Utazni élvezet: Izlandi tapasztalatok, Fatima és társai

„Izlandra és Norvégiába utaztak a megyei közgyűlési elnökök múlt héten, hivatalosan azért, hogy az önkormányzatiságot és az e-közigazgatást vizsgálják. Az öt napos tanulmányút alatt azonban mindössze néhány órányi szakmai előadáson vettek részt” – írja az Origo.hu, hozzátéve, hogy az utazás mintegy 5,5 millió forintos költségét a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége fizette, azaz közpénzből ment.

Az Origo.hu birtokába jutott program szerint a megyei elnökök az utazás öt napja alatt mindössze három szakmai programon vettek részt, összesen néhány óra erejéig.

Emellett kedden Reykjavíkban svédasztalos hal- és tenger gyümölcsei várták a delegáció tagjait. Szerdán egész napos autóbuszos kiránduláson vehettek részt, Skálholtba, a középkori Izland vallási központjába látogattak, majd felkeresték a Nagy-gejzírt és az Arany-vízesést. Még aznap előételként rántott rákkarikákat és homárt kenyérben kaptak, az étkezés folytatásaként bárányt ehettek béarne-i módra, végül palacsinta vanília fagylalttal zárta a vacsorát. Oslóban sült lazac, marha szűzpecsenye, jégkrém és kávé szerepelt a kínálatban.

A szakmai programok mellett fakultatív kirándulásokon is részt vehettek az önkormányzati vezetők, így többek között bálnalesre is elmehettek, igaz, ezt már saját zsebükből kellett fizetniük.

Az Origónak hosszabban nyilatkozik Markó Péter Vas megyei elnök, aki elmondja: „Az út során bemutatták nekik az izlandi elektronikus közigazgatás működését. Az ott látottak meggyőzték arról, hogy Vas megyében is szükség volna az e-közigazgatás fejlesztésére. Hozzátette, eddig idegenkedett az elektronikus közigazgatástól, az út után azonban megváltozott a véleménye.”

A szakmai programok szűkös mivolta kapcsán azt a magyarázatot adta, hogy év nagy részében napi 12-14 órát dolgozik, sokszor még hétvégén is, így ha egyszer elmegy egy olyan útra, ahol csak 3-4 óra a hivatalos program, akkor ezt akceptálni kellene.

A cikkel és az ominózus utazással kapcsolatban szerdán közleményt juttatott el az ALON-nak Abajkovics Péter szombathelyi szabaddemokrata képviselő, a regionális fejlesztési tanács tagja. Ebben kifejti: szomorúnak tartja, hogy egy mai magyar megyei vezetőnek közpénzen Izlandra kell elutaznia ahhoz, hogy belássa: az elektronikus közigazgatás bevezetése és az információs társadalom fejlesztése az ország, a térség felzárkózása szempontjából elemi fontosságú.

Mint írja, az elnök az elektronikus közigazgatás tanulmányozását Izlandnál lényeges közelebbi helyeken, például Szombathelyen vagy Győrben is megejthetné. A közleményhez egy hosszabb állásfoglalás is tartozik, amelyet a cikk végén teljes terjedelemben közlünk.

Markó Péter egyébként nincs egyedül az utazással. A megyei napilap mai híréből az derül ki, hogy Vas megyei munkaügyi tanács tagjai – mintegy huszonöten - a közelmúltban Portugáliában tanulmányozták a borturizmust és a fatimai búcsút. Az utazás fejenként 250 ezer forintba (összesen 6,25 millió) került, ami szintén közpénzből – a munkaügyi tanács büdzséjéből ment.

Hogy mennyire sikeres az ottani borturizmus, illetve mit lehet tanulni a portugáloktól, azt nem tudni pontosan, de némi gyanúra ad okot, hogy arrafelé 20 százalékos a munkanélküliség, a mienknek közel négyszerese.

A szombathelyi városházától kapott hivatalos program szerint július 15. és 18. között a város delegációja Ipkovich György polgármester vezetésével a bajorországi Kaufbeurenbe látogat, hogy ott részt vegyen a hagyományos Tanzenfest ünnepségen.

