Orbán Viktor Szombathelyen: Nagyon akarja

Hova, de hova megyek?

Olvastam a Cosmopolitanben, hogy a modellek élete nem könnyű, és nincs okom kételkedni benne. De kampányidőszakban ne irigyeljük a pártelnököket sem. Orbán Viktor például csak hétfő délután négy várost tudott le megszólalás-ügyileg. Szombathely után még Celldömölk, Kőszeg és Győr is várt rá, aminél pihentetőbb dolgokat is el tud képzelni az ember hétfő délutánra. A kampány majdnem olyan fárasztó lehet, mint a modellkedés.

De még ennél is érdekesebb, hogy vajon hogyan választják ki a kampányszakértők azokat a helyszíneket, ahol az utolsó hét őrületében még egyszer elő kell adni a számot. Mivel minden város nem fér be a repertoárba, így szelektálni kell. Ha logikusan végiggondoljuk, Viktort oda érdemes küldeni, ahol vagy kell a megerősítés a biztos győzelemhez, vagy ahol kis hátrány van, és van esély a fordításra. Gyanúnkat erősíti, hogy a három Vas megyei város mindegyike mutat nyitottságot a baloldal irányába, ami nem jellemző itt a határszélen. Hogy mennyit hoz egy ilyen Orbán Viktor-gyűlés, az majd kiderül, a pártelnök négy évvel ezelőtt – a baloldal riadalmára - majdnem egyedül megfordította a szavazást a két forduló között.

A sportoló, az író és a zenész

A dunai árvíz miatt kissé átszervezik a programot, így elmarad a pártirodába tervezett pártelnöki sajtótájékoztató, amit – magunk között szólva – annyira nem is bánok, nemcsak azért, mert jó eséllyel amúgy is a később elmondottak kifésült változatát hallottuk volna, hanem mert lemaradtam volna az úgynevezett felvezető programok elejéről.

Mindenesetre mikor két óra előtt néhány perccel az MMIK elé érek, még biztos, hogy másfélmillió alatt van a létszám. A jelenlevőknek a rendezők meglehetősen furcsa alakú narancsságra lufikat osztanak Puskás és Hende felirattal, amelyekkel békésen veri egymás fejét egy Slipnot- és Ossian-pólós metálos társaság. A lufikról később kiderül, hogy tapsolni is lehet velük. Miközben néhány előrelátó és rutinos nyugdíjas kinyitja a füvön a kempingszékét, összefutok Ágh Péterrel, városi Fidesz-képviselővel, aki elmondja, kis incidens volt a rendezvény előtt. A szocialisták egy húsz méter hosszú molinót feszítettek ki előző este a színpad elé ilyen-olyan felirattal. Nem volt könnyű leszedni, mert a szocik emberei védték, de végül sikerült. (Az incidens később sajtónyilatkozat és nyílt levél formájában folytatódott – a szerk.)

Az első színpadi szereplő Tóth Géza egykori világ- és Európa-bajnok szombathelyi súlyemelő, aki visszaidézi a régi időket, amikor Szombathelyért és Magyarországért versenyzett. Mesél 1956. október 25-ről, amikor egyetemista volt, és az ÁVÓ-sok egy este 150 társát mészároltak le, a mentőket meg nem engedték a sérültekhez. És amikor meghallotta a mostani robbantásokkal való fenyegetést, az jutott eszébe, hogy „Ezek ebből a stílusból nem változtattak semmit”. Mellettem egy néni „szemetek” kiáltással nyugtázza a hallottakat, és kér, hogy írjam le mindezt, de nagy véleménye nem lehet a sajtóról, mert ezután „az újságok mindig hazudnak” megjegyzést teszi.

Kiderül, Tóth Géza Ipkovich Györggyel sincs kibékülve, mert a polgármester egy nyilatkozatában elfeledkezett róla, Gécsekről és többiekről, a város korábbi Európa-bajnokairól. Az idős embert elkapja a hév, hosszú és kacskaringós mondatokat kanyarít, a mondóka hevében alaposan belekeveredik Hankó Faragó Miklós nevébe. A beszéd kissé hosszúra nyúlik, a műsorvezető „Géza bácsit” próbálja finoman figyelmeztetni, hogy lejárt az ideje, de nem könnyű: „Ezt elmondom még” – jön a válasz, majd némi megkönnyebbülésre a beszéd vége is.

