Közmeghallgatás Szombathelyen: A nép szava

Gyermekek hátrányos helyzetből

Az első hozzászóló szavai nyomán a gyermekvédelem árnyoldalai kerültek terítékre. Az ifjúságvédelmet tehetetlenné, a helyzetüket kilátástalanná teszi a jelenlegi állapot, ami a hátrányos helyzetű gyermekek segítését illeti – hallottuk. Ezért kérné közös gondolkodásra a politikát a legalapvetőbb kérdésekben. Hiszen hiába épült ki a városban az ifjúságvédelmi rendszer gyermekjóléti szolgálattal, családsegítőkkel, gyámhatósággal etc., ha az eredményesség mégsem garantálható. Manapság ugyanis nagyon nagy hangsúlyt kaptak az olyan családi érdekek, melynek során a gyermek károsodik, mivel csupán pénzszerzési lehetőségként tekintenek rá. Ez különösen abból a szempontból káros, hogy mivel a gyermek ilyen mentalitással nő fel, és nem szoktatják a kötelességeinek teljesítésére, a majdani rendszerességet követelő munkájában sem tud megfelelni.

Ilyen elrettentő példa számos akad, néhányat említ is a hozzászóló. A gyermeket évekig nem járatják iskolába, hiába történik meg az iskola részéről a többszöri feljelentés – semmi következménnyel nem jár. Vagy egy olyan családra is hivatkozhat a közeljövőből, ahol négy kiskorú gyermek van, és a börtönviselt apa mellől az anya súlyos betegségben meghalt, aminek az lett a következménye, hogy a gyermekek segédkeznek a lopásban az apának, ha meg nincs ilyen úton pénz, akkor a 16 éves lány 500 forintért árulja magát valamely szórakozóhely tőszomszédságában. Még ebben az esetben sem tehetnek semmit. Ehhez kérnének sokkal hatékonyabb segítséget.

A második kérelem arra vonatkozott, hogy az olyan ismert városi szórakozóhelyekre, mint a Romkert, 13-14 éves fiatalokat is beengednek, ami közvetlen kapcsolatot jelent számukra az alkohollal és a drogok egyéb fajtáival. Még a rendőrséget is kérték, hogy állítsanak valakit az ajtókba felügyeleti céllal, de arra hivatkozva, hogy ez rengeteg papírmunkával járna, nem hozott ez az út sem eredményt. Minderre írásban kapnak választ.

Út, híd és Arborétum

Szót kért aztán az Öntő utcaiak nevében egy ott lakó is, aki az érdemleges történéseket hiányolta az utcájukban nap nap utáni forgalommal és a Saághy István utcai híddal kapcsolatban. A hatályos városrendezés – a különböző fellebbezések ellenére – a Saághy utcát jelöli meg átvezető útként. Ami ellen ők különböző fórumokon tiltakoztak, megkeresték a polgármestert, az általuk ismert valamennyi lehetséges módon próbáltak érvényt szerezni az igazuknak. Hatástalanul. A Herényi híd és a 89-es számú főút északi elkerülő szakasza elkészülte után sem változott sokat a helyzet, a Metro és a Lidl bevásárlóközpontok üzembe helyezésével „nőttön-nőtt a zaj, a forgalom és a légszennyezés”. Már Szabó Gábor egykori polgármester is kijelentette a 2001-es lakossági fórumon, hogy 2002 tavaszára elkészül a híd és felújítják az utcát, sőt erre el is különítettek 60 millió forintot a költségvetésben, mi több, egyhangúlag megszavazták ezt a városi képviselők – mégse történt semmi.

48 lakás sorsa függ ettől a döntéstől, melyek három méterre vannak az úttól. Több családi ház tulajdonosának hangszigetelő lapokat kellett felrakatni. Egy részén az úthossznak nincs járda, ahol meg van, ott a csapadékelvezető árok hiányzik, amihez tudni kell, hogy 16 éve a Városi Tanács kivágatta az ottani fákat és bevonta az árkot azzal a céllal, hogy hamarosan új út és járda készül. Ez azonban nem valósult meg, mind a mai napig esőben és hóolvadáskor bokáig járnak a lakók a vízben, amit a saját pénzükön vett kaviccsal próbálnak valamennyire járhatóvá tenni.

