Széll Kálmán emléktáblát kapott Szombathelyen

Széll Kálmán, a liberális bankár

A késő őszt idéző hőmérséklet és a szemerkélő eső ellenére – a sajtót leszámítva - mintegy kéttucat ember jelent meg kedden késő délután a Széll Kármán utcai MÁV-igazgatóság épületénél.

Az ünnepségen először Ifj. Bertényi Iván, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója emlékezett meg a hajdani pénzügyminiszterről és miniszterelnökről. „Széll Kálmán egy liberális volt, Széll Kálmán egy bankár volt” – hallottuk, majd pontosításként megtudtuk, hogy az "ő szabadelvűsége a hazaszeretetben gyökerezett".

Bár „egy bankárkormány élén állt”, azért vannak különbségek - jött a félreérhetetlen áthallás -, hiszen ténykedése alatt „nemcsak a bank és a nagytőke érdekeit tartotta szem előtt politikusként”, hanem más érdekekre is figyelemmel volt. Ifj. Bertényi Iván ezután konkrét példákkal beszélt az egykori pénzügyminiszter majd miniszterelnök pénzügyi tehetségéről, szakértelméről, a gazdasági stabilizációs intézkedéseitől kezdve az infrastrukturális fejlesztésekben betöltött szerepéig.

Amikor Szombathely lenyomta Győrt

A táblaavatón jelen volt Dr. Hende Csaba, az Országgyűlés Jegyzője, a polgári körök koordinátora, aki beszédében először az 1845-ben (egyes források szerint 1943-ban - a szerk.) Gasztonyban született Széll Kálmán életútjának legfontosabb állomásait idézte fel (a részletes életrajzot lásd a cikk végén), majd a napjaink Szombathelyére is vonatkozó gondolatok jöttek: „A Magyar Államvasutak vezetése az 1890-es évek elejére elhatározta, hogy a Dunántúlon üzletvezetőséget létesít. A leendő vasút-igazgatási központ óriási területet ölelt fel, a Dunától a stájer határig és a Lajtától Horvátországig; ezért tehát hatalmas gazdasági és politikai-közigazgatási jelentőséget kölcsönzött annak a városnak, amely a székhelyet megszerezhette.

A versengésben Szombathely legyőzte riválisait, mindenekelőtt Győrt. Hogyan sikerülhetett ez? Először is, Széll Kálmán személyében hathatós szószólója volt városunknak. Másodszor pedig, Szombathely akkori vezetői a messze jövőbe tekintve, a versenytársakat túlszárnyalva, hatalmas anyagi áldozatot vállaltak az igazgatóság épületének és a tisztviselők lakásainak felépítésével, biztosításával“ – hallottuk, majd Hende Csaba így emlékeztettett arra, hogy 25 év múlva a szombathelyi közgyűlés úgy döntött, nem fogadja be a Trianon miatt költözni kényszerült pozsonyi egyetemet: „Ma, amikor újra meg újra fájón állapítjuk meg, hogy városunk fejlődésének valódi gátja az egyetem hiánya, gondoljunk arra, hogy a nagy történeti-gazdasági meghatározottságok mellett milyen nagy szerepe van, lehet a személyes bátorságnak, a jövőbe tekintő áldozatvállalásnak, a teremtő akaratnak, a világos és határozott jövőképnek egy város és egy ország fejlődésében!“

A politikai ellentétekről

Gyanítjuk, hogy Hende Csaba – a választási év előtt - nem véletlenül idézte Széll Kámánnak a Savaria Szállóban elhangzott, a vasúti központ átadása kapcsán elhangzott következő szavait sem: „Az örömnek a mai napján nem azt keresem, ami egymástól elválaszt. Azt keresem, ami egyesít. Közös találkozásra szeretném ez örömnapon összehozni az egymástól politikailag távol állókat is, fegyverszünetet akarok, melynek szelidítő és jótékony hatására koronkint már csak azért is nagy szükség van, és ma talán inkább, mint eddig, hogy a politikai ellentétek a társadalmi élet terére át ne szivárogjanak.“