A sportolók után a szellem emberei vannak megszólítva Czakó Gábor író által. A Fidesz környezetében sokféle szellemi ember tanyázik, mint kiderül, Czakó azok közé tartozik, akik a globalizáció és a multinacionális cégekben és a hozzájuk tartozó sajtóban látják minden baj forrását, no meg ezeknek magyarországi szálláscsinálójában, az SZDSZ-ben. Visszahozták a kommunizmusból a bukásmentes iskolát, hogy ne tanuljanak a gyerekek, a narkószabadságot, hogy hülyék legyenek a gyerekeink, és ne tudják, mi történik velük – elemzi a drámai helyzetet az író, én meg azt gondolom, valakinek azt kellene elemeznie a kampányközpontban, mennyire van mozgósító hatással egy ilyen beszéd egy átlag-értelmiségre. Ha már egyszer kampányrendezvény, ugye.

Azt nem tudjuk, hogy az MMIK előtte teret közben szinte teljesen megtöltő embertömeget mennyire érintették meg az írónak az isten és az ember azonosságán morfondírozó gondolatai, viszont a többség láthatóan megörül Pély Barnának, az egyszemélyes United zenekarnak, aki a „Szevasztok, magyarok!” megszólítással nyitja a koncertjét. Jó lenne, tudni, mit mondott április 1-én Budapesten, mikor a szocialisták kampánygyűlésén volt hasonló „előzenész”. Végül is majdnem mindegy, mint ahogy az is keveseket zavar, hogy Czakó Gábor transzcendens dörgedelmei után Pély „Kampány” Barna fél-playback segítségével bedobja „a csajozós figurát”, közben partikon járunk, ahol spanyol csajok és angolul beszélő portugál házigazdák tűnnek elő a – legyünk finomak – habkönnyű szövegből. Pély produkciója kapcsán erős a késztetés a rendezvény zenekritikailag való górcső alá helyezésére – lenne mit –, de hagyjuk, mert valószínűleg önök nem ezért olvassák ezt a cikket. És még hol van a vége …

Nem a gazdaság dübörög: a hitelezők dörömbölnek

Pély produkciója után komolyabb fordulatot vesz a cselekmény. Legfőbb ideje. Először az egyes számú körzet fideszes jelöltje, Puskás Tivadar mond rövid beszédet. Valószínűleg közben rájöttek, hogy a derék szombathelyi mentőorvosnak még mindig nem erőssége nyilvános beszéd. „Győzni fogunk” – jelenti ki a közepe táján, amivel láthatóan egyetértenek a jelenlevők. Szombathely azé, aki utakat, egyetemet, gyógyturizmust, repülőteret, jó egészségügyet, munkahelyet, jókedvet, biztonságot akar – teszi hozzá, amivel szintén egyetértenek. Végezetül „munkát” és „böcsületet” ígér, ahogy korábban is tette minden megszólalásában. Kicsit azért lehetne ezt cifrázni.

Hozzá képest a kettes számú körzet jelöltje, Hende Csaba profi politikus benyomását kelti, és ezt a mellettem álló két középkorú hölgy is megbeszéli egymással. Amúgy Hende is az utóbbi hetek kampánybeszédeinek jól bevált forgatókönyvéhez tartja magát. A munkanélküliséggel kezd, amely a korábbi kormány alatt végig csökkent, ellenben ezen időszak alatt végig emelkedett Szombathelyen és a megyében. Ezt már többször is megírtuk a kampány során, úgyhogy a részletekbe nem mennénk bele, viszont számomra újdonság az az adat, hogy Vas megyében a pályakezdők munkanélküli rátája 22.6 százalék.

Mint mondja, azon csodálkozik, hogy az utak állapota és az „egekbe emelt” közüzemi díjak ellenére hogyan lehet most a városnak 6 milliárdos hiánya, különösen úgy, hogy négy éve ők 400 milliós plusszal adták át a kasszát. „Nem a gazdaság dübörög Szombathelyen, hanem a hitelezők dörömbölnek” – halljuk, hozzátéve, hogy Szombathely a szakadék szélén áll.

