Az elmúlt évtizedek hatalmas változásokat hoztak mindennapi életünkben: úgy változtak vásárlási szokásaink, hogy észre sem vettük. Ne rémüljön meg a kedves olvasó, nem fogom a globalizáció hatásaival, az infokommunikációs társadalom fejlődéséve vagy a globális felmelegedés problémaival szembesíteni. Maradjunk sokkal prózaibb dolgoknál: a víznél, a cicakajánál és a napfénynél.
Felvizezés
A 20. században Magyarországon még teljesen elfogadott dolog volt kút- és csapvizet inni. Nagyanyáink nem ittak ásványvizet, számukra maximum gyógyvíz létezett csak, az itta, aki gyógyulni, regenerálódni, erősödni akart.
Szüleink sem éltek az ásványvizek varázsával, ha szomjasak voltak, egyszerűen ittak egy bambit vagy egy korsó sört, mindenféle hátsó kalóriaszámlálgatás nélkül.
A mostani fiatalok és középkorúak már élnek az ásványvíz adta különös örömökkel. Ha megfigyelték, az élelmiszeráruházak polcain ez elmúlt évtizedben egyre több helyet foglalnak el a különböző ásványvizek. Divat lett ásványvizet venni, fogyasztani. Mindenki megtalálja az általa kedvelt változatot: a savasat, a menteset, a lágyat, az ízesítettet, a túrapalackosat, a családi kiszerelést és még a bébivizet is. A marketingesek remek munkát végeztek, lassan minden piaci szegmens lefedett lesz „vízügyileg”. Érdekes lenne egy verseny, ahol a bekötött szemű versenyzőknek meg kellene nevezniük a termékeket.
Amikor a macskák fogyni akarnak
A másik sikersztori a hobbiállatok élelmezése. Ugye ön sem ismert a 70-es, 80-as években olyan gazdit, aki a kedvence számára nyúlhúsos konzervért futott volna a boltba. Hülyének nézték volna. Ma nemcsak a kisállat tartása a trendi, hanem annak megfelelő táplálása is. Az elmúlt években megjelentek a kimondottan állateledelekre szakosodott boltok, a polcokon megjelentek a szárazeledelek, a konzervek és egyéb trükkös holmik.
Minden ízben, vitaminozva, kalciummal, junior, esetleg senior állatnak. Nem etetné, csak falatkákkal kedveskedne kedvencének? Megteheti. Vagy már túlsúlyos? Nem gond, diétás eledel is kapható. És itt a legújabb ötlet, a cicatej. Amúgy érdekes, kreatív munka lehet kitalálni ezeket a termékeket, a kutyák és macskák biztos nem segítenek benne, de szerintem a gazdák sem. Kíváncsi vagyok, mikor jön a Norbi Update aszpikos cicakaja.
Napfény a palackban
Nagyanyáink korában a barnára sült bőr azt jelentette, hogy az illető nem a magasabb társadalmi körökhöz tartozik, hiszen azért olyan barna a bőre, mert sok időt tölt a szabadban, kint dolgozik a földeken.
Az úgynevezett szocializmus alatt már megjelent a barnára sült bőr divatja, persze csak diszkréten, a megfelelő évszakban: nyáron. Anyáink évente a Balatonnál vagy a honi vízpartok valamelyikén süttették magukat, hogy a szabadság letelte után a kollégák nyugtázhassák, jól lesültek, tehát jó idő volt a vakáció alatt.
Ma már ez sem ilyen egyértelmű. Emlékszem, tinédzser koromban arról fantáziáltam, hogy milyen jó lenne, ha nem kellene hosszú órákat a napon aszalódni, hanem csak néhány perc sütkérezés kellene a barnára süléshez. Akkor még nem sejtettem, hogy gondolatban én egy szoláriumban állok.
Ma már teljesen elfogadott, sőt bizonyos körökben elvárás az egész évben tartó barna szín. Nőknek, férfiaknak, fiataloknak, kicsit korosabbaknak. Hiába óvnak a bőrgyógyászok, hogy nem kéne egész évben műfénnyel süttetni magunkat, mégis ezt tesszük. Hogy öregíti a bőrt? Nem számít.
Újabban nemcsak szolárium segítségével érhetjük el az áhított színt. Hazavihetjük kis palackba zárva is a barnaság ígéretét. Megjelentek ugyanis az önbarnító krémek, gélek, sőt a barnítót tartalmazó testápolók is. Csak kenni kell, és néhány nap múlva látható az eredmény. Hogy foltos a végeredmény? Esetleg kicsit büdös a krém? Kérem, azért ugye nem lehet minden tökéletes. De nemsokára az lesz. A jobb üzletekben ugyanis kaphatunk barnulást segítő, előidéző tablettákat is. Én mondom, közel az igazi boldogság.