Iseum és a többiek: A cikk szerzője válaszol Csönge Márta levelére
2006.02.19. 16:58
Kedves Márti! Gondolkodtam rajta, hogy válaszoljak-e , vagy inkább egy kávé mellett beszéljük meg a dolgot. Úgy döntöttem, ha már Te a nyilvánosságot választottad, maradok én is ennél, fenntartva a kávézás lehetőségét is.
Kedves Márti! Gondolkodtam rajta, hogy válaszoljak-e , vagy inkább egy kávé mellett beszéljük meg a dolgot. Úgy döntöttem, ha már Te a nyilvánosságot választottad, maradok én is ennél, fenntartva a kávézás lehetőségét is.
Kedves Márti! Gondolkodtam rajta, hogy válaszoljak-e , vagy inkább egy kávé mellett beszéljük meg a dolgot. Úgy döntöttem, ha már Te a nyilvánosságot választottad, maradok én is ennél, fenntartva a kávézás lehetőségét is.
A jelenlétről és a píárról: Épeszű ember nem várja el a város vezetőitől, hogy mindig, mindenhol ott legyenek. De vannak barátaik, munkatársaik, tanácsadóik, hűséges fegyverhordozóik, akiket elküldhettek volna. Demonstrálva, hogy számukra is fontos dolgokról esik szó, amellyel kapcsolatban esetleg halvány segédfogalmuk sincs, mit kellene tenni, vagy éppen már dolgoznak az ügyön, és ebben a munkában számítanak az egyszerű földi halandók támogatására, ötleteire is. Sőt arra is számítanak, hogy a város polgárainak lelkesedése akkor sem lohad (különösen a buksztárcák nyitogatása tekintetében), ha város épp aktuális vezetése kiáll a Fő térre kalapozni a mozaik és társai megmentése/bemutatása érdekében.
Utólag is reagálhattak volna így. Lehet, hogy ez csak píár, de mégis, egy emberi szó.
Az érdektelenségről és a csodáról: Ezúton megkövetem mindazon döntéshozókat, akikről minden alap nélkül azt sugalmaztam, hogy érdektelenek. Tévesen fogalmaztam, ezt soha igazán nem gondoltam.
Neked van igazad: egyáltalán nem csoda, hogy nem jöttek el az előző két alkalomra. Mint ahogy az sem, hogy most eljöttek. Az Iseummal kapcsolatban ugyanis van konkrét terv, meg indul a közelében egy beruházás, tehát van mivel kiállni a nyilvánosság elé. Az előző két témával kapcsolatban viszont gyanítom, nincs. (Ha mégis lenne, bocs, örömmel adunk hírt róla.)
A beszélgetésről és felszínes gondolkodásról: Én nem tartanám annak az összesen mintegy száz embernek az érdeklődését, hozzászólását felszínesnek, akik ezen a három rendezvényen részt vettek. Én ezt nagyra becsülném, akkor is, ha szakemberként, akkor is, ha éppenséggel laikusként, valóban csak felszínes ismeretekkel rendelkező, nem igazán beavatott polgárként szólaltak meg. Azért voltak ott, mert ugyanúgy szeretik Szombathelyt, Savariát, mint Te, Márti. (Rólam nem is beszélve.)
A színekről: Nekem, mint magánembernek, és mint „sajtóban dolgozó embernek” tökmindegy egy meghívó színe, tipográfiája, ha a dolog érdekel, ha közös ügyekről szól. A tanulságot ráérek utólag levonni, mint ahogy általában le is vonom, kampány idején főleg.
Az adatokról: a mozaikról szóló írásomban ismertettem a Romkert tulajdonviszonyait.
Ehhez még: ha egy cd borítóján szerepel, akkor a miénk a mozaik, ha pusztul és gondolkodni kellene a sorsáról, meg költeni kellene rá, akkor nem a miénk? (Lásd: Szombathelyi mozaik, Ékkövek a város 2000 éves történetéből. Szombathely Megyei Jogú Város, 2000.)
Egyébként igazad van, nem a miénk, nem Szombathely városáé, nem a megyéé és nem a püspökségé a mozaik. Ennél ez nagyobb kincs, de Te ezt nagyon jól tudod, és Te is tehetnél azért, hogy ezt másokban is tudatosítsd. Például azokban, akik euróhegyeket mozgatnak, és képesek egy olyan merőben anakronisztikus (ám reméljük, végső formájában sikeres) vállalkozásra, pénzt kiadni, mint egy vadiúj történelmi sétaút(ca).
Egészen más megközelítésből a mozaik tulajdonviszonyaival kapcsolatban: ha ég a szomszéd ház, akkor én nem a tulajdoni lapot nézegetem, hanem viszek egy-két vödör vizet.
A Fő tér (bár én erről konkrétan nem írtam, de ha már említed): ha kikerül az a tábla, amit még a nyár elején a közgyűlésben frakcióvezetőd ugyanúgy szorgalmazott, mint az ellenzék egyik embere, akkor valószínűleg még lassabban készülnek el a régészek. Akkor nem a nyár bosszúsága, hanem szenzációja lehetett volna a Fő téri közműcsere, szombathelyeik és turisták tátott szájjal nézték volna, mi minden kerül elő. Meg mi minden (lesz) lett visszatemetve.