Adjuk meg az embereknek a választás lehetőségét

Gyűlnek a kopogtatócéduláid?

Igen. Lassan. Érdekes adalék, hogy az Élőlánc-jelöltek között az országban elsőnek a kőszegi jelöltünknek gyűlt össze a megfelelő számú cédulája. Nekem ennél sajnos kevesebb van. Néhány napja elkezdtünk szórólapozni, most már érkeznek a borítékok, hogy mire lesz elég, majd meglátjuk. Az a helyzet, hogy rémesen utálok becsengetni és magyarázkodni. Megalázónak érzem.

Nem bántad meg, hogy a főiskolai-egyetemi katedra mellett politizálásra adtad a fejed?

Nem. Nagyon élvezem, hogy új dolgot csinálok. Azt hiszem nem vagyok az a kutatótípus, így nem lesz belőlem doktori fokozatú „nagy tudósasszony”, sokkal inkább az én világom, ha fákat ültetek és biciklisávokat festek.

Milyen élmények értek a kampány néhány hete alatt?

Az jól esett, hogy sokan gratuláltak a bátorságomhoz, és örültek, hogy végre van egy ilyen párt. Amikor becsapják előttem az ajtót, azt nem tudom nem elutasításként venni, de összességében a kívülről jött élmények pozitívak. Belül olykor megszólal a kisördög.

És mit mond?

Kérdezi, hogy valóban részt kell-e vennem abban a politikai életben, ami körülöttünk zajlik. A kétely is megszólal, hogy meg tudjuk-e tartani az Élőláncot olyan „antipártnak”, amely meg tudja őrizni az eredeti elképzelését, hogy nem akar hatalomra jutni mindenáron. Mert el kell ismerni, van erre kísértés: most is felmerült például, hogy a többi párthoz hasonlóan mi is fizetett emberekkel gyűjtsük a cédulákat. Szerencsére mindig van valaki, aki ilyenkor az asztalra csap, hogy nem.

Mióta úgymond politikus lettél, megváltozott-e a körülötted élők hozzád való viszonya?

Igen. Érdekes például, hogy mikor először megkerestem ismerőseimet támogatás ügyében, gyanakodva néztek rám, hogy politikai párt…., de miután az első sajtóhírek megjelentek rólunk és az elképzeléseinkről, kérés nélkül elkezdtek megkeresni kopogtatócédulájukkal, és nagyjából helyére kerültek a dolgok.

Könnyű elmagyarázni az embereknek, hogy mi is ez az egész?

Van egy csoport, akik eleve fogékonyak erre a témára és nagyon gyorsan megértik, hogy miről van szó. Ők egyébként többen vannak, mint gondoltam. Aztán vannak azok, akik teljesen kiábrándultak a politikától, és rögtön becsukódnak, mihelyst a párt szót meghallják. Vannak, aki elcsodálkoznak, hogy jé, ilyent is lehet, mások mindenáron azt akarják tudni, hogy akkor mi most MSZP vagy Fidesz vagyunk-e.

Össze lehet foglalni röviden, miről szól az Élőlánc?

Egy olyan szervezet, amely az emberekre mint a földi élet egyik csoportjára tekint. Ebből kifolyólag azt valljuk, hogy minden döntésünket át kell hogy hassa egy tágabb szemlélet, amely a teljes környezetünkre vonatkozik, beleértve a teljes állati és növényi szisztémát, amelynek tagjai vagyunk. Ez nem azt jeleni, hogy azonosan kell gondolkodni az emberekről, állatokról és növényekről, de az utóbbiakat is figyelembe kell vennünk. Másik jellemzőnk a hosszú távú gondolkodás.

Nekem mindig az a gondom a mai, úgynevezett alternatív értékeket valló politikai és egyéb csoportokkal, hogy minden panaszáradat ellenére az emberek többsége elégedett azzal, hogy fogyaszthat. Ők igenis boldogok, hogy kimehetnek a Tescóba vagy a Metróba és megvehetik azt, amire vágynak. És akkor jönnek azok, akik ki akarják robbantani őket ebből a boldog világból. Nem egyszerűen arról van szó, hogy vannak értelmiségiek, akik valamiért nem érzik jól magukat ebben a világban, és ezt a rosszkedvet akarják exportálni a többségnek, akik nem várnak semmilyen megváltásra?

Nem akarom elvitatni az emberek jogát ahhoz, hogy boldogok legyenek ebben a formában. Másrészt meg annyi jogot hagyjunk meg mindenkinek, hogy észre vehesse azokat a pontokat, ahol a világ nem jó működik, ahol, ha úgy tetszik, csapdát állítottak nekünk. Mondok egy példát: Az Élőlánc nem mondja, hogy senki ne egyen génmanipulált termékeket, de hagyjuk meg a lehetőséget az orvosoknak és a biológusoknak, hogy megmondják, hogy jó-e ez nekünk.