Közlemény Az Origo országos internetes portál 2005. július 12-i cikke szerint (Közpénzen kirándultak a megyei elnökök) „Izlandra és Norvégiába utaztak a megyei közgyűlési elnökök múlt héten, hivatalosan azért, hogy az önkormányzatiságot és az e-közigazgatást vizsgálják. Az öt napos tanulmányút alatt azonban mindössze néhány órányi szakmai előadáson vettek részt.” A kiránduláson részt vett Markó Péter, a Vas Megyei közgyűlés elnöke is, aki a lap szerint „azt mondta, az út során bemutatták nekik az izlandi elektronikus közigazgatás működését. Az ott látottak meggyőzték arról, hogy Vas megyében is szükség volna az e-közigazgatás fejlesztésére. Hozzátette, eddig idegenkedett az elektronikus közigazgatástól, az út után azonban megváltozott a véleménye.” A cikkben foglaltakkal kapcsolatban az alábbiakat kívánom leszögezni: 1. Elnök úr az elektronikus közigazgatás tanulmányozását Izlandnál lényeges közelebbi helyen, saját környezetében, a régió nagyvárosaiban (pl. Szombathely, Győr) is megejthetné. 2. Elég szomorú, hogy egy mai magyar megyei vezetőnek közpénzen Izlandra kell elutaznia ahhoz, hogy belássa: az elektronikus közigazgatás bevezetése és ezáltal az információs társadalom fejlesztése az ország, a térség felzárkózása szempontjából elemi fontosságú. 3. Az Origo cikkéből kitűnik, hogy Markó Péter az izlandi megvilágosodása ellenére sem érti: az elektronikus közigazgatás bevezetését jellegéből adódóan nem az amúgy is lassan elsúlytalanodó megyerendszerre, hanem a regionális együttműködésre, a régióban folyó fejlesztések összehangolására kell építeni. 4. A cikkben idézett kijelentési után joggal várható el Markó Pétertől – függetlenül attól, Reykjavíkban vagy Szombathelyen ismerte fel az elektronikus közigazgatás jelentőségét –, hogy támogassa azt a kezdeményezésemet, mely Nyugat-Dunántúl jövőképeként az információs társadalom régiót jelöli meg. A regionális jövőképre vonatkozó állásfoglalásomat közleményemhez mellékeltem. Szombathely, 2005. július 13. Abajkovics Péter Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács Informatikai és Hírközlési Miniszter által delegált tagja Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlése Informatikai Szakmai Bizottságának elnöke Állásfoglalás az Országos Területfejlesztési Koncepció 2005. június 9-i munkaverziója tárgyában I. Az Országos Területfejlesztési Koncepció partnerségi egyeztetésére 2005. június 27-én került sor Szombathelyen. Szükségesnek tartom, hogy a rendezvényen felszólalásomban megfogalmazott, jobbító szándékú észrevételeimet írásban is kifejtsem. II. A Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács 2005. május 25-én, Zalaegerszegen megtartott ülésén fogadta el a Regionális Információs Társadalom Stratégia (RITS) tervezői változatának és az egyeztetési folyamatának tervezetét. Az Országos Területfejlesztési Koncepció fent említett partnerségi egyeztetésén megvitatott és a http://www.mtrfh.hu/dokumentumtar.php?category=27 címen elérhető 2005. június 9-i munkaverziójának régiónkat közvetlenül érintő fejezetei az idő rövidsége miatt nyilván még nem meríthettek a RITS-ben megfogalmazott elképzelésekből (a teljes anyag elérhető az alábbi Internet-oldalon: http://www.westpa.hu/cgi-bin/rhti/news.cgi?view=ck&tID=76&nID=1910 ). Legelső javaslatom éppen ezért a következő: Szükségesnek tartom, hogy az Országos Területfejlesztési Koncepcióba épüljenek be egy ágazatokat átfogó, önálló (rész)fejezetként az információs társadalom régiónkban történő megteremtésére, kiteljesítésére vonatkozó elképzelések. Ennek érdekében fontosnak tartom a Nyugat-dunántúli Regionális Információs Társadalom Stratégia megállapításainak figyelembevételét az Országos Területfejlesztési Koncepció további átdolgozása során – különös figyelemmel az információs társadalom jelenlegi helyzetének elemzésére továbbá a jövőkép, a stratégiai célrendszer valamint a prioritások meghatározása tekintetében. III. Az Országos Területfejlesztési Koncepció Nyugat-Dunántúl jövőképében kiemelt szerepet kapott a „zöld régió” stratégiája. A jövőkép általában: 1. egy részletes és jól kidolgozott célállapotot jelöl, 2. kiindulási alapként szolgál a komoly innovációs kapacitásokat igénylő tervezéshez, 3. megvalósítása egy kreativitás által vezérelt megoldáskeresést feltételez, 4. a régió számára kellőképp átfogó ahhoz, hogy minél többen megtalálják benne a szerepüket, így megvalósításában érdekeltekké váljanak – lakhelytől és ágazattól függetlenül. Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban megfogalmazott „zöld régiót” mint jövőképet sajnos nem annyira a fenti kritériumok, hanem sokkal inkább az alábbiak jellemzik: 1. Nem látható az összhang a jövőkép és az ugyanezen dokumentumban megfogalmazott, a régióra vonatkozó stratégiai célkitűzések döntő többsége között, 2. Ezt a jövőképet nem nevezhetjük részletesnek és jól kidolgozottnak, de még a pontos definíciója is hiányzik (ki-ki azt ért rajta, amit akar), 3. Így sokkal inkább tartható jelszónak, mint valódi jövőképnek, 4. Az előbbiek miatt degradálja a jövőkép fogalmát, amely megítélésem szerint súlyos hiba, mivel nem generál valódi mozgósító, motiváló erőt a régió számára. 5. Az egyértelműség kedvéért le kívánom szögezni: meggyőződésem, a környezet védelme, megóvása alapvetően érvényesítendő elv és elvárás mindenféle tervezés és konkrét intézkedés tekintetében, de éppen az általános jellege miatt nem alkalmas arra, hogy egy régió számára mozgósító erejű jövőképként határozzuk meg. Mindezeken túl felmerül a kérdés, vajon a „zöld régió” mint jövőkép elegendő-e a régiónak, erőforrásaink nem predesztinálnak-e minket többre, vajon kizárólag ez az a terület, ami valóban átfogóan Nyugat-Dunántúl versenyképességét, s ezzel az itt élők egyéni gyarapodását szolgálja? Korántsem! De akkor mi? IV. A válasz: információs társadalom régió! Az információs társadalom fogalmát sokféleképp határozták meg. „Ilyen módon a következő fogalmak között tehetünk különbséget: - Az információs társadalom mint információs gazdaság; - Információs társadalom mint poszt-indusztriális társadalom; - Információs társadalom mint az ipari munkatársadalom vége; - Az információs társadalom mint tudástársadalom; - Információs társadalom mint informatizált ipari társadalom; - Információs társadalom mint tanuló társadalom” (Dr. Farkas János: Elméletek az információs társadalomról - Magyar Távközlés. 2000/8. pp. 43-47.) Hasonlóan szerteágazó a „The Information Society” folyóirat (TIS) által 1997-ben, az információs társadalom meghatározására adott címszó-felsorolás: • „changing National Information Infrastructures, especially as they influence cultural expectations and social practices, • the politics of change in National Information Infrastructures, • the implications of the coming surge in electronic data interchange (EDI) and electronic commerce among businesses globally, • the ability of companies to “outsource” portions of their information processing to different countries around the world, creating transborder data flow issues for the countries involved and increasing the rapidity with which jobs migrate globally, • meanings and implications of political/economic systems that are based on universal access to baseline information services or fees-for-all-services, • options for, and implications of, various forms of “electronic democracy”, • the rise of “virtual communities” of persons worldwide engaging in “many-tomany” communication among their participants, irrespective of borders or corporate structures, • the role of place and space in visions and practice of digital libraries and electronic forums, • cultural changes in relation to Cyberspace—both empirical studies and studies of their representation in popular culture, • the structure of the information industries, including markets, industrial alliances, the character of work, and management-labor relations, • ethical dimensions in the development and use of new information technologies; and • gender issues in the development and use of new information technologies.” (Közli: Magyar Információs Társadalom Stratégia – IHM 2003. webcím: http://www.ihm.gov.hu/strategia ) “Van-e valami közös az információs társadalomról kialakított megközelítésekben? Nyilvánvalóan az információs- vagy tudástársadalom valamennyi híve egyetért abban, hogy a keletkezõ új társadalom változásokat fog előidézni a társadalom magjában, mivel ez új termelési módot kezdeményez. Megváltoztatja a vagyonképzés forrásait és a termelésirányítás tényezõit. A munka és a tõke, az ipari társadalom központi változóit információval és tudással helyettesítik, mely utóbbiak az új keletkező társadalom fő változóinak tekinthetők. Azonban, ahogyan Castells is érvel, a termelés folyamatában közvetlenül alkalmazható új információ és tudás mechanizmusának a létrehozása a legfontosabb. Ezért kerül a tanulásra a figyelem fókusza.” (Dr. Farkas János: Elméletek az információs társadalomról - Magyar Távközlés. 