Baljós előjelek
A gazdasági hírekben napi rendszerességgel találkozunk az idegenforgalomról szóló cikkekkel, többnyire pozitív tálalásban. Sokan a magyar gazdaság húzóágazatát látják benne, mások a gyógy- és egészségturizmus szerepét emelik ki, a szakemberek egy része az iparág robbanásszerű fellendülését várja éveken belül.
Az előző években az ország minden részén számos fürdő, szálloda épült és nyitotta meg kapuit, kihasználva a Széchenyi Terv lehetőségeit és a magántőke befektetési szándékát. Azt is el kell hogy ismerjük, az átadott intézmények többnyire a nyugat-európai színvonalat képviselik, és ezt jót tesz a magyar idegenforgalom hírnevének.
Ezek után érthető örömmel vettük a hírt a szombathelyi turisztikai kiállításról, önkéntelenül is felidézve a
budapesti Utazás kiállítások pazar kínálatát, a látogatók sokaságát, a színes kavalkádot, a pihenésre, utazásra invitáló cégeket, a színvonalas kísérőprogramokat.
Bár az előjelek kicsit baljósak voltak. A szórólapon meglepődve láttuk, hogy a helyszín - mára jobbára kosztümvásárairól ismert - Művelődési és Sportház, aminél nem létezik, hogy nem találtak volna a szervezők igényesebb és barátságosabb környezetet. Még furcsább, hogy a szórólapon hiába kerestük a rendezvény nyitvatartási idejét, a kísérőprogramok időpontját.
Visszafogott fantázia, egyenstandok
Első alkalommal péntek 10 órára érkezünk a helyszínre. A szervezők tanácstalanok, nem igazán tudják, milyen időpontban mi fog következni, az eligazodást nem segíti információs pult és táblák sem. Így elindulunk a találomra. Első pillanatban feltűnik a standok többségének „low budget” megoldása és a „csapódott” kiállítók számunkra érthetetlen kiléte. Nem igazán találjuk a választ arra a kérdésre, hogy miért kell egy turisztikai vásáron jósdának működnie, mit keres itt több egészségügyi termékforgalmazó, egy kaktuszárus és egy lakberendezési folyóirat kiadója.
A vendéglátásról gondoskodó standok viszont hívogatóak, több helyen mérnek bort is, különlegeseket is.
Bent a nagyteremben a kiállítók nagy része egyenstandokat alakított ki. Meglepően sok a Tourinform képviselet, így hamar déjá vu érzésünk támad. Minden Tourinform standnál ugyanazok a kiadványok, egyforma tollak, egyen cukorka – az olcsóbbik fajtából -, unatkozó hosstessek.
Úgy látszik az idei évben a marketingesek is lazítottak, hiszen a molinókon és a szórólapokon kívül meglehetősen szegényes a marketingeszközök skálája. A tollak mellett lufikat, papírzászlókat fedezünk fel, két hotelnél nyereményjátékot, valamint egy alfödi régióképviseletnél kecskefejes gyufát. Ennél azért egyedibb dolgokat is ki lehetett volna találni. Azt csak zárójelben jegyezzük meg, hogy jellemzően 2005-ös programfüzeteket kínálnak a kiállítók, és láttunk olyan standot is, ahol 2005-ös kártyanaptárt osztogattak.
Vannak azonban üdítő kivételek is, különösen a sokcsillagos szállodák tűnnek profinak. Munkatársaik értik a vendég nyelvét, és szívesen mesélnek akkor is szállodájukról és szolgáltatásaikról, ha éppen csak érdeklődünk, és nem foglalunk. Ők azok, akik az ilyen, kicsit álmos, kisvárosi rendezvényt képesek valamennyire felrázni.
Amúgy a kiállítás jó fél óra alatt bejárható. Ettől - és a karakteres vidéki mellékíztől - függetlenül talán nem reménytelen az egész, főleg ha kinövi a gyermekbetegségeit, helyszínt vált, és az érintettek mernek sokkal kreatívak lenni.
Mi is ez az egész?
Az ünnepélyes megnyitón megtudtuk, hogy első ilyen rendezvény ez Szombathelyen a Vásárcentrum Kft. és a Régióért Turisztikai Egyesület rendezésében. A Vásárcentrum Kft. az őszi vásár helyett hívta életre ezt a kezdeményezést. A kiállítás nemzetközi, ám ezt csak az osztrák kiállítók miatt mondhatjuk el, mivel a szlovák standot üresen találtuk. Dr. Kolber István Regionális Fejlesztésért és Felzárkóztatásért Felelős Tárcanélküli Miniszter nyitotta meg a rendezvényt, a köszöntőt Patyi Elemér RIB elnök mondta.
Mit mondanak a kiállítók?
Hogy a szervezők sikernek fogják értékelni a kiállítást, az borítékolható, már csak azért is, mert nem emlékszem olyanra, hogy valaha nem így történt volna Szombathelyen egy rendezvény kapcsán.
Így a tisztánlátás végett vasárnap dél felé visszanéztünk, és néhány kiállítót megkértünk, értékeljék a rendezvényt. Nos, az eredmény meglehetősen vegyes.
Egy falusi turizmusban érintett kiállító elégedett volt mind az érdeklődéssel, mint a résztvevők számával, és összességében elégedett volt az az osztrák hölgy is, aki Kelet-Stájeroszág hegyeibe szeretné csábítani a szombathelyieket. Mint mondta, a látogatók ugyan nem voltak sokan, de aki volt, az komoly érdeklődést mutatott a kínálat iránt.
Közel sem volt ennyire optimista az a másik hölgy, aki egy dél-dunántúli megyét képviselt egy Tourinform iroda standján. Kevesellte a látogatókat, s egyben úgy vélte, egy ilyen rendezvény nem nagyon állja meg a helyét önállóan, hatékonyabb lenne valami összekötni valami mással is. Nem szerencsés az őszi időpont sem, mivel a magyar emberek jellemzően nyáron utaznak, az meg túl messze van ahhoz, hogy bármit lekötnének. Számára az is furcsa, hogy eredetileg 18 óráig volt a nyitva tartás, amiből valahogy 17 lett, így szombaton több érdeklődő is a kapun kívül maradt.
Egy négycsillagos dunántúli szálloda képviselője úgy gondolta, a látogatók számán kívül a kísérőrendezvények színvonalán is akad még javítanivaló.
Az ALON beszámolója az Utazás 2004 kiállításról
Az ALON turisztikai rovata