Legutóbb Ipkovich György 2005. januári levelében válaszolta azt, hogy a csapadékvíz elvezetésének problémáját a Városfejlesztési és Üzemeltetési osztály szerepelteti a 2005 évi költségvetésben kivitelezési céllal – az eredményt az újévhez közeledvén is csak hiába várták. Hát most itt vannak.

2004-ben rendeződött volna az Arborétum területi problémája, ha a környezetvédelmi miniszter nyomására lehetetlenné nem vált volna a megoldás. Az olyan fellebbezések és „az elferdített állítások” következtében történt ez, mint például a Kerekerdő Alapítvány aktivistájának a ténykedése, aki egy közmeghallgatáson elmondta, hogy „egy 20 méteres területet le fognak dózerolni, ez a rész beton alá kerül”. Ők, a lakók erre azt válaszolnák, hogy „nem autópálya épül a Sági utcában”. Ugyanő jelentette ki, hogy „úgy tűnik, a város és a hivatal különböző jogsértések mentén halad az útépítésekkel kapcsolatban”, melyre az Öntő utcaiak nevében feltenné a kérdést, hogy „miért tűri a város és a hivatal a gyanúsítgatásokat, miért nem vitte még bíróságra az ügyet?”

Az ottani családi házak értékének csökkenése és a lakhatási- és életkörülmények nagymértékű romlása miatt igazságügyi szakértő bevonásával elkezdték a családok kárigényének szakvéleményeztetését. Ennek eredményeképpen az előzetes becslések szerint 4-5 millió forint a kárigény családi házanként, amit a végösszeghez be kell szorozni 48-cal. Nem meglepő hát a kérésük, ami az Öntő utca és a Saághy híd építésének engedélyezésére irányul. „Ellenkező esetben – hangsúlyozta – a törvények betartásának maximálisan eleget téve heti egy alkalommal félpályás útlezárást, majd az egész utca lezárását lesznek kénytelenek végrehajtani. Egészen addig, amíg nem történnek érdemi lépések az ügyben.”

Válaszok többektől és viszontválaszok

Csermelyi András alpolgármester válaszolván az igencsak összetett kérdésre, elmondta, hogy ugyanez megesett a Kámont Oladdal összekötő út építésénél is, ami ellen ugyancsak a környezetvédelmi egyesületek léptek fel. Természetesen tervbe vannak véve a híddal és az úttal kapcsolatosak megvalósulására, ám jogerős engedély nélkül nem állhatnak neki a kivitelezésnek. Ugyanez áll az Arborétum ügyére is, ahol előbb minden akadály nélkül haladt a maga útján, mígnem a szakhatóság, az Örökségvédelmi Hivatal ellenvéleményébe ütköztek, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindenesetre folynak az egyeztetések, és az is az általa nem javasolt demonstráció ellen szól, hogy valamilyen rendbehozatal mégis történt.

Erre többen emelt hangon közbeszóltak, fölhördültek, kevésnek találván a történések milyenségét és leginkább a mennyiségét. De az alpolgármester erre replikázva csak a megfellebbezhető építési engedéllyel és a kényszerhelyzetük hangozatásával tudott válaszolni. A pulpituson a helyére lépő Hankó Faragó Miklós államtitkár a konkrét beleavatkozási jogköre hiányát említi legelébb. Majd megemlíti, hogy többen az Öntő utcából megkeresték őt, nekik találkozási megbeszélést ajánlott fel, de semminő választ nem kapott. Mire a „közönség soraiból” megint értetlenkedő, ferdítést gyaníttató hangok zúdulnak fel.

