Hatás alatt - Diáknapi koncertvizit

Marót Viki és a ZH-időszak

Üdvös előrelátást is sugallhatna, hogy május első hetére tolódott ki a diáknapi háromnapos banzáj, merthogy így sikerült elkerülni a korábbi langymeleg zuhékat. Azt már kevésbé foglaljuk imáinkba, hogy a tavaszi sörök közti átmenetet ZH-k és serény beadandó-írások pettyezik.

Na nem mintha ezért nem indult zarándoklat a részünkről Marót Viki és a hangászbrigádja felé. De nem sokról maradhattunk le: hallomásból olyas hírek kerültek elő, miszerint tisztesen alulmúlták a rutinból nyomott „Banánhéjas” retróblamázst. Bizonyíték hiányában az esküdtszék elholnapolja a garantált eredményű ítélethozatalt. Hanem a Haladás Sportcsarnok szerda éjszakai felhozatala már a zeneművelés magasabb polcáról emelintette le a hozzávalókat: Varga Zsuzsa, Neo és Anima Sound System.

Első benyomások

Beérkeztünkkor az épületobjektum mellé kihelyezett asztaloknál sápadt holdfényes sörös eszméletvesztés felé terelődik az erre affinitást mutató diákság és az egyéb tisztű erre tévedők. Bentebb baráti ár (200Ft) fogadta a berzsenyis diákigazolvánnyal rendelkezőket, a többieknek a mulatság felkerekedik Mátyás királyos papirosra. Ellenértékként a szokott pecsét mellé kapott jegyről előttem egy srácot felvilágosítanak, hogy ugyan lehetne az is, de nem lesz tombola. Különben is csak dobozos sört lehetne rajta nyerni.

A teremben a korán érkezettek alapoznak, míg a színpad és környéke félig felszerelten árválkodik. Pedig ekkor elvileg már fél órája Varga Zsuzsa dalnoknőnek kéne produkálnia magát. Addig is akad hely a terem túlsó végében. Pont olyan légkörben, ahol könnyen felivódik az első egység serital. Kisvártatva magyarázat érkezik előbb a vizezettségéről, majd hirtelen váltással a netes újságírásról kapok kérdéseket, hogy aztán Hermann Hesse és Hrabal jelöltessék meg kedvenc írókul. De mert túl nagy a zaj és a morajlás, a magvasnak ígérkező eszmecsere már a sokkal világosabb és csendesebb folyosón kap folytatást törökülésben.

Fent a pódiumon

Órányi késéssel Varga Zsuzsa és a masszívan gitárorientált csapatát onnan erős szűrőn át halljuk. Csak a sörvétel idején jön át teljesen a cucc. Leszögezhető: minőségi holmi, bár a hősnőnknek a mixpultból szavazhattak volna nagyobb bizalmat is. Habár a lényeg így is bőven átjött. (Egy rosszmájú haver megjegyzi, hogy összetevőileg ez éppen így volt ideális. Ütős zene, szemet gyönyörködtető látványvilág, mérsékeltebb Zsuzsahang.) A Clash-feldolgozás meg a végén még tetszeni fog.

„Három perc alatt 50 forintot hol máshol keresel?” – hangzik el a WC előtt kígyózó sorból kiváló haver szájából, mielőtt a szabadban végezné el a folyó ügyeit. (Az éjszaka egy későbbi, teltházasabb időszakában a türelmetlenségemben én is erre fanyalodom. Mikoris a bejáratnál vicces kedvű srácok Dolák-Sally Róbertet, illetve Einsteint vélik felfedezni bennem.)

Hatáskifejtő kiteljesedés

Hanem a színpad újra megtelik. A Neo legénysége táncoltatja tovább az effélére láthatólag igencsak nagy élvezettel ráhangolódó publikumot. Hála a fokozódó sörpácnak, az intellektus helyébe az érzéki világszemlélet lép. Ily módon már nem is annyira zavaró a fronton önfeledten pezsegő fiú-lány páros zeneileg elhanyagolhatóbb szerepe. Egyszerűen jól adják magukat. Amit meg a kétségkívül mutatós látványvilágon kívül hozzátesznek a produkcióhoz, az meg épp szükséges a képlethez.

A továbbiakra se kell nagyon átnevelni az elektronikus vonalra ráállt mozgáskultúránkat, hiszen zárásul az Anima Sound System jön. Sajnos – mint időközben kiderül – a kazalsérós feka srác nélkül, aki a maga magától értetődő lendületével pedig aduászként funkcionál Prieger Zsoltéknál. Ámde voltak helyette izgága, a színpadot körbemozgó MC-k, énekesnő, több hangszert is hadrendbe állító tagok. Ami úgy egészében vitte a pálmát. Közben a kisterem vidáman tekeredő hangfolyamot cipelő pulzáló patentolásban kiteljesedő DJ-szettekkel szolgálta a hangárnyi tágasságban kisebbségi komplexusokkal küzdőket. És persze aki az ottani besztondult haverokkal nem érte be, az innen is szemezgethetett kedvére.