Csendes, lelkes ünnep - Március 15-e Szombathelyen

 

Itt március 15-ről jó tudósítani

Nagyjából mindig ugyanaz, mint az előző évben, szinte percre pontosan. Mégis, mindig friss, mert valahogy frissebben és békésebben kelünk március 15-én, itt Szombathelyen. Sosem használjuk ezt az ünnepet (saját céljainkra), hanem „csak” átéljük, mélyen és derűsen. Ahogy kell, ahogy jó.

A temetőben

Az idén a szentmártoni temetőben kezdődött az ünnepség. A Hübner család nemrégiben felújított mauzóleumánál emlékezett a város vezetése, a leszármazottak, a Pankotay, Hargita és Smidéliusz családok tagjai, a tisztelők körében Hübner Jánosra, a volt negyvennyolcas nemzetőrre, a Pohl-Hübner téglagyárat sikeresen üzemeltető jelentős iparosra, a szegény diákok és az evangélikus egyház önzetlen támogatójára. Az alig fél éve még romos épület a város önkormányzata, a városfejlesztési bizottság, és Csönge Márta képviselő valamint a Vas Megyei Temetkezési vállalat jóvoltából újult meg, hefelés diákok és mestereik munkájával.

 

Huszárok copfos hölgyekkel

A szokásos huszárfelvezetéssel (Vasi Lovasegylet), Németh Tamás tárogatójának szavával vonult a tömeg a Ferences kerttől a Március 15. térre, menet közben szépen gyarapodva. Igaz, volt, akit csak a lovak érdekeltek, de biztos, hogy az országzászló felvonása sem hagyta őket hidegen, főleg, mert ekkorra már böcsületére legyen mondva, megmutatta magát nap is az ünneplő népeknek. A légvédelmi rakétadandár dísz-szakasza (copfos hölgyekkel soraiban) egy honvédzászlót is magával hozott, a fehér mezőben koronás címer, piros, zöld lángnyelvekkel ölelve, akárcsak negyvennyolcban.

A fő helyszínre érve

A ceremónia után volt egy kis spontán vegyülés a szombathelyi fúvószenekarral, de rendeződtek a sorok, a menet élére állt árpádsávos zászlót lengető fiúkat kicsit hátrébb kérték. Az MMIK előtt Petőfi szobrának tövét gyerek tűzdelték tele zászlóikkal, a szépszámú érdeklődők zömét örvendetes módon a kisgyerekkel érkező családok tették ki, akárcsak tavaly, tavalyelőtt. Gyerekek, fiatalok szolgáltatták az ünnepi műsort is.

 

 

Ebben viszont nincs sok változás, bár a Hermann Szakközépiskola és a Gotthárd Jenő Általános Iskola diákjai nagyon korrekt műsort adtak, nem tudunk elrugaszkodni az úttörő csapatgyűléseken megszokott szavalókórus formációtól. Erre most is csak halvány kísérlet mutatkozott, mindamellett hiba nem volt egy szál se, a hermannos fiúk szemmel látható élvezettel bújtak a márciusi ifjak bőrébe, és a lányok is kiléptek a csak narrátori, énekkari szerepből, idézték Laborfalvy Rózát, Szendrei Júliát. A Geszti-sláger (Magyarország) nem magnóról ment, egy szombathelyi középiskolás leányzó adta elő, mégpedig igen jól. Hagyni kellene, hogy ne csak a márciusi, hanem a mostani fiatalokról is szóljon a műsor, a hajdanihoz hasonló elánnal, és nem kellene spórolni a technikai mai vívmányaival se.

 

 

Jól sikerült polgármester beszéd

Az ünnepi szónok, dr. Ipkovich György polgármester koherens, jól szerkesztett, és viszonylag rövid beszéde minden szombathelyihez szólt. Az aktuálpolitizálást kerülte, és pátoszból is csak annyit engedett meg, amennyi az alkalomhoz épp illett.: „A bátorság útja a szív útja. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő. Aki szívből él, az a valóságot kutatja. A szív hazárdjátékos. A fej üzletember. Akkor cselekszünk leghelyesebben, ha ráérzünk a megfelelő arányra… A márciusi ifjak ráéreztek a helyes arányra. Szívből éltek, de ésszel mentek előre…

Márai Sándor, a ma már világsikeres, nagy magyar költő-író 1948-ban, száz évvel a márciusi forradalom után naplójában így fogalmaz: "Ma száz éve szavalt Petőfi. Igaza volt? ... Nem inkább Aranynak, Tompának volt igaza? Ők tudták, hitték, hogy egy nemzet akkor cselekszik történelmien, ha megmarad. Petőfi azt hitte, a nemzet akkor marad meg, ha cselekszik. Az idő most dönt ..."

Cselekvésre buzdított a város első embere is: „ A lényeget kell meglátni, a lényeg pedig az, hogy mindenki kivegye a részét a feladatokból, és mindenki lehetőségeihez képest tegyen magáért, családjáért. Aki tevékeny és aktív, az mindenkiért tesz, mindannyiunkért, a közösségért, a városért, az országért. József Attilától tudjuk: a nemzet közös ihlet. Közös, még ha személyenként eltérő gyökerekkel, sorssal, érkezéssel viszonyulunk is hozzá. Az ünnep is közös ihlet, mert azt jelzi: együvé tartozunk.”

Szerintem

Erről szól március 15-e. Nekem csak azért van egy csöppnyi hiányérzetem, mert nagyon csendesen szól. Bár az ünneplő közönség felszólíttatott, énekljük el közösen a Szózatot, hát énekeltük vagy tízen, akárcsak a zászlófelvonásnál a himnuszt, amely még a temetőben, szűk körben is jobban szólt, az egy-két férfihangot, templomi kórusban edzett asszonyok bátorították.

Szerintem Németh Tamás se sértődött volna meg, ha tárogatója hangját elnyomta volna a Kossuth-nóták harsogása a Király utcán. Hát ehhez kellene még egy kicsit bátorság.

 

 

 

 

 

 

Szombathelyi díjazottak március 15-e alkalmából Csala Péter újságírónak, az MTI Vas megyei tudósítójának Bozóki András kulturális miniszter a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta. Magyar Bálinttól a Magyar Köztársaság arany keresztjét kapta dr. Szabó László a Vas Megyei Pedagógiai Intézet és Szakszolgálat igazgatója és Soós Jenő, a Bau Extra oktatási és Szakképzési Kft. ügyvezető igazgatója. Kovács Kálmán informatikai miniszter Keringer Zsoltot, a városháza Informatkai iroda vezetőjét kimagasló szakmai színvonalú tevékenysége elismeréseként az Informatikai Társadalomért Szakmai kitűntetéssel díjazta.