Olvasói levél: A roma előítélekről

Pesti emberként sok emberrel találkozom és sok véleményt hallok. Egyik oldalról abszolút egyetértek a cikk írójával, mert nem lehet elítélni senkit azért, mert ilyen vagy olyan tulajdonságai miatt különbözik a nagy átlagtól, de sajnos a negatívumok jobban belevésődnek az emberbe, pláne ha valamilyen kisebbséghez tartozik az illető. Ez nem előítéletnek, hanem inkább "utóítélet"-nek nevezném. Szerintem ha valaki normális családi körülmények között nő fel nem szívhatja magába az anyatejjel az előítéleteket. Én sem ítélek elsőre, mert az ugye nem szép dolog, de ha azt látom, hogy 3 roma hangoskodva cipel egy útjelző táblát le metróba, és senki sem mer reagálni, az valamit elárul rólunk. (Nem hiszem, hogy a közterületesek bízták volna meg őket...)

Az emberek meg nyugodtan kell, hogy nézzék ezt, mert belénk sulykolják, hogy ott és akkor te nem győzhetsz, ha vitába szállsz velük akár szóban, akár fizikailag, ami persze kisebbség elleni bántalmazás. Fordultam volna hivatalos szervekhez, de épp akkor semerre nem láttam. Ezek után maradt a remény, hogy esetleg ők futnak össze velük. Lehet, hogy tévedek, de szerintem vidéken nem ennyire rossz a helyzet. Vagyis nem volt. Anyám mesélte, hogy az ő idejükben a faluban éltek cigányok rendes munkával és dolgoztak is. Félni sem kellett tőlük és mindenki ismert mindenkit. De egy nagyvárosban... Mi is és ők is jobban félünk egymástól. Mindenki a másikat hibáztatja, de csak ritkán lép bárki is az ügyben. Legalábbis érdemben...

Szerintem ha a mi oldalunkról erősödne az elfogadás eszméje, és hasonló módon náluk is szervezetten nevelnék saját magukat, talán valahol találkoznánk és barátok lennénk. De addig is: "Mi folyik itt Gyöngyösön?!"

Misi


Vonatkozó cikk: Zsidók, cigányok, melegek és effélék - Hova tartozás?

Olvasói levél