Nincs egy rongyom, amit felvegyek. Hölgyeim, ugye milyen ismerős a probléma? Ráadásul mindjárt nyakunkon a nyár, a napsütés… kár, hogy ezekben az ezeréves göncökben nem tudjuk élvezni. Ideje nyakunkba venni a várost, és beszerezni néhány új szoknyát vagy alig valamit takaró topot (hogy a pasiknak is legyen valami jó a vásárlásban…), de hol kezdjük? Jó cuccokat bárhol ki lehet fogni, a turkálóban vagy a kínainál is, a stílust viszont mindig a Nagyok diktálják. Körülnéztünk néhány budapesti divatháznál, mit vegyünk fel a nyáron.
Fehér és fekete, és még mindig retró
Az egyesített Dior-, RobertoCavalli- és Valentino-szalonban szintén a fehér és fekete van túlsúlyban (fekete, a nyári hőségre? ja, kérem, a szépségért szenvedni kell…), kiegészülve a világos bézs vagy testszínű darabokkal, akárcsak a Tommy Hilfigernél. Ezek főleg a fekete díszítésekkel kombinálva kínálják magukat, általában többhavi átlagkeresetért. A hímzések és a csipkék nem hiányoznak e neves divattervezők kollekcióiból, legyen szó akár egy könnyű topról vagy egy nadrágról.
A cipellők viszont feldobják a színeiben leegyszerűsített öltözetet: színesek (mit színesek, egyenesen tiritarkák!) és csillogóak, pántosak és magas sarkúak. A hegyes orr, úgy látszik, lassan a múlté.
A letisztult formák és az egyszerű vonalak jellemzőek a Tatuum nyári kollekciójára. Egyszínű felsők, topok, sima pamutpólók, feketék és fehérek, az élénkebb színek kedvelőinek élénk (de nem neon)zöldek. A nyolcvanas évek megint visszakacsintanak egy kicsit: az egyik vállat szabadon hagyó felsők, úgy látszik, még mindig menők. (Szándékosan nem használom a trendi szót. Egy korábbi cikkben már kifejtettem, miért.)
A Jackpot&Cottonfield is ezt a sallangmentes vonalat követi az egyik oldalon, a másikon pedig a fodros-bodros, virágos kínálja, főleg fehérben és zöldben. Az Amnesia üzletében is hasonló a felhozatal, gyűrt anyagból készült szoknyák és ruhák, a fehér és a fekete mellé itt a piros jön be, ami ismét a rockabilly hangulatot erősíti.
Jaj, úgy élvezem én a strandot…
Nem úgy a fürdőruhák esetében, amelyek igazán színesek, vidámak, élénkek és szerencsére mintásak (a sok minta jótékonyan tudja palástolni a hurkákat). A bikinialsók – ahogy mostanában a sima női bugyik is, illeszkedve a nadrágokhoz – kivétel nélkül csípőfazonúak, és csak semmi tanga, kérem, mi angolok vagyunk!
A pár éve még általánosnak számító, magasra felszabott alsók eltűntek a piacról, ez valószínűleg rossz hír azoknak, akiket nem áldott meg az ég olyan hosszú lábakkal, mint Julia Roberts-et (110 cm, ahogy a Pretty Womanben mondta, de nem tudom elképzelni, honnan mérte). A rövidebb combokat az alacsonyan levő pánt ugyanis optikailag még inkább rövidíti. A bikinifelsők viszont mindenfélék, van szivacsos, megkötős, háromszöges, merevítős, csak győzzük végigpróbálni.
A fürdőruhák ügyében a Magyarországon elérhető márkák közül talán a Speedo a legilletékesebb. Az átlag számára sajnos csak tippként szolgálnak életvidám darabjaik, hiszen egy-egy eredeti Speedo-bikiniért negyven-ötvenezer forintot is elkérnek. Ezek a fürdőrucik nem véletlenül árasztanak karneváli (nem Savaria, Rio!) hangulatot, hiszen Brazíliában készültek. Az élénk színek a nyerők, a türkizkék, a sárga, a narancs, a piros, a zöld, a pink és ezek különféle kombinációi, de minden darabnak van egy meghatározó színe. Jellemzőek még a rávarrott díszek, virágmotívumok. Csípőfazon alul, háromszöges-madzagos felül. Közepes mellűek előnyben, mert a kicsiken hülyén áll, a nagy meg kibújik alóla…
Nem tartozik a trendformálók közé, de rövid említését kiált a Mayo Chix. Méghozzá negatív előjellel. Képesek pöttöm fürdőzős bugyingókkal kiállni a placcra, figyelmen kívül hagyva minden méretezést, egyetlen nagyságban, illetve kicsiségben, valahol az S-es környékén. Óh, kreátorok, vegyetek már észre minket, nagyseggű nőket is!
(Képek forrásai: speedo.com, vogue.co.uk, telegraph.co.uk, style.com)