ALON-könyvajánló - Julio Cortázar: Rítusok

2005.09.17. 20:03

A fojtott levegőjű, szürreális Dél-Amerika kereszteződése az európai klasszikus iparművészettel. Cortázar egyelőre csak a szűkebb, beavatott kör számára jelent irodalmi nyalánkságot, mi pedig mindenkit arra buzdítunk, torkoskodjon bele ebbe a csemegébe.

Cortázar - Rítusok

Hajlamosan vagyunk elfeledkezni arról, hogy a latin-amerikai óriások – Borges, Llosa, Márquez stb.- árnyékában jócskán teremnek még azon a földrészen egyedi színű és illatú virágok, csak hát az említettek széles vállai mögött nehezebb észrevenni őket. Pedig érdemes mereszteni a szemet, mert jutalmunk bőséges lesz.

Itt van például ez a Julio Cortázar nevű személy, akinek nevének a borítón való megpillantásakor – be kell vallanom töredelmesen - csak annyi rémlett, hogy valami latínó íróember, és még az sem ugrott be, hogy ő írta az Antonioni-kultuszfilm, a Nagyítás alapjául szolgáló novellát. Aztán a kötet közepe felé váratlanul rábukkantam az Axolotl című elbeszélésre, melyet úgy cirka két évtizeddel ezelőtt olvastam valamely sci-fi gyűjteményben, s amely akkor meglehetősen mély nyomokat hagyott az emlékezetemben.

Ahhoz persze, hogy a kép jobban összeálljon az íróról, célszerű a kötet végén kezdeni, és átfutni a mellékelt vázlatos életrajzot. Ebből kiderül, hogy az 1914-ben, Brüsszelben született Cortázar egyszerre argentin és európai. A család a háborút Svájcban vészelte át, hogy aztán majd visszatérjenek Argentínába. Későbbi életében is jellemző volt rá ez a kétlakiság, amit olykor megspékelt egy-egy Egyesült Államok-béli hosszabb tartózkodás is.

Mindez a kultúrák közötti jövés-menés erősen érezhető írásain, melyekben jóval elmosódottabban van jelen a dél-amerikaiaknál kötelező életburjánzás, van helyette klasszikus értelemben vett irodalmi tudatosság. Cortázar láthatóan szeret pepecselni, leheletvékony cérnával varrni össze a történetek és a lelki mozgatórugók elemeit.

Szinte észrevétlenül csúszkálunk ide-oda a mindennapok szürke realitása és a szürreális, álomszerű, meghökkentő képek között, miközben a háttérben egyre gyűlik valami szorongató, nyugtalanító érzés, ami miatt olykor meg kell szakítani az olvasást, hogy eloszoljon az a kis alattomosan növekvő gombóc a torkunkból.

Olyanok ezek az írások, mint a nemes italok: csak mértékkel élvezhetők. Naponta két-háromnál több Cortázar-novella abszolválása már nem is igazán egészséges, ugyanis időt kell hagyni az agynak, amíg helyére teszi őket. A történetek az utolsó mondatok után is jó darabig a fejünkben kísértenek, nem véletlen, hogy 20 év után is beugrott az Axolotl „sztorija”.

A mértékletesség nemcsak a torokgombóc és a lecsengési idő, de a töménységi fok miatt is ajánlott. Bár regényeivel ellentétben az elbeszélésekben nincs szó különösebb kísérletezésről, de Cortázar nem sok elmélázási lehetőséget hagy az olvasóknak, a történetek felütéseinél máris kapaszkodhatunk, hogy ki kivel van, és menet közben is előfordul, hogy lassítanunk, vagy ne adj isten visszalapoznunk kell, hogy képben legyünk.

A Rítusok előszavában nem kisebb név, mint Esterházy Péter hívja fel a figyelmet Cortázar írói nagyságára és a vele való szellemi rokonságára.

Aki akart, az persze eddig is tudott olvasni az írótól magyar fordításban, elbeszéléseket és regényeket egyaránt, ám a rajongók számára csak most érkezik el a kánaán. Cortázar születésének 90., halálának 20. évfordulója kapcsán a L’Hartmann Kiadó egy kilenckötetes életműsorozat megjelenését határozta el. Először négy elbeszéléskötet jelenik meg, amelynek első darabja a Rítusok, ezt majd a Játékok, az Átjárók és az Itt és most követi majd. Érdekes, hogy a tematikus válogatást még maga az író végezte a hetvenes években. Később a regények, versek és esszék is jönnek. Várjuk őket.

Értékelés: 8/10


Julio Cortázar: Rítusok
Előszó: Esterházy Péter
L’Hartmann Kiadó, 2005
338 oldal
2500 forint

.