A közlekedés fontosságáról

A politikus végül a jelen teendőire is kitért: „A Széll Kálmán által kitűzött célokhoz ezért Szombathelynek ma mindenekelőtt munkára, új munkahelyek tömegére van szüksége. Ehhez elengedhetetlen a tőkét, a beruházásokat ide vonzó infrastruktura, főként a közlekedési infrastruktúra fejlesztése. Meg kell teremtenünk a 21. század Borostyánkő-útját, azt a népeket és régiókat összekötő útvonalat, amely 2000 évvel ezelőtt itt élt római elődeinkhez hasonlóan számunkra is jólétet, gazdasági felvirágzást hoz. Nem lehet ma már csak vasúti, vagy csak közúti fejlesztésről beszélni; a közlekedési hálózatok fejlesztésében kell gondolkodni. Az európai összefüggésbe illeszkedő fejlesztések közül vasúti oldalon elengedhetetlen a Zalalövő-Ukk-Boba vonal, a Budapest-Hegyeshalom vonal, a Székesfehérvár-Boba, a Budapest-Dombóvár- Gyékényes vonalak rehabilitációja. Szükséges a Győr-Pápa-Celldömölk vonal villamosítása. Határokon átnyúló, fontos terv a Graz-Szombathely vonal fejlesztése. Rekonstrukcióra szorul a Körmend és Zalalövő közti pályaszakasz. A Csorna-Porpác- Hegyeshalom, és a Szombathely-Nagykanizsa vonalak villamosítását mielőbb a tervezőasztalról a megvalósítás körébe kell vonni.“

Mivel a hírek szerint Hende Csaba 2006-ban egyéni körzetben indul az országgyűlési választáson, nem lepődnénk meg, ha az utolsó bekezdést viszontlátnánk a választási programjában.

Széll Kálmán: Erélyes és takarékos miniszter volt, ki megszervezte az adófelügyelői intézményt, és legnagyobb sikereként létrehozta az Osztrák-Magyar Bankot. Széll Kálmán, aki 1899 és 1903 között Magyarország miniszterelnöke volt. Jogtudományi doktorként szerzett oklevelet 1866-ban a pesti tudományegyetemen, majd szolgabíróként kezdte meg pályafutását 1867-ben, Vas vármegyében. A következő esztendőtől azonban már a szentgotthárdi, 1881-től pedig a pozsonyi 2. számú választókerületet képviselte kormánypárti programmal. A Deák-párt és a Balközép egyesülése után 1875. márciusától 1878. októberig pénzügyminiszteri tisztségben tevékenykedett. Erélyes és takarékos miniszter volt, ki megszervezte az adófelügyelői intézményt, és legnagyobb sikereként létrehozta az Osztrák-Magyar Bankot. 1878-tól mintagazdasággá fejlesztette rátóti birtokát, ahol a szarvasmarha-tenyészetével szerzett maradandó hírnevet. 1881-től 1899-ig a Leszámítoló Bank igazgatója, 1886 és 1899 között, majd 1907-től haláláig az általa alapított Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatóságának elnöke volt. Több tisztsége is volt. 1891 és 1898 között a Millenniumi Országos Bizottság, 1892-től a képviselőház pénzügyi bizottságának, 1896-tól az interparlamentáris konferencia elnöke volt. Az egyre jobban elmélyülő válság idején, 1897 végén, ismét aktívan vett részt a magyar politikai életben, a Bánffy-kormány bukása után, 1899. február 26-án pedig kinevezték miniszterelnökké. Ezzel egyidejűleg a belügyminiszteri tisztséget is betöltötte. 1902-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagjává választották. Még ugyanabban az évben az osztrákokkal megkötötte az új gazdasági kiegyezést. Kormánya széles körű támogatást élvezett, majd a véderőfejlesztés miatt ismét kiújultak az ellentétek. Rendezni kívánta az újonclétszám megajánlását és az újoncjutalékot, de kísérlete megbukott, így 1903. június 27-én távozott tisztségéből. 1906-ban belépett az Alkotmánypártba, amelynek 1910-ig elnöke volt. Ugyanattól az évtől számítva alkotmánypárti, 1910-11-ben pedig párton kívüli programmal képviselte a szentgotthárdi választókerületet. 1911 után már csak a gazdasági életben vállalt szerepet. A valóságos belső titkos tanácsosi címet, 1893-ban a Lipót-rend, 1902-ben a Szent István-rend nagykeresztjét kapta meg. (Forrás: Sulinet.hu)