Az országban egyedülálló az a rágalomhadjárat, amely őt és családtagjait vette célba, mondja Hende Csaba, a Fidesz szombathelyi képviselőjelöltje, aki szerint mindez beleillik abba a sorozatba, amely miatt Szombathely oda jutott, ahol most van. Az ALON-nak adott interjújában a politikus bevallja, nem ért a politikai marketinghez, ám a munkahelyteremtés érdekében tudna tenni. Szerinte az utóbbi a kulcskérdés a város számára.
Mennyire fárasztó egy képviselőjelöltnek a választási kampány?
Nekem nem ez nem az első, de egészen más volt a helyzet például 1994-ben. Ez a fajta lelki, idegi megterhelés, amit a mostani sok millió forintos, ellenem zajló rágalomkampány jelent, nem volt. Ebben a legkellemetlenebb nem is a személyemet, hanem a családtagjaimat érintő aljas és otromba gyalázkodások. Apám két rákműtéten van túl, róla – aki negyven éve minden vasárnap ugyanabban a padban ül a Kálvária templomban – azt terjesztik, hogy egy büdös kommunista párttitkár volt. Az olvasók kitalálhatják, vajon kinek ér ez meg sok millió forintot, aki a helyes megfejtést elküldi, annak küldök egy rozsdamentes narancsprést. Én, köszönöm szépen, jól vagyok, vágom a centit, már csak három hét van hátra.
Ön sokat utazik az országban. Mindenhol ebben a stílusban folyik a kampány, vagy ez valami helyi specialitás?
Sem a korábbi, sem a mostani választási kampányban nincs az országban erre példa. Ilyesmire sehol nem vetemedtek, hogy az ellenfél képviselőjét folyamatosan és nagy költséggel, nyilvánvalóan bűncselekmény-sorozatot elkövetve próbálják megsemmisíteni. Ez egy sajátos rekord, amely beleillik azoknak az ügyeknek a sorába, amelyeknek révén Szombathely az utóbbi évtizedben elhíresült. Ezeknek a dolgoknak a közvetlen következménye az, ahol ma ez a város tart, ahogy ez a város ma kinéz.
Ön Orbán Viktor szombathelyi nagygyűlésén mondott beszédében Szolzsenyicint idézte a kommunistákról. Ez egy elég sarkos vélemény.
Egy nappal korábban a Király utcában, a kommunizmus áldozatainak ünnepségén az emberek fejet hajtottak, mécsest gyújtottak és megemlékeztek arról a 100 millió áldozatról, amely nagyságrendekkel múlja felül a fasizmusét. Ezt az ünnepet zavarta meg valaki az Internacionálé provokatív bömböltetésével. Ez olyan, mintha egy holokauszt-ünnepségen valaki náci indulókat játszana. Az Internacionálé üzenete a Király utcában az volt, hogy ezek az emberek azonosulnak az ÁVH és a kommunizmus összes bűnével, és kinyilvánítják, hogy nem bántak meg semmit. A nagygyűlésen Szolzsenyicin néhány mondatának idézete erre volt reakció. Azon rendkívül csodálkoztam, hogy a Vas megyei nyomtatott sajtó nem adott hírt az emlékünnepség megzavarásáról.
Ön szerint a mai baloldal mennyire örököse a Szolzsenyicin által ostorozott, vagy akár a húsz–harminc évvel ezelőtti baloldalnak.
Nagyon aktuális a kérdés Marjai József és Fekete János kitüntetésének napjaiban. Ennek a kitüntetésnek nincs más üzenete, mint hogy a mai baloldal azonosul a Kádár-rendszer gazdaság- és társadalompolitikájával. Azokat az embereket tüntetik ki, akik az ország gazdasági összeomlását előidézték. Ritkán értek egyet Kuncze Gáborral, de most igen. Ő azt mondta, hogy az említett személyek 1989-ig minden létező kitüntetést megkaptak, azóta viszont semmi érdemlegest nem tettek, ebből viszont az következik, hogy csak a 89 előtti tevékenységükre vonatkozhat a kitüntetés. A baloldal irányítása alatt eltöltött rendszerváltás előtti negyvenöt év Magyarország javaiban nagyobb pusztítást okozott, mint a második világháború. Azok az országok, amelyek messze mögöttünk kullogtak – Finnország, Portugália, Spanyolország, Görögország – ma 5-10 szeres nemzeti jövedelemmel rendelkeznek. Ezt köszönhetjük ezeknek az embereknek, akiknek kitüntetése és példaként állítása az említett korszak felvállalása és rehabilitálása.