Miért, most nem mondhatják meg?

Megmondhatják, de ebben a formában mégsem úgy, hogy érdemben befolyásolhassák a döntéshozókat. Magyarországon például úgy készült el egy törvényjavaslat, amely lehetővé tette volna a génmanipulált vetőmagok szélesebb körű használatát, hogy erről nem kértek széles körű szakvéleményt. Aztán amikor egyesek mégis kiverekedték ezt, a kormány elállt szándékától. Ebben ugyanis az állt, hogy az egyik génkezelt kukorica-vetőmag háromezerszer annyi méreganyagot termelt, mint az emberi határérték. Az Egyesült Államokban engedélyezettek ugyan a génmanipulált élelmiszerek, de nem szabad elfelejteni, hogy náluk azelőtt kezdődtek a kísérletek, mielőtt az emberek ezekről a veszélyekről tömegével elkezdtek volna gondolkodni. Ma már ott is nő a biotermékek népszerűsége, nem véletlen, hogy a génmanipulációban utazó legjelentősebb amerikai konszern az európai piacokra kacsingat.

Azzal, ha visszafogjuk magunkat a génmanipuláció terén, emberbarát gyárakat létesítünk és nem sajnálunk költeni a környezetünkre, nem maradunk el véglegesen a kíméletlen nemzetközi gazdasági versenyben? Ha még drágábban állítunk elő termékeket, kiszorulunk a világpiacról, ha mások – Ázsia, USA stb. - nem fogadják el ezeket az új játékszabályokat. Magyarország nyitott gazdaságú ország, mit fogunk termelni, miből fogunk megélni?

Nemcsak az Élőlánc, más közgazdászok is azt mondják, a világkereskedelemben való részvételt nem kell a végletekig fokozni. Ma Magyarország a GDP 60 százalékának megfelelő mennyiségű árut és szolgáltatást exportál. Ha ez – jól meggondolva - lecsökkenne 50 vagy 40 százalékra, még mindig nem történne semmi baj, főként ha hozzátesszük, hogy ez az energiahordozók esetében a külföldi függés csökkenését is jelenthetné. De hogy az országot nem feltétlenül éri gazdasági hátrány azért, mert egy környezetbarátabb gazdaságra áll rá, arra példa Svédország, Finnország vagy Norvégia, amelyek rendre a világ versenyképességi listáinak élén végeznek.

Győrffy Ágnes

Harmincnyolc éves közgazdász-tanár, három gyermek édesanyja. Öt éve a Berzsenyi Dániel Főiskola Nemzetközi tanulmányok szakán tanít hagyományos és ökológia közgazdaságtant. Egy akadémiai kutatócsoport tagja.

Mik azok a magyar törvények, amelyeken legelőbb változtatni kellene?

Közgazdászként azt mondom, nagyon szükséges lenne csökkenteni a munkaadók járadékát és a munkavállalói terheket. Nem tartom jónak az utolsó áfacsökkentést, hiszen a fogyasztás adóztatásával lehetne megfogni az eltitkolt jövedelmeket. Ugyanakkor meg kellene adóztatni a tőkejövedelmeket. Ma az a helyzet, hogy sokkal jobban megéri a tőzsdén befektetni, mint munkavállalókat alkalmazni. Még egy egyszerű változtatás: nem autópályákat kellene építeni, hanem az utakat tönkretevő teherforgalmat kellene átterelni a közutakról vasútra. Ha az áruszállítás a vasúton történne, akkor senki nem hiányolná az autópályát mondjuk Szombathely és Győr között, mert normális tempóban lehetne közlekedni.

Milyen lenne az ideális világ az Élőlánc számára?

Eszünk ágában sincs megmondani, hogy milyen lenne, azt az embereknek maguknak kell megteremteniük. De az fontos, hogy erre lehetőségük legyen. Például úgy, hogy közelebb kerül hozzájuk a döntéshozás. A helyi önkormányzatok jelenleg túlnyomórészt végrehajtó szervezetek, nagyon kevés anyagi forrással és ugyanilyen kevés valódi döntési lehetőséggel. Ugyanakkor az itt lakók tudják, hogy mire lenne szükségük: elkerülő útra, sportcsarnokra vagy egyébre. Azt szeretnénk, hogy az emberek minél jobban érezzék át, hogy az életük a saját kezükben van.

Egy esetleges kudarc az áprilisi választásokon nem veszi el a kedvét a pártnak a további munkától?

Egészen biztosan nem. Hosszú távon gondolkodunk.