Ezután részletek következnek a Fidesz-programból, aminek kapcsán például Szombathelynek repülőtérre és egyetemre van szüksége. A városban folyó választási balhékról és a politikust ért támadásokról viszont a vártnál jóval kevesebbet hallunk. Hende szerint a választások történetének legmocskosabb kampánya folyik Szombathelyen, ennek ellenére össze kell fogni, hogy a várost a kátyúból kirángassuk.

Rózsi, Philip, Szamóca

Nem sokkal azután, hogy Demjén Ferenc és napszemüvege a színpadra perdül, a háttérben, az MMIK lépcsőjén feltűnik Orbán Viktor, így nem olyan nagy a bánat, hogy Rózsi csak a kampánydalt, a Föld könnyeit nyomja el, amely valamivel jobb, mint az szociké, de nyugalom: nem lesz zenekritika.

Innen már csak egy lépés a csúcs. Megérkezik az Orbán-rendezvények állandó konferansziéja, Rákay Philip, aki a késést – az árvíz mellett – azzal is magyarázza, hogy nekik nincsenek piros helikoptereik, majd megnyugtatja az egybegyűlteket, hogy nemsokára hosszabb vakációra küldik a mostani kormányt és Kovács Pistit.

A délután legszínvonalasabb produkciója a váratlanul felbukkanó Eperjes Károly nevéhez fűződik, aki József Attilának A számokról című versét szavalja. Ezt szavalta el vasárnap a Kossuth téren is, állítólag az ország több részén nem lehetett hallani, mert sötétség borult a képernyőre. A hangsúlyokból ítélve, az érintett úgy gondolja, nem véletlenül. Mit ne mondjak, meglehetősen furcsa szabotázsnak tűnne, de mindegy, a vers jó.

Rákay még felolvas egy Gyurcsány-idézetet, amely arról szól, hogy olyanokra kell bízni az országot, akik pontosan tudják vezetni a kezeket és az akaratokat. Hát ja, ezen is lenne csócsálnivaló.

Viktor, Viktor!

Mellettem általános sikoltozás tör ki, amikor végre felbukkan a délután – és a mai magyar politika - főszereplője, Orbán Viktor, hogy negyvenperces beszédet prezentáljon a több ezer embernek.

Beszéde nagyjából ismétlése az egy hónappal korábban, a Sugár úti Sportcsarnokban elhangzottnak, illetve a Fidesz jól ismert kampánytémainak, megspékelve néhány mozgósításra ingerlő fűszerkeverékkel.

Orbán a közvélemény-kutatások légiesítésével kezd, de ravasz módon. A közelmúltbeli időközi választásokon Szentendrén a jósolt plusz három százalékból plusz 20 lett, Mosonmagyaróváron a mínusz tízből plusz tízes győzelem. Nem a felméréseket kell olvasgatni, hanem dolgozni - adja a tanácsot -, majd egy kis hamu következik a fejre: „Aki egyszer forró tejjel megégette a száját, az a hideg vizet is fújva issza” – utal a 2002-es elbizakodottságra. „A kelleténél többet spekuláltunk és valószínűleg a kelleténél kevesebbet dolgoztunk” – halljuk a mondatot, ami korábban nehezen elképzelhető lett volna.

Majd néhány gondolat következik a helyi ügyekről, szintén nem mentesen az önkritikától. Míg 1998-ban mindkét egyéni hely a Fideszé lett, 2002-ben már csak egy, „nyilván azért, mert a munkánkkal nem sikerült kiérdemelnünk a bizalmat” – hangzik el. Ennek a tanulságait levonva Szombathelyen is újraszervezte magát a párt, és ennek eredménye a két új jelölt. Puskás Tibort mint a megye egyik legkiválóbb emberét mutatja be, Hende Csaba kapcsán annyit jegyez meg, hogy „oroszlánokra is szükség van a Parlamentben”.

Orbán beszéde három fő témakört jár körül, illetve fejt ki: Új gazdaság, új állam és új politika kell.