Az elmúlt 16 év választási eredményei azt sugallják, Vas megye hagyományosan jobboldali érzelmű, ugyanakkor helyi szocialisták az utóbbi hetekben többször is megfogalmazták, hogy még soha nem voltak ennyire erősek a megyében. Érezhető-e elmozdulás a politikai kötődésekben, ami majd szavazatokban is megjelenik?
A térségben több száz évre visszanyúló történelmi okai vannak a jobboldaliságnak, de egy ilyen interjú nem alkalmas a három részre szakadt országig való visszakanyarodásra. Ha csak a 20. századot nézzük, ez a vidék erősen katolikus és legitimista érzelmű volt, nem véletlen, hogy IV. Károly a visszatérési kísérlete során Szombathelyen állt meg és itt próbált erőt és társadalmi bázist gyűjteni. Ez volt Mindszenthy József szülővidéke és iskolavárosa is. Az 1945-ös választásoknál is egyértelműen kiderült, merre húz ez a vidék: akkor 57 százalékot kapott a kisgazdapárt, az akkori nagy jobboldali gyűjtőpárt.
A baloldalnak a közelmúltban volt egy nagygyűlése ingyenes koncerttel Szombathelyen, ahova – ha jók az értesüléseim – ötven Volán-busszal szállítottak közönséget. Én ebből messzemenő következtetést nem vonnék le. Az elmúlt években a két politikai tábor megszilárdult, mindkettőnek kialakult a „törzsközönsége”. Néhány ezer főt Szombathelyen mindkét tábor pillanatok alatt össze tud toborozni.
Remélem, hogy a továbbiakban egy sokkal korrektebb választási kampány fog folyni, ahol a választók összemérhetik a programokat, a jelöltek valódi képességeit, ahol érdemi viták lesznek. Az embereknek azt kell mérlegelniük, hogy melyik jelölt alkalmasabb arra, hogy segíteni tud a városon, amelynek adóssága meghaladja a 6 milliárd forintot. Nemrég járt itt Mádi László barátom, akivel tettünk egy sétát a városban. A Fő térről átmentünk a kihalt Uránia Udvarra, ahol a csikkeket meg a szemetet hömbölgette a szél. A Nyíregyházáról jött Mádi László meg volt döbbenve. Ő húsz évvel ezelőtt Szombathelyen volt katona, akkor úgy jött ide, mintha – kis túlzással – Ausztriába jönne. Most tessék megnézni Nyíregyházát, Debrecent, Békéscsabát vagy Szegedet!
A Fidesz és ön is nagy hangsúlyt helyez programjában a munkanélküliségre. Mennyire érzi felelősnek a helyi politikusokat a helyzetért? Tényleg tehetnek ők erről?
Szombathelynek vagy Vas megyének soha nem voltam választott képviselője, ezért a felelősséget firtató kérdésre a választópolgároknak kell majd válaszolniuk, ha nem előbb, akkor az őszi önkormányzati választáson.
Mit kellene e téren konkrétan tenni a politikának az elkövetkezendő négy évben?
Vas megyében és Szombathelyen az 1998-2002 időszakban folyamatosan csökkent a munkanélküliség, míg az elmúlt négy évben folyamatosan növekedett. Egy képviselő önmagában nem tud gyárakat építeni vagy nagyberuházást idehozni. Egy képviselő összeszervezheti egy közös cél érdekében a helyi erőket, az önkormányzatokat, a gazdasági kamarát, a GYOSZ-t, a szakszervezetet, a civil erőket, információkkal láthatja el őket a pályázatokról és egyéb lehetőségekről, bábáskodhat a pályázatok körül. Egy képviselő hatékony lehet az állami beruházások elosztásánál is. Nem mindegy, hogy egy út vagy felüljáró építése mikor és hol valósul meg. Ezt nem úgy kell elképzeli, hogy a képviselő szól a miniszterelnöknek, aztán egy kávé mellett lepacsizzák.
A hatékony érdekképviselet a parlamenti munka, a bizottsági munka és a személyes kapcsolatok együttesén múlik. Ehhez persze arra is szükség van, hogy az illető a pártján belül súlyos egyéniség legyen. Ehhez még hozzájönnek a nemzetközi kapcsolatok, és együttesen ez adja meg a választ arra, hogy hogyan lehet Szombathelyre munkahelyeket és beruházásokat vonzani. Szombathely minden bajának ez az alfája és omegája, ha munka van, akkor minden van, ha munka nincs, akkor semmi nincs. Én bízom benne, hogy előrébb tudunk lépni, részben a személyes közreműködésem, részben egy új kormányzati gazdaságpolitika segíteni fog ebben.