Ipkovich György elmondja, hogy az önkormányzat fő feladata törvényes úton megoldani a problémákat, vagyis jogerős engedély hiányában nem tehetnek semmit. Azonban amint azzal rendelkeznek, a lehető leghamarabb megkezdik a rekonstrukciót az út, a híd és az Arborétum kapcsán egyaránt. Csakhogy addig nem tud mást kérni, mint türelmet.

Ugyanez, de bizonyításul már fotókkal

Egy újabb Öntő utcai felszólaló szerint az önkormányzat igenis tudna tenni ezen építési engedély mihamarabbi megkapása érdekében. Majd az Arborétum ügyére tér, ahol a kérdéses szöglete az általa készített és a polgármester kézügyébe kivitt képek bizonysága szerint nem képez természetvédelmi értéket. A Gyöngyös part élővilága például a kis hídnál „tökig érő csalán”-nal ékes meg nyakig érőn burjánzó növényzettel, a nyárfák körben kiszáradtak, betegek, az út mellett nincs járda, a több tonnás járművek folyamatosan megszegik a súly- és sebességkorlátozásokat, esetenként kidöntik a táblákat, az utca struktúrája nem felel meg az emberi követelményeknek stb.

Szerinte itt nem tehető más, ami különbözne az azonnal megoldástól. Majd a városvezetés és az Öntő utcaiak viszonyát modellezve, megszívlelésre egy kirgiz közmondást idéz: „Először az ember vágja magába a kést, és ha nem fáj, akkor vágja a másik embertársába.”

Ipkovich György erre is csak a korábbiakban mondottakat feleli, vagyis a tőlük telhető leghamarabb megoldják az ügyet, addig azonban csak a szolidaritásáról tudja biztosítani az Öntő utcai lakosokat. Mire a képeit rendező úr megköszöni a szolidaritást, azzal ő is tud szolgálni a vezetőségnek, de legközelebb már a kereskedelmi médiához fordulnak, és majd nekik regélik el a tehetetlenségüket és a kálváriajárásuk pontosabb részleteit. Ám a polgármester most is szívesen említi az általa korábban már elmondottakat, miszerint jogerős engedély nélkül nem állhatnak neki semmiféle építkezésnek.

Magyar József mint a körzet képviselője, ehhez kapcsolódón megemlíti, hogy egy olyan magnóliafa miatt utasította el a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az építési engedélyt, amiből az országban több száz található, többjük bizonnyal sokkal impozánsabb is, mint ez.

A hátralevő rövidebb „felszólalások” néhánya

Egy újabb „közmeghallgatott” elmondja, otthona alá az ÉDÁSZ harminc 30 éve magasfeszültségű kábelt fektetett, amitől beázik a pincéje.

Egy másiknak az egészségügyi igazolványa nem került meghosszabbításra, arra hivatkozva, hogy a 27 ezer forintos gyógyszerköltsége nem éri el a feleségével közösen kapott 80 ezer forintos nyugdíjuk összegének felét, így nem jogosultak rá. Ötször kért segélyt, amit az idők folyamán 5000-ről 3000 forintra csökkentett a kormány. Most is kapott egy 24 ezer forintos receptet, de nem tudja kiváltani, mivel „vagy gyógyszert eszik, vagy ételt”. A polgármester válaszul elmondta, hogy „bizonyos forinthatár fölött nem adható a támogatás”.

Az egyik lokális érdekvédő egyesület képviselője azt sérelmezi, hogy a „Falco árnyékában élve” el kell viselnie a szennyezéseket és a zajt. Melyre Ipkovich György elmondja, hogy ugyan megérti az érveiket és meg is kell követelni a gyártól a környezetvédelmi szabályok betartását, de azt sem figyelmen kívül hagyható, hogy a Falco több száz családnak biztosít megélhetést.

Egy újabb felszólaló a Galaxy rock and roll klub nevében remélne több anyagi támogatást a több világversenyen szép eredményeket elérő és ez által széles körben elismert táncosaiknak.