Az SZDSZ által szervezett Liberális Hét rendezvénysorozata keretében Szombathelyen járt Kovács Kálmán miniszter és R. Székely Júlia, a Magyar Hírlap újságírója. Az előbbivel az online újságírás örömeit és bánatait lehetett megvitatni, az utóbbival a liberális sajtó helyzetét. Nem kell megijedni, próbálunk rövidek lenni.
Kovács Kálmán Informatikai és Hírközlési Minisztert már az oladi képzési vásáron szerettük volna elcsípni, de mivel közel fél órát késett az itt zajló munkaügyi fórumról, már nem fért be a napi ütemezésünkbe. Maradt tehát a péntek délutáni sajtótájékoztató-szerűség, amely „Az internet szerepe az újságírásban” címmel lett meghirdetve.
A téma soha nem volt aktuálisabb, mint most, ennek ellenére nem kis meglepetéssel tapasztaltuk, hogy cirka fél tucat érdeklődő volt erre kíváncsi, amelynek a felét a szerkesztőségünk tagjai tették ki. Főleg a hagyományos, papír alapú sajtó távolmaradása érthetetlen, ugyanis – legalábbis ez derült ki a félórás eszmecseréből – az ő lábuk alatt ég leginkább a talaj.
Ha Kovács Kálmán jövőképe jön be, akkor meg főleg. A miniszter ugyanis úgy gondolja, a jövőben eltűnik a nyomtatott sajtó, sőt maga a papíralapú kultúra is: ahogy a könyvnyomtatás kiszorította a kézzel írott kódexeket, úgy a digitális kultúra is kiszorítja a nyomtatottat, könyveket, újságokat csak a múzeumokban lehet majd látni. Az internetes újságírás kapcsán az igazi kérdés az, hogy milyen gyorsan lehet majd megteremteni az olvasótábort. Jelenleg még közel sem rózsás a helyzet. A 14 éves diákok 20 százaléka még soha nem használt számítógépet, és közel 40 százalékuk soha nem látott internetet. Így fontos az iskolák internettel való ellátottsága, és lényeges, hogy olyan tartalmak jelenjenek meg a hálón, ami képes tömegeket odavonzani. Szerinte az otthoni számítógép és internet nem elsősorban pénzkérdés, mert akik nem rendelkeznek ilyennel, csak töredékük hivatkozik a pénzhiányra.
A miniszter a hallgatóságnak szegezett kérdései között szerepelt, hogy vajon az internetes újságírás rendelkezik-e működőképes üzleti modellekkel, illetve tudósítói hálózattal, ami majd képes átvenni az írott sajtó utáni űrt. A spontán beszélgetésen szóba került még az internetes sajtó – például a blogok - megbízhatósága, illetve szerzői jogi kérdések. Nagyjából annyiban maradtunk, hogy nagy törvényi változtatásra nincsen szükség, csak a jelenlegieket kellene alkalmazni, no meg a piaci verseny sok mindent megold. Az ALON kérdésére a miniszter elmondta, hogy várhatóan lesznek az internetes tartalmakra is pályázatok, de nem a piaci szegmensekben, hanem ahol jogos az állami szerepvállalás. Például a különleges élethelyzetben levők (kismamák, fogyatékkal élők) és a kulturális örökség digitalizálásával kapcsolatosan. Ez utóbbira a miniszter szerint azért van szükség, mert amit nem digitalizálunk most, az elvész az utókor számára.
Kovács Kálmán egyetértett az ALON véleményével, mely szerint az internet használata nemcsak tartalmi, hanem műszaki-technikai kérdés, így újabb felhasználói tömegek jelenhetnek meg az interneten a laptopok elterjedésével, amikkel már semmit nem kell csinálni, csak bekapcsolni, mint egy televíziót.
A beszélgetésen szintén jelen levő Hankó Faragó Miklós SZDSZ-es országgyűlései képviselő az információ-szabadságról szóló törvény jelentőségéről beszélt.
Ezt követően a szerkesztőség áttette székhelyét a Malom sörözőbe, ahol R. Székely Júlia Magyar Hírlap újságírója volt a meghívott vendég. A házigazda szerepét Feiszt György szabaddemokrata alpolgármester töltötte be. A kontraszt meglehetősen nagy volt az internetes újságírásról szóló beszélgetés után, mintha csak időugrásban vettünk volna részt.
A megjelentek ugyanis meglehetősen komótos tempóban és liberális parttalansággal beszélték meg az SZDSZ és a sajtó kapcsolatát, a jobboldal - különösen Orbán Viktor - felelősségét és az újságírás jelenlegi helyzetét. Szó esett az elbulvárosodásról - amely alól az amúgy veszteséges Magyar Hírlap sem tudja kivonni magát -, no meg arról, hogy az újságírás egyre jobban az internet irányába tolódik el.
Néhány Unikumtól bemelegedve megkérdeztük, hogy hogyan lehetséges az, hogy Magyarországon a lakosság körülbelül negyede vallja magát liberálisnak, és ehhez képest a liberális párt örülhet, ha 5 százalékot összekapar a szavazáson. Válaszként hosszú fejtegetést és elmélkedést kaptunk a liberalizmus mibenlétéről, illetve definíciójának nehézségeiről.
