Nem lenne megerőltető agymunka hegynyi kérdőjeleket tenni az egész rendezvény mellé, azt forszírozván bőszen, mi a lópikulának vásárteret szervezni a belvárosba, velejáróként utcákat lezárni, ricsajozni a vasárnap déli csirkecombot követő sziesztában. Hát nem elég a piac, a belvárosi boltok, a kínaiak meg az összes városszéli multi? Aki ennyi közül nem tud választani, az halljon éhen, járjon meztelenül, mert menthetetlen.
Másrészt meg, ugye, miért ne? Ha az előbbieknek meg van adatva a lehetőség, jöjjenek a vásározók is, nemcsak afféle cenzúrázottan-műnépiesen, mint Savaria Karnevál idején, hanem igazándiból, mamuszárusokkal, lacipecsenyékkel, csaptelepekkel és több tucat perui (chilei, bolíviai, ?) utcazenésszel. Ez utóbbiak arra is jók voltak, hogy – próbálván fellendíteni a láthatóan nem túl impresszív értékesítési mutatókat - jelentős decibelű fél-playback produkciókkal megadták a vásár alaphangulatát.
Mivel az időjárás a nap közepére kevésbé mogorva lett, mint az azt megelőző napokban, jelentős számú érdeklődő-vásárló bukkant fel a Wesselényi-Kisfaludy-Király–Szent Márton utcák által alkotott, több mint fél kilométer hosszúságú területen. Ha nem is taposták egymást halálra, meg a gombostű is leesett volna közöttük, a városi embereket láthatóan vonzotta a vásári kavalkádnak mondott vasárnapi program. Minket is. Előítéleteinket félretéve, meg kellett állapítanunk, hogy a sok bóvli között olykor egész jó ár/minőség hányadosba lehetett belebotlani, főleg ruházat terén, másrészről meg nehogy azt higgyük, hogy a városszéli hipermarketek (nevek emlegetése a perek miatt kerülendő) versenyképes árai egy fikarcnyival jobb minőséget takarnak. Sőt.
Na persze aki ismeri a józsefvárosi, szegedi, pécsi kirakodóvásárokat, az tudja, hogy a szombathelyi még kisöcsnek is vérszegény, nem beszélve a bolhapiac-, állat-, használtautó- szekciók mikrovilágáról. Viszont megvan az előnye, hogy abszolút házhoz jön, no meg hogy egy évben csak egyszer van.
Egy ünnepek utáni sétának elmegy, pénzköltési lokációnak meg semmivel sem rosszabb, mint az átlag.
Ami viszont védhetetlen és érthetetlen: A mérsékelt publicitású magánszervezésű vásárra négy fél utca lezárását engedélyezték az illetékesek. A nagy elánnal beharangozott, minisztériumi főosztályvezetővel megspékelt szeptemberi nemzetközi autómentes napon mindössze egy fél utcából tiltották ki a járműveket.