2000/8. pp. 43-47.) Az előbbi gondolatok alapján egyértelmű, hogy az információs társadalom kellőképpen átfogó és korszerű cél ahhoz, hogy egy régió önmaga számára jövőképként határozza meg. Ezzel a megközelítéssel ’cseng egybe’ a Regionális Információs Társadalom Stratégia által megfogalmazott jövőkép: „Tudásalapú információs társadalom régió A cél az, hogy a Nyugat-dunántúli régió az infokommunikációs eszközöket és szolgáltatásokat széles körben hatékonyan használó régióvá váljon, amely különösen az e-közigazgatás, az e-gazdaság és az e-demokrácia, valamint az innováció erősítése segítségével felgyorsítja a - fenntartható és versenyképes - tudásalapú gazdaság és társadalom fejlődését.” (webcím: http://www.westpa.hu/cgi-bin/rhti/news.cgi?view=ck&tID=76&nID=1910 ). Európa s benne Magyarország valamint Nyugat-Dunántúl számára a legnagyobb globális kihívás napjainkban az, hogy az ICT alkalmazások és a velük szerves egységet alkotó gazdasági és politikai reformok révén versenyképessé tegye magát egy olyan világban, melynek mai állapotát Gere Ádám így jellemezte: „Európa nyugati részében a gazdaságok betegek. Betegségük neve versenyképtelenség. Az európai gazdaságok átlagos növekedési sebessége az amerikainak durván a fele, a kínainak és az indiainak kevesebb mint a negyede. Az átlagot erősen lehúzza a francia, német, olasz teljesítmény. Ezek a gazdaságok - a spanyollal együtt - két számjegyű munkanélküliséggel, merev munkaerőpiacokkal, drága és a demográfiai realitásokat teljesen figyelmen kívül hagyó társadalombiztosítási rendszerekkel működnek. Legalább ennyire aggasztó Európa lemaradása az információtechnológiában. Nyoma sincs az európai Microsoftnak, Ciscónak, Yahoo-nak vagy Google-nak.” (Füstbe ment terv – Népszabadság, 2005-06-24) Azt hiszem, épp itt az ideje, annak, hogy régiónkról gondolkodva is távolabbra lássunk a kávészagú konferenciánknál vagy az értelmiségi társas szellemi együttléteken kiötlött jelszavaknál, és szembenézzünk azzal a realitással, mely a világ leggyorsabban fejlődő térségeit (USA, Kína, Délkelet-Ázsia) jellemzi: A versenyképesség egyik legalapvetőbb feltétele az, hogy az erőforrások tudatos koncentrációja révén fejlesztett infokommunikációs technológiák széles körű és feltétel nélküli alkalmazása, elterjesztése valósul meg. Amennyiben regionális jövőképünk nem ezt célozza meg, úgy tudnunk kell, leszakadásunkat magunknak köszönhetjük! Az információs társadalom régió mint jövőkép: 1. érvényes válasz a globális kihívásokra; 2. meghatározása nyomán az összes ágazat estében modernizációs, felzárkóztatási programok készíthetők; 3. felvállalása versenyképességünk fejlesztése szempontjából evidencia; 4. A legjobb gyakorlat (best practice) átvételére – tanulásra – ösztönöz; 5. egyedi, másoktól minden tekintetben megkülönböztető szerepet adhat Nyugat-Dunántúlnak a magyarországi régiók sorában; 6. a régió legégetőbb gazdasági problémájának megoldásához teremt keretet (arra, hogy „a kutatás-fejlesztés és innováció a régióban az országos átlagnak csupán az 50%-a” – ld. Országos Területfejlesztési Koncepció); 7. rendelkezésre áll hozzá a kidolgozott formában a Regionális Információs Társadalom Stratégia (stratégiai célrendszer, prioritások); 8. a régió sajátos településszerkezetéhez illeszthető: megvalósítás nyomán nyertesnek érezheti magát a kistelepülés (internetes közösségfejlesztés, a hozzáférés infrastruktúrájának megteremtése, távmunka, távtanulás, stb. révén), a kistérség (mely a közösen biztosít elektronikus közszolgáltatások révén versenyképesebbé válhat), de a nagyváros is (gazdasági szerkezetváltás elősegítése K+F erősítése révén, humánerőforrás-fejlesztés ICT támogatással, stb.); 9. összhangban a Modernizációs Operatív Programmal (2007-2013) leginkább alkalmas arra, hogy a 2007 után várhatóan megtöbbszöröződő EU-s informatikai projekttámogatások a régió számára a legnagyobb hatékonysággal lehívhatók legyenek. Szombathely, 2005. július 5. Abajkovics Péter