek. Naivság volna azonban azt hinni, hogy a derűn túl bármi beleszólásunk lehetne a „fentebbi” ügymenetekbe.

A kiállított felületeken illően megkapja mindenki, aki számít. Fidesz-narancs nyílik és az errefelé őshonos zöldalma néz szembe a világgal – a népies gyökerek, ugye. Az MSZMP MSZP-vé alakul, Őszi vetés címmel vörös alapon egy kalapácsvető a sarló-kalapácsot lendíti, a végeredményt azonban már nem láthatjuk, hogy sikerül-e messzire hajítania. A 2002-es választásnál a Fidesz-gyerek szájában decens vörös szegfű díszlik. A ’94-es kormányprogram feketeleves, vörös csillagokkal.

Aztán a belügyek. Nyilas-keresztes zászló – Tűrve? Tiltva? Támogatva? A Magyar Parlament kupoláján az ügynöki tekintetet takarandó, napszemüveg divatozik. A röntgenezés útján megmutatkozó csontváz szíve helyén vörös csillag vagy olyan alakú. A rendőrségi törvény-tervezet – gumibot helyett § ingáz a rendőri kézben és szinte hallik a „Nocsak-nocsak!”. A WC-gurguláról a kárpótlási jegy használódik bele a való világba. Fesztiválévad-mérleg – a karmester vizeslavórban állva vezényel, azazhogy a cenzúrát rafináltan megkerülve, politikai szinten akár még Kultúráról is lehet szó!

Végül némi külföld is képviselteti magát. Az ominózus Clinton-botrány kapcsán a paraván piros-fehér csíkos, a bal felső sarkában a négyzetes kék alapon fehér szívecskék kuporognak, itt-ott ez így komplettan női fehérneművel tarkítva, alatta pedig magas sarkúak pihennek. A ciánszennyezés: a Tisza vonala felett ormótlanul vastag fekete szalag fut. Hussein Magyarország fali térképe előtt és Taszárhoz közel vázolja az elképzeléseit. Távcsővel a messzeségbe tekintő határőr látcsőt tartó két karjain át vonuló, vonultatott emberek.

Mindezt persze nem akképp kell venni, hogy a napi politikába napi szinten belekeveredni nem volna botorság. Rossz példa, tudom, de a klasszikusoktól vett idézetek mindig jól beilleszthetőek egy-egy szövegbe: „Az emberi, az alapjában véve idegenkedik a politikától.” – Thomas Mann. Túl komolyan vennék magunkat a hősiesen infantilis politikusaink, ha mi is annyi komolyságot tanúsítanánk az általuk művelt burleszk irányába, mint amit ők próbálnak beleszőni.