Az új gazdaság alatt azt érti, hogy a spekuláció alapú gazdaság helyett munkaalapú gazdaság kell, ahol a jólét a becsületes munkán alapul. A magyar gazdaság kettéhasadt a sikeres multinacionális cégekre és a hazai kis- és középvállalkozásra. Ez utóbbiakat támogatná az új Széchenyi Terv. Ma a külföldi befektetők és a hitelek lábán áll Magyarország – tudjuk meg.

Az új állam azt jelenti, hogy az szolidáris a saját polgáraival. Ma az állam összeáll a monopoltőkével és „az ötödik és hatodik bőrt is lehúzza az emberekről.”. A szolidáris állam nem engedi, hogy az utolsó közvagyont, az egészségügyet eladják. Orbán azt mondja, megnézte az első magánkórház árlistáját, ahol egy mandulaműtét 300 ezer forintba kerül. „Jézus!” – hangzik a tömegből, de jön a megnyugtató válasz: „Akármekkora golyókkal lövik Mikola Istvánt, mindig ki fogok mellette állni, mert az ő dolga, hogy megvédje a magyar egészségügyi közvagyont”.

Az új politika része lenne például, hogy a kormányfő és a miniszterek felelősséget vállalnak a költségvetésért, ha az nem tartható, levonnak a fizetésükből. Az ellenfelekről viszonylag szűkszavúan beszél, de itt odaszúr: A szocialisták most ugyanazokat ígérik, mint négy éve, amiket nem tartottak be. Erről beugrik neki egy sztori: Háry János ül a fogadóban, és amikor már nem tudják hallgatni a történeteit, azt mondják neki: - Ezt már én sem hiszem el. Mire az csak annyit mond, derűsen megvonva a vállát: - Ha nem, hát nem. Tudok egy másikat.

Orbán szerint a mai politika lenéz, megsért és megbánt bennünket: Az öregedő feleségeket le kell cserélni, a fiatalokat külföldre küldi dolgozni, az ötveneseket idő előtt kényszernyugdíjazza, a kisvállalkozókat beolvasztani óhajtja a nagyokba, a romáktól elszakítani a gyerekeket és intézetbe tenni. Azt meg ne hagyjuk, hogy pártmunkásokból lett milliárdosok oktatnak ki bennünket demokráciából, munkából, becsületből. A politikának az is feladata, hogy megvédje a magyar termőföldet és a magyar piacot. Ez utóbbiról mondjuk szívesen hallgattunk volna részleteket, hogy az hogyan is megy in concreto az EU-ban, ahol az áruk szabadon áramlanak.

A zárórészben természetesen szavazásra és mások meggyőzésére biztatja a jelenlevő híveket a pártelnök, annyi újszerű elemmel, hogy felszólítja az anyákat, akiknek első választó gyereke van, azt fogja kézen, és menjenek együtt szavazni.

Ennyi, zene állj!

Így utólag visszagondolva, Orbán Viktor közvetlenebbnek és hitelesebbnek tűnt, mint korábban bármikor, és mi tagadás, kicsit meg is sajnáltam ezt a kordbársonyos srácot, aki annyira akarja. Az ember legszívesebben odamenne hozzá, hogy figyelj, Viktor, igyunk meg egy sört, oszt magyarázd meg, hogy van például ez a piacvédelem vagy a teljes foglalkoztatottság, mert ezt nem értem. Ő meg fizetné a második kört, aztán a hatodik után – miután feloldódna a bennünk levő görcs - esetleg valami értelmesebb témát találnánk: nyaralás, tenger, gyerekek, meg hogyan lehet megragasztani a kilyukadt zuhanytálcát.

Ez a sörös program hétfő este sajna elmaradt. Helyette Orbán után lett egy hölgypáros által előadott népdal a színpadon, majd Demjén Rózsi a Honfoglalással. Miután Roy és Ádám is a húrokba csapott, megkerestem a bringámat az MMIK mellett, hogy véletlenül se kapjam el az Eddát, mert akkor egészen biztos kútba esik a zenekritika-mentes riport. Így meg megúszták.