A város jövője szempontjából a főiskola ügye is meghatározó.
Ezt én is kulcsfontosságúnak tartom. Több elképzelés és stratégia van erre. A felsőoktatási autonómia miatt nem a politikusok dolga, hogy ezeket kitűzzék, de az igen, hogy támogassanak minden olyant, ami perspektivikus. Éppen a közelmúltban tárgyaltam Miszlivetz Ferenccel, aki arról tájékoztatott, hogy felmerült egy hálózatos együttműködési lehetőség a Veszprémi Egyetemmel a Pannon Egyetem létrehozására. Pillanatnyilag a szándéknyilatkozat vizsgálata történik, a közeli hetekben, hónapokban várható, hogy a két intézmény tanácsa részletesen megvizsgálja a kérdést. Az egyetemmé válás Szombathely távlati fejlődésének a záloga.
Mennyire van megelégedve a Fidesz kampányával? Mi elég sokat jártunk ide az utóbbi időben sajtótájékoztatókra, és úgy tűnik, hogy amíg a párt helyben jól szervezett, addig Budapesten a kampányidőszakban egymást érik az olyan szerencsétlen mondatok és cselekedetek, amelyek évek munkáját teszik tönkre. Nem mérgesek ilyenkor?
Köszönöm, hogy ilyen pozitívan értékeli az itt folyó munkát. Korábban volt a szombathelyi Fideszben egy olyan korszak, amikor szervezettségről és kiegyensúlyozott viszonyokról alig lehetett beszélni. Szerencsére mára letisztultak a viszonyok, kialakultak a tárgyi és személyi feltételek, hogy eredményesen szolgáljuk Szombathelyt.
És a budapesti kampány?
Ha gondolja, beszélhetek még a helyi munkáról cirkalmas körmondatokban.
Ha visszaemlékszik politikusi pályafutásának közel két évtizedére, mi volt a legkellemesebb emlék, és mi volt a mélypont?
Ezen a pályán hullámhegyek és hullámvölgyek követik egymást. Legszívesebben egy hosszabb időre, a honvédelmi minisztériumban eltöltött kabinettitkári és jogi főosztályvezetői időszakra emlékszem. Ekkor - a Varsói Szerződés feloszlatása után közvetlenül - alkottuk meg az új honvédelmi törvényt. Ennek a kidolgozását és a politikai egyeztetését én irányítottam két éven keresztül. Addig gyűrtük egymást az akkori kormánypáti és ellenzéki szakértőkkel, amíg teljes konszenzust nem tudtunk elérni. Életemben arra vagyok a legbüszkébb, hogy ennek a pártokon felüli nemzeti ügynek a kovácsa lehettem. A törvényt gyakorlatilag ellenszavazat nélkül fogadta el a parlament. A mélypont a mostani, engem és a családomat érintő rágalomhadjárat.
Merrefelé tart a magyar politika? Kívülről a legszembetűnőbb trend a professzionalizálódás.
Igen, ez a jó szó. Ma a politikusi szakmát eluralni látszik a politikai marketing, és ehhez én egyáltalán nem értek. Én a gőzt mindig a gépre irányítottam, és soha nem a dudára. Ez hiba, mert a mai politika arról szól, hogyha nem csinálsz semmit, azt is csomagold be jól, és közben legyél jóban a sajtóval. Én mindig azt hittem, az elvégzett munka az érdekes. A politika a látványpékség felé halad, pedig nem mindig ott adják a legfinomabb kiflit. Nehéz beleszokni. A mi nemzedékünknek még vannak olyan katartikus élményei, amik életünk végéig elkísérnek. Ilyen volt például Szombathelyen az első szabad március 15. vagy a budapesti békés forradalom: Nagy Imre temetése. A mai fiatal politikusok életéből ezek az élmények már hiányoznak, és félek, hogy hosszú távon ez űrt hagy maga után.
Önről mint magánemberről nagyon keveset tudunk. Mivel foglalkozik például szabadidejében.
Nagyon szeretek olvasni, sok kedves íróm van, a másik szenvedély a sport, konkrétan az úszás és a kerékpározás. Ez utóbbit a rossz időben nem nagyon tudom űzni, de már alig várom, hogy ismét elkezdhessem.