De mitől megy a Zala Plaza?

Pletyka és valóság

Még meg sem száradtak a karakterek a monitorüvegen a Tempo áruház Savaria Plázából való elköltözését hírül adó cikkünk után, amikor egyik ismerős – éppen az írás kapcsán – azt a mellékes említést tette egy unalmas februári délután, hogy nem érti, mitől megy a zalaegerszegi pláza. Nem mintha ez lenne a világ legfontosabb kérdése most, amikor minden idők leginfantilisebb választási kampánya folyik Magyarországon, ráadásul a TV2 Buzera műsora is megszűnik, de amíg a szomszéddal foglalkozunk, legalább nem kell magunkon agyalnunk.

Így hát amikor a hétvégén két napig is a zalai megyeszékhely utcáit róttuk - egészen más ügyből kifolyólag -, mellékprojektként felgöngyöltük a Zala Pláza kozmikus jelentőségű ügyét.

A téli várost járva azonnal nyilvánvaló, hogy - a közhiedelmekkel ellentétben - Zalaegerszeg cseppet sincs jobb állapotban, mint Szombathely, sőt. Hogy az iskolabezárásokkal és egyéb strukturális átalakításokkal végül is mennyire sikerült rendbe rakni város költségvetését, azt nem tudom, mindenesetre a belváros egyelőre cseppet sem nevezhető ékszerdoboznak, a polgármester narancssárga kampányplakátjaival megszórt utcák ismerősen kopottasak, a boltok között sok emlékeztet a húsz évvel ezelőtti kereskedelmi trendekre, a nagytemplom előtti kereszteződésben négy-öt koldus ücsörög.

Ezért aztán meglepetés, hogy a pláza parkolója péntek este majdnem tele. Hogy az emberek egymás sarkát taposnák az épületben – ami mellékesen a szombathelyinek pontos mása -, az azért túlzás, de kétségtelenül van benne élet, a boltok nyitva, bennük – jééé! - vásárlók jönnek-mennek, az emeleten egy gyerek-show zajlik.

A kereskedők sem panaszkodnak

Miután megállapítjuk, hogy látogatottság ide vagy oda, sem a kínai éttermünket, sem a pizzériánkat nem cserélnénk el a zalaegerszegire, boltról boltra járunk, hogy szóra bírjuk a kereskedőket. Nem nehéz.

Összesen egyetlent találunk közülük, aki az üzletmenetet firtató kérdésre a diplomatikus „is-is” szópárral válaszol, majd kifejti, hogy hétvégén valóban sokan vannak, de a hét közben itt is pang a kereskedelem, főleg mivel a látogatók zömét a tanulók teszik ki, akik nem arról híresek, hogy nagy pénzeket hagynak a pénztárnál.

Az összes többi kereskedő válasza egyértelmű igen, mikor is az elégedettséget tudakoljuk. Tekintettel arra, hogy a kereskedők már csak olyanok, hogy valamiért alapból jobban szeretnek panaszkodni, mint dicsekedni, igencsak figyelemre méltó a válaszok határozott optimizmusa.

Egyik helyen azt mondják, hogy amikor néhány évvel ezelőtt felépült a városban a Tesco, érezhető volt pár hónapig a visszaesés, aztán ahogy az újdonság varázsa elmúlt, a vásárlók visszajöttek. A szomszédos Jégcsarnok másfél ével ezelőtti nyitása újabb lökést adott a látogatottságnak, és ma úgy érzik, hogy egyre többen vannak a vásárlók.

Egy másik helyen arra hívják fel a figyelmet, hogy valószínűleg nagyon jól vannak összeválogatva a bérlők, míg a harmadik üzlet eladói szerint a folyamatos programok a lelkei a hely népszerűségének. A februári plakátot bújva például kiderül, a napokban nem kisebb jelentőségű események zajlanak, mint egy Oriflame-szépségverseny vagy egy Bella Levente-koncert.

Egyik boltban összefutunk egy eladóval, aki elmondja, a cége néha átküldte besegíteni a Savaria Plaza-beli üzletükbe is, ahol nem győzött csodálkozni a az üres tereken. Azóta az a bolt már elköltözött. Igazából – mondja – nem érti a különbség okát, számára lényeg az, hogy a zalaegerszegi sikeres, neki meg biztos állása van. Ha néha meg is ürül egy bolt helye, gyakorlatilag azonnal költözik a helyére egy új bérlő.

Az egyik helyszínen egy vásárló is bekapcsolódik a diskurzusba, hogy újabb érdekes fordulatot vegyen a történet. Ugyanis mikor meghallja, hogy honnan jöttünk, azonnal kifejezi irigységét, mondván, Szombathelyen azért másként mennek a dolgok, ott mégis történik valami, tiszta pörgés az egész, például milyen iszonyúan okosan ki van találva a Savaria Karnevál, ide jár a fél ország, náluk meg semmi, csak a pangás. Ismerősének Szombathelyen van vállalkozása, könnyű neki.

Az igazgató is elégedett

A Zala Plazát 2002 májusában adták át hivatalosan – tájékoztatta az ALON-t Németh János, igazgató. Évente több mint 1, 5 millió ember fordul meg itt, amivel elégedettek, annál is inkább, mert az ő elhelyezkedésük sem ideális, hiszen nem a belvárosban vannak, hanem kijjebb, a Sportcsarnok és a sporttelep között.

Ugyanakkor próbálnak erényt kovácsolni az elhelyezkedésből, sportrendezvényeket és kiállításokat tartanak a parkolójában, ami ellentétben a szombathelyivel nem mélygarázs, hanem egy nyitott, nagy parkoló.

Németh János azt mondja, a ház kiadottsága 90 százalék feletti, mi több, a következő fél évben öt új üzlet fog nyitni. Büszke arra, hogy a pláza beépült Zalaegerszeg kereskedelmébe, s helyi, neves, régi kereskedők is beköltöztek az épületbe. Amúgy sok olyan bolt van itt, akik már nyitás óta bérlőjük, és ez – halljuk – egyfajta állandóságot és biztonságot ad a vevőknek is. Emiatt és a folyamatos programok miatt is úgy érzi, hogy a város befogadta őket minden téren.

Oknyomozó riportunk ezzel a happy enddel ér véget.