A világviszonylatban is kiemelkedő osztrák idegenforgalmi kreativitás újabb produktummal állt elő. Egy Semmeringből induló, 90 kilométeres túraútvonalat – és annak leágazásait – mindenféle élményelemekkel tarkítják, ami így már nem csak a bakancsos-keményvonalas túrázóknak lehet vonzó. Az osztrákok bevették a buliba a kőszegieket is: ott lesz az út másik vége. Oda kellene figyelni, mert rajtunk múlik, mit tudunk kihozni belőle.
Csak látszólag mellékes
Aki járt már az osztrák hegyekben, az tudja, a sógorok nemcsak síelni járnak oda. Tavasztól őszig beindul a túrázási szezon, ami – ellentétben a magyarországival – nem abból áll, hogy a család felhúzza a tornacipőt és a melegítőt, majd vidáman felbaktatnak egy árnyas dombra piknikezni. Persze biztos ilyen is van, de sokkal jellemzőbb tájképi elemnek számítanak azok a tízezrek vagy százezrek, akik több nap szabadságot kivéve, társaságban, hatalmas hátizsákkal és drága felszereléssel járják a hegyeket.
Első látásra úgy gondoljuk, hogy ebből a sportból főként a sportszergyártók jönnek ki jól, de ha egy népszerű – mellesleg egyre több idegen szótól hangos - túrázási útvonalra tévedünk, látjuk, hogy komoly „iparág” épült ki mellette még a zord hegyek közepén is, pihenőházakkal, szállásokkal, egyéb szolgáltatásokkal.
És a bakancsos turizmusban – ahogy az Alpannonia project mutatja - láthatóan komoly tartalékokat lát a világ legprofibbjai közé tartozó osztrák turisztikai marketing.
Alpannonia – Határtalan turizmus
Az Alpannonia gerince egy kilencven kilométer hosszú főút, ehhez kapcsolódnak a bekötőutak. Az út Semmeringből indul, végpontja Kőszeg, teljes hossza - napi tizenöt kilométerrel számolva - hat nap alatt teljesíthető, de természetesen semmi akadálya nincs, hogy csak valamely részletét teljesítjük. A magyarországi leágazások várhatóan olyan pontokat ejtenek útba, mint a velemi Szent Vid.
A dolog egyedisége egyrészt abból áll, hogy az út nagyon különböző földrajzi és klimatikus tájegységeket, egymásról jelentősen eltérő kultúrákat köt össze, ahol – győzik hangsúlyozni a szervezők - ráadásul nagyon változatos kulináris örömök várnak a túrázókra.
A másik fontos érdekesség, hogy az út mellett különböző élményelemeket kínálnak a vándoroknak, a fent említett kulináris boldogságok mellett számtalan természeti képződmény, kilátó, kulturális- és wellness-létesítmény jöhet majd számításba a gyaloglóknak.
Mit jelent ez számunkra?
Mivel az Alpannonia honlapja nem adott választ néhány bennünk megfogalmazódott kérdésre, telefonon megkerestük a project magyarországi gazdáját, a kőszegi Tourinform irodát, ahol Nagy Andrea további részletekkel szolgált.
Elmondta, hogy az Alpannonia alapvetően ausztriai kezdeményezés, a magyar részvétel benne jóval kevésbé hangsúlyos. Az osztrákok jóval előrébb tartanak a munkálatokkal, így ők várhatóan jóval előbb – valamikor ősszel - el is indulnak az ő térfelükön.
Magyarország csúszásban van, itt még visszavan a főút kijelölése és az információs táblák elhelyezése. Az előbbit még egyeztetni kell az erdészettel és a nemzeti parkkal, míg az utóbbi anyagi kérdés, aminek költségeit EU-pályázatokból szeretnének előteremteni, lehetőleg még az idén. A magyar csúszás oka az is, hogy az osztrákok csak később, múlt ősszel keresték meg őket a tervekkel, amikor ők már javában dolgoztak az ügyön.
Mindezen kezdeti problémák ellenére Nagy Andrea optimista. A már működő német minta alapján valószínűsíthető, hogy jelentős kereslet lesz az ilyen típusú turisztikai szolgáltatásra, annál is inkább, mert az utóbbi időben már Kőszegen is érezhető a bakancsos turisták számának szaporodása.
Az ALON felvetésére, hogy a honlap magyar fordítása meglehetősen bicegősre sikeredett, azt a választ kaptuk, hogy ez még nem a végleges verzió, mindenképpen át lesz még dolgozva a jövőben.
Alpannonia